Rimaszombati Andrea
Születésszabályozás szappanoperával
A tévé hatása a 21. századi társadalmakra

A régi angol mondás, mely szerint „az én házam az én váram” egyre inkább kiüresedik, ahogy rohanó világunkban az emberek nem személyes kapcsolatok, hanem az internet és a televízió által élik meg társadalmi érintkezéseiket. Két, a közelmúltban megjelent tanulmány szerint a televízióval nemcsak a születésszabályozásra lehet hatást gyakorolni, hanem akár még felszabadulást is jelenthet a fejlõdõ országokban igazságtalanul elnyomott nõk számára.

Brazíliában a 20. század közepén 6,3 volt az egy családra jutó átlagos gyermekszám. Ez a rendkívül magas termékenységi ráta azonban 2000-re titokzatos módon 2,3-ra csökkent. 40 év alatt ekkora változást csak Kína volt képes elérni a születendõ gyermekek számában, ezt is állami korlátozó eszközökkel. Brazíliában azonban még a közelmúltban is illegális tevékenységnek számított a fogamzásgátló szerek reklámozása, szó sincsen tehát közvetlen kormányzati beavatkozásról.
Eliana La Ferrara, Alberto Chong és Suzanne Duryea, az Inter-America Fejlesztési Bank munkatársai szerint azonban sokkal inkább köze lehet a visszaeséshez egy olyan tényezõnek, amelyre a legtöbb ember sohasem gondolna: a brazil szappanoperáknak. A brazil lakosság legnagyobb hányada az elmúlt évtizedekben egyre inkább rendszeres nézõjévé vált ezeknek az esti mûsoroknak, amelyekben sokkal kisebbek az ábrázolt családok, mint a brazilok által megszokott valóság. A tanulmány 115 telenovellát vizsgált meg, amelyeket a szappanoperák elsõ számú brazil gyártója, a Rede Globo televíziós csatorna készített. A vizsgálatot végzõk megállapították, hogy a nõi fõszereplõk 72 százalékának egyáltalán nincs gyermeke a sorozatban, 21 százalékuknak pedig csak egy gyermeke van. A kutatók ebbõl arra következtettek, hogy a közvetített modell által a szappanoperák egyfajta születésszabályozó eszközként funkcionálhatnak.
Még inkább erõsíti ezt a feltevést a társadalom igen alacsony szintû iskolázottsága. Az 1990-es évek elején a brazil 15 éves korosztály több mint 50 százaléka ért el a PISA-teszten (Programme for International Student Assessment - Nemzetközi Diákértékelési Program) rendkívül alacsony eredményt. Ez azt jelenti, hogy ezek a fiatalok olyan egyszerû feladatokat sem tudtak megoldani, mint az alapvetõ információs elemek lokalizálása egy szövegen belül. Egy 2000-ben végzett népszámlálás adatai szerint a városi térségekben 39 százalék, a falusi térségekben pedig 79 százalék volt a felnõtt lakosságon belül a négy, vagy annál kevesebb általános iskolai évet elvégzettek száma.
A tanulmányban a születésszám megállapításához a kutatók elsõdlegesen az 1970 és 1991 közötti népszámlálások adatait vették alapul, és megállapították, hogy azokban a térségekben, ahol a szappanoperák elsõ számú brazil gyártójának, a Rede Globo televíziós társaságnak a csatornáit lehetett fogni, a nõk jelentõsen kevesebb gyermeket vállaltak, és ez a szám szignifikánsan csökkent.
Ugyanezen régiókban mutatható ki az is, hogy a Globo adásainak hatására az újszülötteket rendszeresen a sorozatok szereplõirõl nevezik el. Ez a jelenség amúgy hazánkban sem teljesen ismeretlen. Az „átkosban” a Kórház a város szélén népszerûségét az mutatta, hogy sokan választották kislányuknak, Cenková doktornõ iránti szimpátiából az Alzbeta, míg kisfiuknak Sova vagy Blazej doktor keresztnevét. Késõbb, amikor hozzánk is elértek a brazil és argentin sorozatok, az emberek a névadás mellett Isaura rabszolgalány felszabadítására, és Esmeralda szemmûtétjére gyûjtöttek a falvakban.
A televízió azonban más fejlõdõ országokban is egyre inkább teret nyer. A World Press Review 2003-as tanulmánya szerint a 80-as évektõl kezdve Ázsiában több mint hatszorosára nõtt a televíziókészülékek száma, 100 millióról 650 millióra. Kínában 1977-ben csak 18 millióan rendelkeztek készülékkel, 1995-ben azonban már egymilliárd ember nézhette otthonában az adást.
A szórakozás mellett a televízió ezekben a térségekben információözönt okozott, valamint más kultúrák életformáit kezdte el közvetíteni a nyugati világhoz képest fejletlen területeken. A korábban elszigetelt térségekben drámaian megnõtt a külvilágról rendelkezésre álló információ mennyisége, amely olyan „újításokat” tett általánossá, mint a latrinák bevezetése vagy az elektromos ventillátor használata.
A Chicagói Egyetem és a Watson Intézet munkatársai, Emily Oster és Robert Jensen tavaly arról jelentetett meg egy tanulmányt, hogy a televízió hogyan változtatta és változtatja meg folyamatosan az indiai nõk társadalmi szerepét. A kutatók három évig vizsgálták a mûholdas televízió hatásait 180 indiai vidéki településen, amelybõl 21-ben volt lehetõség fogni a csatornákat. Az eredmények szerint azokban a falvakban, amelyekben a nõk hozzáférhettek az új médiumhoz, sokkal több lányt iskoláztak be, holott Indiában erõteljesen favorizálják a fiúgyermekeket a lányokkal szemben.
A lánymagzatokat gyakran abortálják, és általánosan elfogadott a családon belüli teljes elnyomásuk, a kábeltévé térnyerésével azonban a tanulmányban megfigyelt településeken jelentõsen csökkent a diszkrimináció. A televízió hatására a nõk - Brazíliához hasonlóan - kevesebb gyermeket vállaltak.
A kutatások arra is rávilágítottak, hogy a média hatására egyre kevesebb nõ szeretett volna következõ gyermekként fiút szülni, annak ellenére, hogy ez Indiában általánosan elfogadott társadalmi norma. A televízió befolyásának tudják be a kutatók azt is, hogy a nõk szabadabban élték meg férjükkel való kapcsolatukat, egyre kevésbé tolerálták a családon belüli erõszakot, és sokkal inkább hajlandóak voltak pénzt költeni férjük elõzetes hozzájárulása nélkül is.
Annak ellenére tehát, hogy a fejlett országokban fõként az erõszakot, a szexuális erkölcstelenséget és a hagyományos értékek degradálását közvetítik a csatornák, mindkét vizsgálat megerõsíti azt a tényt, hogy a televízió által a társadalomban létrehozott - akár pozitív - hatásokat a 21. században sem lehet figyelmen kívül hagyni vagy alábecsülni.