Életre szóló alapozás

Örültem, hogy egy számomra kedvelt és hiteles lap a témával, nyilván a Szoptatás Világhete miatt is. A gyakorlati tanácsokkal viszont nem értek egyet, kivéve azt, hogy „nyugalom”.

Tisztelt Szerkesztőség!

Az igény szerinti szoptatás a baba igénye szerint kell, hogy mûködjön; és ez, fõleg az elsõ idõben gyakran tényleg szinte egész napos rendelkezésre állást jelent az édesanya részérõl. Az újszülött, késõbb csecsemõ nem csak az éhség miatt szeretne szopni. Számára a szopás több mint táplálkozás. Vigasz, fájdalomcsillapítás, altató, nyugtató, tulajdonképpen a kedvenc idõtöltése, ha ebben nem korlátozzák. Ezért nem helyes 3-4 órára megvonni tõle ezt. Nyugodtan lehet 2 óránál gyakrabban is szoptatni a kicsit, csupán arra kell ügyelni, hogy ugyanarra a mellre kerüljön vissza, hogy ne csak az elsõ, hígabb, szomjoltásra való tejet, hanem az ún. hátsó, kalóriadúsabb anyatejet is kiszopizza. Az „éhségsírás” kifejezést sem tartom szerencsésnek, hiszen az igény szerintiség azt jelenti, hogy nem kell megvárni, míg a baba õrjöng az éhségtõl, mert abban az esetben nyugtalanul, türelmetlenül szopik, sok levegõt nyel, néha még a tejbelövellést is képtelen kivárni. Apróbb jelzésekre kell tehát odafigyelni. Ilyen lehet a tátogás, keresõ mozdulatok, intenzívebb mozgás, szuszogás, vagy ha az öklét a szájába teszi.
A következõ tévedés, hogy azért szopik a baba egy óráig is, mert nincs elég tej, õ pedig csak küzd a semmiért. Ez nem igaz. Nem csak annyi teje van a mamának, amennyi éppen érezhetõ a mellben. A tej nagy része éppen a szoptatás alatt termelõdik. Ha egy órát szopik a baba, akkor újra és újra beindítja a tejadó reflexet, és elkezd nyelni, vagyis eszik, jóllakik, és magától elengedi az anyamellet. Nem kell a szoptatást 20 percre korlátozni, bár lehet, hogy ennyi idõ elegendõ a jóllakáshoz, de a babák többségének komfortszopásra is szüksége van. A gyakori, hosszú szoptatás serkentõleg hat a tejtermelõdésre, ugyanis ez a kereslet-kínálat elven mûködik.
A mérésrõl csak annyit, hogy elég naponta egyszer mérni, ha az anyuka aggódós, de erre sincs szükség. A heti egy súlyellenõrzés sem kevés, ha a baba láthatóan kiegyensúlyozott. Egy mondás szerint 3 dolog mérgezheti meg a szoptatást: az óra, a mérleg és a cumi. Eszerint a cumisüvegbõl való pótlás sem szerencsés. Nincs szükség rá, hogy a szopás után még 100 ml tápszert kapjon a baba. A kétféle etetés csak megzavarja, lehet, hogy az anyamellet már el sem fogadja, szépen leszokik a szopásról, és idõ elõtt elválasztódik.
Ahogy a témával foglalkozó másik cikkben is írva volt, az anyák 96-97 százaléka képes szoptatni, ha megértik a lényeget. A tápszer maradjon meg a maradék 3 százalékának. Levelemmel senkit nem szeretnék megbántani, hanem sikeres szoptatást kívánok!

Kállóné B. Brigitta védõnõ, 4, hosszan szoptatott gyermek édesanyja

***

Szülész-nõgyógyász szakorvosként és anyaként gyakran kerülök kapcsolatba szoptató kismamákkal, így saját tapasztalataim alapján merem állítani, hogy a csecsemõket nem lehet statisztikai keretek közé beszorítani, idõre szoptatni. Az elfogyasztott anyatej mennyisége olyan tág határok között mozoghat, ami matematikai módszerekkel nem meghatározható. Hiszen az anyatej valóban a legjobb „találmány” a babának, nyáron, melegben, a baba szomját is csillapítja, így viszont mennyisége lényegesen több, beltartalma kevesebb, ezt a mennyiséget azonban a baba csak többszöri étkezéssel tudja elfogyasztani. Nagy melegben egy hosszabb szoptatási szünet még kiszáradást is okozhat. Ezzel ellentétben télen, amikor a mennyiség ugyan kisebb, de tartalmasabb az összetétel, ritkább szoptatást igényelnek a kicsik. Ezen felül az egyik legfontosabb, az elmúlt években bebizonyított kutatási eredmény, hogy a babák nem csak az evésért szopiznak. Éppen ezért, az igény szerinti szoptatás azt jelenti, hogy a baba igénye szerinti, ami adott esetben nyûgösebb napokon lehet óránkénti igény, máskor akár 3-4 esetleg 5 órás szünet a baba igénye. Ugyanígy nem tudok azonosulni és egyetérteni a 20 perces idõtartammal sem. Egyrészrõl egy kezdõ anyuka 20 perc alatt jó, ha a helyes mellre helyezés állapotáig eljut, nemhogy a teljes etetés végére, másrészrõl itt is tény, hogy a babák nagy része a szoptatás elején megeszi a táplálékot, utána azonban a lelki táplálékot, a szeretetet szívja magába akár 1 órán keresztül is.
A tápszeres utánpótlásnak azzal a módjával szintén nem értek egyet, hogy a végén mindenképpen kínáljuk meg a babát cumisüvegbõl. A babák nagyon okosak, és az anyamellbõl való szoptatás elég kemény munka számukra. Hamar rájönnek, hogy ugyan eleinte a mami valami nehezen kiszívható, munkás hamit ad, de ha azt hamar abbahagyjuk, utána bõven ömlik a kicsi szájba a tartalmas tápszer. Így a gyermek nagyon hamar átáll a szopizás kemény munkájáról a könnyû tápszeres evésre. Amennyiben felmerül a gyanú, hogy egy adott szoptatás nem elégíti ki a baba étvágyát, ami egy-egy nagyobb növekedési ugrás esetén természetesen elõfordul, akkor a mellétáplálás helyett a bababarátabb módszer, hogy a mama sûrûn, adott esetben óránként is mellre teszi a kicsit. Így szervezete érzékeli a megnövekedett igényt, és hormonrendszere segítségével olyan üzenetet küld, hogy a nõi mell több tejet termeljen. 1-2 napos ilyen sûrû szoptatás után a baba több táplálékhoz jut egy evés alatt, és így visszaáll a régi ritkább rend.
A megfelelõ szoptatás, illetve a megfelelõ mennyiségû és minõségû táplálékhoz jutás egyetlen igazi fokmérõje a baba fejlõdése súlyban és képességekben. Ez is félrevezetõ lehet, hiszen a babák nem egyforma ütemben fejlõdnek, de tény, hogy ha felmerül a fejlõdésbeli visszamaradás, akkor mindenképpen lépni kell. Ilyenkor meg kell vizsgálni, hogy a szoptatás rendben megy-e, megfelelõ ideig, módon szoptat-e az anya. Ha itt eltérés van, a mamát segíteni, biztatni kell a szoptatás helyes elsajátításában. Ha azonban egy minden szempontból helyesen szoptatott babánál fejlõdésbeli eltérés jelentkezik, akkor sem az elsõdleges választás a tápszer, hanem a baba és körülményeinek kivizsgálása. Hiszen a fejlõdés, gyarapodás elmaradását a legritkább esetben okozza szoptatási probléma, emögött komoly felszívódási, anyagcsere és/vagy egyéb betegségek is állhatnak.
Koraszülötteknél és speciális igényekkel rendelkezõ újszülötteknél, elhagyott babáknál vagy amikor az édesanya valóban nem tudja szoptatni gyermekét, akkor életmentõ és csodálatos segítség a tápszer a régen használt tehéntej alkalmazása helyett. Tapasztalataim szerint olyan egyedi minden egyes baba szoptatása, hogy kezdõknek egyetlen tanácsot tudnék adni, ha bármi bizonytalanságot, eltérést vélnek felfedezni, ne habozzanak tanácsot kérni, megfelelõ szakemberektõl vagy szoptatásban sikeres több gyermekes anyukáktól.

dr. Dékány Ágnes

***

Az anyatej nemcsak táplálék, hanem a kisbaba védelmét is szolgálja. Egy csepp anyatej több ezer élõ sejtet tartalmaz, élõ folyadék. Rengeteg betegség kialakulásának kockázatát csökkenti nemcsak a csecsemõ, hanem a szoptató anya esetében is. Minél fiatalabb egy csecsemõ, annál nagyobb az allergiakockázat, ha tápszeres kiegészítést kap. A hipoallergén tápszert kapók között bizonyítottan kevesebb azoknak a száma, akiknél allergia fordul elõ (a kialakult tejallergiánál már nincs megelõzõ hatása), de a kizárólag szoptatott (tehát egyszer sem kapott pótlást) gyerekeknél még ennél is jobb az arány. Természetesen a tápszert kapó gyerekek is felnõhetnek egészségesen, és nem minõsítheti az anyát az, hogy szoptat-e, vagy tápszerrel táplálja a kisbabáját.
A Szoptatásért Magyar Egyesület honlapján (www.szoptatasert.hu) megtalálhatóak az országban mû­ködõ szoptatási ambulanciák telefonszámai és a szoptatási szakemberek elérhetõségei is (létezik telefonos, e-mailes tanácsadás is). Továbbá nagyon jó írások találhatók az anyatejes táplálásról.

Miklós Csilla, egy hat és fél éve szinte folyamatosan szoptató 3 gyermekes olvasójuk

***

Kedves Levélírók!

A cikk „tápszerbarát” hangvétele egy sajnálatos félreértés. Terjedelmi okokból maradt ki az anyatej méltatása, és mert a szomszéd cikk ezt megtette. A sarkos, kockafejû tanácsok a súlyukban stagnáló vagy elmaradó babákra vonatkoztak, nem a jól gyarapodó és kiegyensúlyozott csecsemõkre. Nem a szoptatás elhagyására buzdítottam bárkit is (ez esetben kidobhatnám az orvosi diplomámat), hanem a szükség esetén való pótlásra. Saját lányomat, amíg csak tudtam, magam is szoptattam, rendületlenül ittam a szoptatós teát, és próbáltam fejni, de ha kellett, igenis pótoltam neki. A közhiedelemmel ellentétben, annak ellenére, hogy cumisüveget kapott, megismerte még az anyukáját, és szopizott is, amíg csak volt mit.
Javaslataim egyébként úgy kez­dõdnek, hogy optimális esetben elég kizárólag az anyatej, és úgy végzõdnek, hogy minden lelkiismeretes mama igyekszik szoptatni, így magam sem teljesen értem, hogy hol lehet a félreértés. Aki már látott éhhalál szélén álló, hat órákat alvó „szopós” csecsemõt, az talán megérti, miért így íródott a cikk.

dr. Ipolyi-Topál Gitta családorvos-gyakornok