Kulcsár István
Oroszország díszelnöke lehet
Az orosz állami dumában együttesen a mandátumok háromnegyedével rendelkező
két párt - az Egységes Oroszország és az Igazságos Oroszország -, valamint két
parlamenten kívüli kis párt Dmitrij Anatoljevics Medvegyevet jelölte az ország
elnökének. A döntés mögött álló Vlagyimir Putyin egy televíziós beszédben is
letette mellette az obulusát. Sietve támogatásáról biztosította az orosz ortodox
egyház is. Ennél biztosabb háttérrel és eséllyel tehát aligha indulhat politikus
az államfői posztért, amelyet Medvegyev - szinte függetlenül attól, hogy kik
lesznek az ellenfelei - csaknem biztosan már a március 2-ára kitűzött
elnökválasztás első fordulójában elnyer.
Dmitrij Medvegyevben a kül- és belföldi megfigyelők, politológusok
tulajdonképpen már hoszszabb ideje látták az elnökségért harmadjára nem
indulható Vlagyimir Putyin utódát. A legutóbbi időben azonban új találgatások
röppentek föl: a jelenlegi miniszterelnököt, Viktor Zubkovot jelöli az államfő;
egészen váratlan jelöltet húz elő bűvészcilinderéből stb. Így aztán most szinte
meglepetésnek tűnt, hogy nincs semmiféle meglepetés.
Oroszország következő elnöke 42 éves. Jogtudós, 1990-ben, az aspirantúra
elvégzése után a leningrádi városi tanácshoz került, ahol közeli munkatársa lett
az akkor ott tevékenykedő Vlagyimir Putyinnak, és közben tanított alma
materében, az abban az időben már Szentpétervári névre hallgató egyetemen.
Mentora magával vitte Moszkvába. 34 évesen a kormányapparátus helyettes főnöke,
három év múlva az elnöki hivatal vezetője, 2005 óta első
miniszterelnök-helyettes, egyidejűleg a Gazprom igazgatótanácsának elnöke. És
amit most minden róla cikkező újságíró szükségesnek tart hangsúlyozni: nincs
KGB-s múltja.
Jelölésének hírére nemcsak a Gazprom-részvények árfolyama, hanem az egész
moszkvai tőzsde gyors emelkedésnek indult. Az orosz üzletem-berek ugyanis
Medvegyevben látják annak biztosítékát, hogy a gazdaságpolitikában folytatódik
az eddigi putyini vonal, és nem következik be - amitől pedig mostanában nagyon
tartanak - a „bársonyos reprivatizáció”. Jelölésével viszonylag elégedettnek
látszik a külföld is. „Medvegyevet tartják a legliberálisabb, a legtechnokratább
és az üzleti élet iránt legbarátibb utódjelöltnek” - nyilatkozta Edward Parker,
a Fitch Ratings amerikai-angol hitelminősítő cég képviselője.
Hogy Medvegyev mennyire liberális és hogyan értelmezi a demokráciát - arról
megoszlanak a vélemények. De semmiképpen sem kifejezetten héja, mint például az
eddig fő riválisának számító másik első miniszterelnök-helyettes, a volt
hírszerző Szergej Ivanov. Medvegyev koordinálja országa hosszú távú gazdasági és
szociális terveinek kidolgozását, ahol - mint mondják - nagyfokú pragmatizmusról
tett tanúbizonyságot. Jó, sőt, kellemes szónok, megjelenésében és
szóhasználatában egyaránt fiatalos. Amikor az ő jelölése mellett döntött, Putyin
nyilvánvalóan nemcsak hozzá való lojalitását, hanem utódja máris jelentős hazai
ismertségét, népszerűségét, de Nyugaton is pozitívnak ítélt imázsát ugyancsak
figyelembe vette. A stílus persze maga az ember, mégis, alighanem téved, aki azt
hiszi, hogy alapvető kérdésekben a jövendő elnök különbözni fog a jelenlegitől,
hiszen az ő kreatúrája.
Az orosz sajtó olyan egyértelműen biztos Dmitrij Medvegyev megválasztásában,
hogy már a jövendő first ladyt mutatja be (Szvetlana Vlagyimirovnával - képünkön
- az általános iskola első osztálya óta ismerik egymást; a hölgy egy egyházi,
félig-meddig kulturális projektben való részvételen kívül nemigen politizál, jó
barátnője Alla Pugacsovának, a legünnepeltebb orosz popprimadonnának), illetve
azt találgatja, hogy kik kapnak majd helyet az új államfő „csapatában”.
Szvetlana Vlagyimirovná
Ám terveinek valóra váltásához - tegyük hozzá: természetesen - Vlagyimir
Putyin jóváhagyása kell. Gleb Pavlovszkijnak, a moszkvai Hatékony Politika
Alapítványa vezetőjének szavai szerint „a csapatnak új kapitánya lesz, de a
vezetőedző az eddigi marad”. A „hogyan?” alkotmányos megoldására azonban
továbbra is csak tippek vannak, bár Medvegyev keddi bejelentése Putyin jövendő
miniszterelnöki jelöléséről erősen szűkíti a „tipposzlopot”. Egyesek ugyan most
sem zárják ki azt a lehetőséget, hogy az újonnan megválasztandó államfő (vagyis
Medvegyev) egy bizonyos idő után valamiféle ürüggyel lemond posztjáról, és -
mivel az alkotmány csak az elnöki mandátum kettőnél több egymást követő
betöltését tiltja - Putyin akkor már ismét törvényesen indulhat az államfői
címért. Sőt, mihelyt az elnök lemond - az alkotmány értelmében - mint
miniszterelnök, ideiglenes államfőként (mint tette Jelcin távozása után
1999-ben) automatikusan a helyére léphet. Korábban egyébként Putyin már utalt
rá, hogy akár miniszterelnökként is folytathatja tevékenységét, de az utóbbi
hetekben erről nem esett szó. Ez tehát megint egy olyan meglepetés, amely
valójában nem meglepetés. Ebben az esetben azonban probléma lehet abból, hogy az
alaptörvény értelmében az elnök a fegyveres erőknek az „atomkoffert” is birtokló
főparancsnoka. És a jelenlegi prezidenciális rendszerben ő nevezi ki, illetve
váltja le (a duma jóváhagyásával) a miniszterelnököt. Ha Medvegyev bejelentése
realizálódik, át fogják-e hidalni ezeket az elrendezetlen kérdéseket, és ha
igen, hogyan?
Ezenkívül legújabban még egy régebbi variáns is ismét előtérbe került. A Hetek e
számának megjelenése napján ül össze Minszkben a jelenleg inkább csak formálisan
létező orosz- fehérorosz szövetség legfőbb államtanácsa Vlagyimir Putyin orosz
és Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök részvételével. Állítólag ezen az ülésen
döntenek arról, hogy tényleges államszövetséget hoznak létre, amelynek államfője
Putyin, parlamentjének elnöke pedig Lukasenko lehet. Ebben az esetben Medvegyev
csak az egyik tagköztársaság elnöke lenne alárendelve a közös államfőnek.
Államszövetségi hatáskörbe kerülnének a kül- és a pénzügyek, a honvédelem,
valamint a természeti kincsek (kőolaj, földgáz) kitermelésének irányítása. Igaz,
amikor néhány napja kiszivárgott ez az állítólagos terv, mind Moszkvában, mind
Minszkben kategorikusan cáfolták, mi több, a fehérorosz elnöki szóvivő egyenesen
„agyrémnek” minősítette. Ennek ellenére az orosz sajtó újra meg újra visszatér
ehhez az elgondoláshoz, és annak vég nélküli alvariánsait ragozza. Persze az is
lehetséges, hogy valóban van ilyen terv, de nem válik valóra, mert csak Putyin
pártolja, míg a változatlanul vérig sértett Lukasenko (akinek annak idején
Borisz Jelcin állítólag az államszövetség elnöki posztját ígérte) nem lesz
partner hozzá. Pedig orosz szempontból ez lenne alkotmányjogilag a legtisztább
megoldás, és elképzelhető, hogy csak meghiúsulása esetére, mintegy
tartaléktervként dolgozták ki a miniszterelnöki variánst…
Mindettől függetlenül azonban nyilvánvaló, hogy jövő májustól Medve(gyev) alakja
jelképezi majd az orosz medvét, bár értelemszerűen csak országa „díszelnöke”
lehet. Eddig ő volt a miniszterelnök első helyettese. Ezentúl neki lesz egy első
felettese: Vlagyimir Putyin.
|