Hetek-összeállítás
Függetlenség felfüggesztve
Lejárt a koszovói határidő

A héten lejárt a koszovói rendezésre az ENSZ által kitűzött határidő, miközben az EU-tagállamok megosztottak a tartomány státusát illetően. Koszovói vezetők ugyanakkor jelezték, nem kiáltják ki a függetlenséget, amíg erre nem kapnak jóváhagyást az Európai Uniótól.

Míg Szerbia - Oroszország támogatásával - elutasítja a tartomány függetlenné válását, a koszovói vezetés kizárólag ezt az utat tartja járhatónak. Mivel a Koszovóról folyó nemzetközi viták egyelőre zsákutcába jutottak, az EU november közepén azt javasolta, hogy a tartomány kapjon semleges státust, ám az ötletet mind Belgrád, mind Pristina azonnal visszautasította.
Az EU-tagállamok ugyanakkor megosztottak a függetlenség kérdésében. Míg néhány tagország valószínűleg elismerné az új államot, Ciprus, Görögország, Románia, Szlovákia és Spanyolország ellenzik a függetlenség kikiáltását, attól tartva, hogy egy ENSZ-határozat nélküli lépés precedensként szolgálhat más szeparatista mozgalmaknak az EU-ban. A The New York Times értesülései szerint már csak Ciprus ellenkezik, magyar források még Pozsonyt említik komoly ellenállóként. Egész biztos, hogy a jelentősebb etnikai kisebbségnek otthont adó tagállamok nem lelkesednek az esetleges új nemzetközi precedensért. Carl Bildt svéd külügyminiszter azonban úgy nyilatkozott, hogy Koszovó kapcsán „virtuális egység” uralkodik az unió államai közt.
Hashim Thaci koszovói vezető, akit várhatóan hamarosan miniszterelnökké választanak, ugyanakkor jelezte, hogy Koszovó nem kiáltja ki függetlenségét, amíg nem kap erre jóváhagyást az Európai Uniótól. „A kulcs az EU. Összehangolt függetlenségi nyilatkozatot szeretnénk. Számunkra az elismerés ugyanolyan fontos, mint a nyilatkozat” - mondta Thaci a Financial Timesnak.
Eközben a Vajdaság nyugati részében az elmúlt hetekben katonai behívókat kézbesítettek délvidéki magyar tartalékosoknak Zomborban és környékén. Az eset szokványos lenne, ha nem esne egybe a koszovói határidővel. Az albánok nagy nemzetközi támogatottsággal rendelkeznek, a szerbek pedig Oroszország védelmét élvezik - igaz, már a Milosevics-korszakban kiderült, hogy ez csupán diplomáciai védelmet jelent. Egy katonai szakértő szerint ez az oka annak, hogy a szerbek óvatosabbak egy esetleges háborúval kapcsolatban. Tény azonban, hogy a szerb vezetés a legnehezebb forgatókönyvre is felkészülni látszik. De mi a helyzet a Vajdaságban, ahol éppen csak hogy beindult a háborúk utáni gazdasági élet? Szemmel látható a fejlődés Észak-Bácskában, különösen Szabadkán és Palicson (amit tervek szerint hamarosan Szerbia legnagyobb üdülőközpontjává fejlesztenek). Senkinek sem hiányzik hát egy világégés.
Arra a kérdésre, hogy mennyire félnek egy háború kitörésétől, egy harmincnégy éves, hadköteles bácskai férfi így felelt: „Csak a magyarországi média állítja, hogy rettegünk. Szabadkán és környékén még nem hallottam behívókról, Zombor környékén igen. Előfordulhat, hogy ez a háborús előkészületek jele, de az is lehet, hogy csak a hadsereg átszervezéséről van szó. Úgy vélem azonban, hogy a radikálisokat kivéve a legtöbb ember már unja a Koszovó-ügyet. Attól tartok, hogy a »háborús előkészületekről« szóló tudósítások ártanak a vajdasági magyaroknak, mert könnyen hiteltelenné teszik őket. Mi itt a Vajdaságban úgy érezzük, hogy inkább ki kell várnunk a fejleményeket. Lehet, hogy semmi sem fog történni, lehet, hogy valamilyen puccs előtt állunk, és az is lehet, hogy ismét hadat üzenünk Amerikának.”