Hechs László
Ki építhet Jeruzsálemben?
Har Homa: városnegyed a frontvonalon

Látszólag érdektelen képeket sugárzott néhány éve a CNN egyik élő közvetítése: közel két órán keresztül azt mutatták, amint egy csupasz domboldalon felvonul egy markoló és egy teherautó. A jelenet még akkor is abszurd volt, ha a képek a világ egyik forrpontjának számító Jeruzsálemből érkeztek. A külvárosi új lakónegyed építése azért lett politikai esemény, mert a területet a palesztinok maguknak követelik mint leendő fővárosuk részét, és azzal vádolták az izraelieket, hogy „illegális települést” hoztak ott létre. A Har Homa-i beruházás az elmúlt napokban újra felbukkant a világhíradókban, miután a negyedben az izraeli építésügyi miniszter 300 új lakás építésére írt ki versenytárgyalást. A látszólag ártalmatlan döntés ellen nem csak a palesztinok tiltakoztak, hanem Condolezza Rice amerikai külügyminiszter és Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár rosszallását is kiváltotta.
A tét természetesen az, hogy ki jogosult dönteni Jeruzsálem jövőjéről…

Hárman háromféle módon próbálták kétségbe vonni a lakásépítés jogosságát. Rice a bizalomépítést hiányolja, Szaeb Erekat, a palesztin főtárgyaló a békemenetrend végrehajtását kéri számon, míg Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára Kelet-Jeruzsálemről mint „megszállt területről” beszélt.
Condolezza Rice amerikai külügyminiszter szerint a lakónegyed építése nem segíti elő a bizalom erősítését. „Olyan időket élünk, amikor a cél a maximális bizalomépítés a felek között… Semmi olyan nem történhet, ami hátrányosan befolyásolná a végleges státusról szóló tárgyalásokat.” Ám a külügyminiszternek egy szava sem volt, amikor nap mint nap Kaszszam rakéták hulltak és hullanak ma is Szderot izraeli városra és a Negev északi részére. Rice-nak a szeme sem rebbent, amikor az annapoliszi tárgyalások előestéjén Abbász rendőrei meggyilkoltak egy huszonkilenc éves izraeli telepest, Ido Zoldánt, két gyermek apját, csak azért, mert zsidó. Rice abban sem talál kivetnivalót, hogy a palesztinoknak eszük ágában sincs elismerni Izraelt zsidó államként, és semmit sem tesznek a terror felszámolásáért sem. Közben a párizsi segélykonferencián ráadásul busásan meg is jutalmazta őket, 555 millió dollár segélyt irányozva elő a Palesztin Hatóságnak a jövő évre. (A konferencián összesen 7,9 milliárd dollár támogatásra tettek ígéretet a palesztinoknak, mégpedig minden előzetes feltétel nélkül. Ha azonban Izrael a saját fővárosában építeni akar egy új lakótömböt, afelett Rice már nem hunyhat szemet.
Szaeb Erekat a „békefolyamatot fenyegető felemelt ökölhöz” hasonlította a házépítést. „Nyomatékosan arra kérjük az amerikai kormányt, hogy bíróként cselekedjen, és kényszerítse rá Izraelt a békemenetrend által előírt kötelezettségeinek végrehajtására. Ha Izrael tovább folytatja az építkezést, lerombolja az összes erőfeszítést, amely az 1967-ben kezdődött izraeli megszállás felszámolásához vezető értelmes békefolyamat elindítását célozza.” A palesztin főtárgyaló erről az izraeli kommunista párt, a Haddas 30. évfordulóján megrendezett gyűlésén beszélt. Erekat nagyon jól tudja, hogy a Palesztin Hatóságnak kötelessége lett volna begyűjtenie az illegálisan kinnlévő fegyvereket, fel kellett volna számolnia a terrorcsoportokat, és együtt kellett volna működnie Izraellel a biztonság védelmében. Ez teremtette volna meg az izraeli telepespolitika befagyasztásának az alapját. Mindebből a palesztinok semmit sem teljesítettek. Izrael mégis vállalta, hogy nem bővíti a települések területét, de kikötötte, hogy a természetes növekedésből fakadó igényeket ki kell elégíteni. A Har Homa-i építkezés is ebbe a kategóriába tartozik. Ráadásul Izrael Har Homát nem is tekinti településnek, hanem Jeruzsálem és Izrael integráns részének. Így még az esetleges palesztin teljesítés esetén sem vonatkozna rá a „Békemenetrend” megfelelő cikkelye.
Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár nem hozakodott elő a bizalomépítés nagyon is átlátszó ürügyével. Az elutasítás más módját választotta: „Az ENSZ álláspontja szerint a zsidó települések, így a jeruzsálemi negyed, a Har Homa is illegálisak. Amerikának nyomást kell gyakorolnia, hogy az izraeli kormány állítsa le a telepítési tevékenységet.” A főtitkár annak ellenére mondja ezt, hogy a szóban forgó területek jogi státusát máig ható érvénnyel a Palesztina Népszövetségi Mandátum szabályozza, amelyet a Népszövetségi Tanács 1923-ban alkotott meg. Ez egyértelműen kimondja, hogy a területen „zsidó nemzeti otthont” kell létrehozni. Jeruzsálemet, benne Har Homával pedig e nemzeti otthon fővárosául jelölte ki. Nincs olyan érvényes nemzetközi jogi norma, amely felülírhatja ezt a szabályt. Egyetlen lehetőség van csupán, ha Izrael mint a mandátum kedvezményezettje ehhez hozzájárul (lásd az ENSZ Alapokmányának 80. cikkelyét). Ez azonban mind a mai napig nem történt meg. Har Homa Jeruzsálem és Izrael része.
Az építkezés ürügyén újraindultak a Jeruzsálem elleni támadások. A város nagyobb lakónegyedekből, iskolákból és bevásárlóközpontokból áll, ennek ellenére a nemzetközi sajtó „izraeli település” elleni támadásról beszélt, mintha az valamiféle „megszállt terület” vagy „telepes katonai tábor” lenne. Gilót is „a nemzetközi jog szerint illegálisnak” minősítette a sajtó.