Munkatársunktól
Melegjogi áttörés

Az igencsak eseménydús őszi politikai szezonban, mintegy mellékesen az Országgyűlés külön törvényben szabályozta a regisztrált élettársi kapcsolat intézményét.
A sztrájkok, utcai megmozdulások, népszavazási kezdeményezések viharában tulajdonképpen elsikkadt az a törvény, amely évezredes értékek és hagyományok félretolását jelenti. Cikkünk az elfogadott új törvényt és annak hátterét elemzi.

Némileg meglepő módon az MSZP frakcióvezetője félévzáró sajtótájékoztatóján az év négy legfontosabb kérdése közé sorolta a regisztrált élettársi kapcsolatról szóló törvényt. A nyilatkozat azért meglepő, mert sem az MSZP választási programja, sem idei retorikája nem jelezte, hogy a szocialisták politikai prioritásként kezelik a kérdést.
Az elfogadott javaslat lényege, hogy a hatályos törvények szerint létező házasság és élettársi kapcsolat intézménye mellett létrehozza a regisztrált élettársi kapcsolatot. A törvény, amely nem a polgári törvénykönyvben vagy a családjogi törvényben szabályozza a kérdést, hanem külön önálló törvényben, lehetővé teszi, hogy az élettársak anyakönyvvezető előtt regisztrálhassák kapcsolatukat, és ezzel gyakorlatilag mindazokat a jogokat megkapják, ami hagyományosan a házassághoz kapcsolódik, kivéve a gyermek örökbefogadásának jogát.
A szocialisták szerint ez a törvény egymillió embert érint, mivel ennyien élnek szerintük élettársi kapcsolatban.
Az előterjesztők arról nem szóltak, hogy vajon miért választják sokan az élettársi kapcsolatot a házasság helyett. Igaz, arra sem kapunk választ, hogy a törvény elfogadása után azok, akik most élettársi kapcsolatban élnek, és a jövőben is élhetnek így, miért regisztráltatnák kapcsolatukat az anyakönyvvezetőnél, és ha regisztráltatják, akkor miért lesz ez jobb a számunkra, mint a házasságkötés. Más szavakkal, akiket a ma már gyakorlatilag alig létező formaságok, amivel a házasságkötés jár, visszarettentenek attól, hogy egy kétségtelenül mélyebb elkötelezettséggel járó házasságot megkössenek, miért fognak regisztrált élettársi kapcsolatba lépni, amely szintén valamivel mélyebb elkötelezettséget jelent, mint az egyszerű élettársi kapcsolat.
A félreértések elkerülése végett le kell szögezni, hogy a regisztrált élettársi kapcsolat felbontása semmivel nem lesz egyszerűbb, mint a házasság felbontása. A különbség csupán annyi, hogy ha a regisztrált élettársak minden kérdésben megegyeznek, akkor nem bíróság, hanem közjegyző előtt bonthatják fel kapcsolatukat, ami valószínűleg drágább lesz, mint a bírósági válóper illetéke, és lehet, hogy egy kicsit rövidebb ideig tart. A közös megegyezés ugyanakkor a házasság bíróság előtti felbontását is nagyon leegyszerűsíti, a problémák akkor állnak elő, ha a felek nem tudnak megegyezni. Ilyenkor következnek be a ronda válóperek, amelyeknek száma a megegyezni nem tudó regisztrált élettársak ugyancsak bíróság előtt folytatandó válópereivel fog gyarapodni.
Röviden szólva, nem igaz, hogy a törvény egymillió embert érint, mivel az élettársi kapcsolatban élők döntő többsége számára a regisztrált élettársi kapcsolat ugyanazt jelenti, mint a házasság, olyan elkötelezettséget, amibe nem akarnak belelépni.
Ha valóban egymillió embert érintene a törvény, nem kellett volna így és most átnyomni a törvényhozáson, meg lehetett volna várni a hamarosan elkészülő új polgári törvénykönyvet, és abban lehetett volna szabályozni ezeket a kérdéseket. Ettől azonban a szocialisták és az ügy lobbistái féltek, mivel az a vita túl közel lett volna a következő parlamenti választásokhoz. Ha valóban egymillió embert érintene, az amúgy is csak egy év múlva, 2009. január 1-jén hatályba lépő törvényt jövőre is el lehetett volna fogadni. Miért akkor a sietség és a taktikázás?
Azért, mert a törvény valójában a melegek és leszbikusok „házasságkötésének” ügyéről szól.
Az ügy mellett elkötelezett lobbisták korábban a kisebbik kormánypárton keresztül látták megvalósíthatónak céljukat, időközben azonban két felismerésre is eljutottak. Felismerték, hogy az egyre gyengébb és marginalizálódó SZDSZ nem rendelkezik kellő erővel a cél elérésére. Másrészt szembesültek azzal, hogy az erkölcsi kérdéseket illetően döntően konzervatív magyar társadalommal nem tudják elfogadtatni céljukat.
Az első körülményből arra a következtetésre jutottak, hogy az ügy mellett amúgy is elkötelezett szabad demokraták helyett a szocialistákat használják céljaik érdekében. Ehhez a Gyurcsány család közeli barátját, a politikában semmiféle tapasztalattal nem rendelkező Szetey Gábort használták. A magyar közéletben teljesen ismeretlen Szeteyt Gyurcsány Ferenc a kormányzati személyzeti ügyek rendezésével bízta meg. Az általa betöltött pozíció korábban soha nem létezett a magyar kormányban. Szetey bevezette a köztisztviselők értékelésének erősen vitatható rendszerét, amivel közutálatra tett szert a köztisztviselői karban. Sokan látják úgy, hogy más tényezők mellett Szeteynek is döntő szerepe van abban, hogy a rendszerváltás óta a mostani kormány igazgatási szakértelme a leggyengébb. A minisztériumokban soha korábban nem látott káosz és zűrzavar uralkodik. Mind az igazgatási, mind a törvényelőkészítő munkában a mai kormányt tartják közigazgatással foglalkozó szakértők a legkevésbé felkészültnek.
Szetey valódi szerepe akkor kezdett világossá válni, amikor a miniszterelnök feleségének szimbolikus és aktív támogatásával egy melegek számára tartott rendezvényen nyilvánosságra hozta, hogy homoszexuális.
A híradások szerint Szeteynek döntő szerepe volt abban, hogy a szocialista frakciót rávegye a törvény támogatására, a frakcióülésen elmondott érveit azóta visszhangzó szocialisták arra hivatkoznak, hogy valamennyi európai baloldali párt felvállalta a melegek kapcsolatának legalizálását. Kérdés, hogy Szetey említette-e a képviselőknek, hogy azok az európai baloldali pártok, amelyek ebben az ügyben aktívak voltak, már évtizedek óta szakítottak morális kérdésekben konzervatív szavazóikkal. Nem így a magyar szocialisták, akiknek még megmaradt szavazói között elsöprő többségben vannak a hatvan felettiek, akik ezekben az ügyekben nagyon más értékrendet képviselnek, mint a hatvannyolcas hagyományokból kinőtt, markánsan alternatív és fiatal szavazók által támogatott spanyol vagy olasz vagy holland baloldali pártok.
Kérdés, hogy miután az MSZP szavazóiban tudatosulni fog, hogy mi is történt, ez milyen reakciókat fog kiváltani. Az ügy rendezése ugyanis mindazokat a jegyeket felmutatni látszik, amivel az ellenzék a baloldalt vádolja, nevezetesen, hogy különféle trükkökkel becsapja az embereket, és a választók és a társadalom egésze helyett marginális csoportok érdekeit képviseli, ráadásul a politikai tisztesség határait feszegető módon.
Lehet, hogy a december 17-én megszületett döntések, a szocialista szavazókat zavarba hozó egészségbiztosítási privatizáció és az elsősorban a melegek kapcsolatának legalizálását jelentő regisztrált élettársi kapcsolatról szóló törvény többet fog ártani az azokat ilyen módon elfogadtatóknak, mint ahogyan azt most gondolják.