Hetek XI. évfolyam, 49. szám, 2007. december 07.

Húsz év hosszú idő, ennyi idő alatt sok államnak sikerült felzárkózni a fejlett országok sorába. Nálunk azonban felemás reformokról, elvesztegetett lehetőségekről, évekről beszélhetünk - fogalmazódott meg a rendszerváltás mérlegének elemzésekor. Reformközgazdászok 1987-ben fogalmazták meg először azokat az alapvető változásokat, amelyeknek meg kell történni ahhoz, hogy véget érjen a szocialista rendszer, és helyette magántulajdonon alapuló piacgazdaság születhessen. Az akkori résztvevők most, 20 évvel később értékelik a történteket.

A Pénzügyminisztérium berkeiben dolgozó ifjú közgazdászok fiatalos lendülettel fogalmaztak arról, hogyan kellene lebontani a létező szocializmust, megtörni az állami nagyvállalatok monopóliumát, szabad versenyt létrehozni helyette. Nagy árat kellett fizetniük mindezért: a rendszer haragja lecsapott, elveszítették a munkahelyüket, amikor az akkori pénzügyminiszter - Medgyessy Péter - megszüntette a műhelyt. A Fordulat és reform című tanulmány készítői közül sokan később közismert emberek, miniszterek lettek: Bokros Lajos, Csillag István, Kupa Mihály, Surányi György, Matolcsy György. Húsz évvel az események után úgy látják, az elképzelésekből sok fontos, a gazdasági szférát érintő intézkedés, változtatás megvalósult, ám a Pénzügykutató Rt. által szervezett megemlékezést tartó konferencián az előadók megegyeztek abban, hogy számos hibát halmoztak fel a kormányok gazdaságpolitikájuk során. Ezek következtében volt szükség az idén újabb kiigazítási csomagot bevezetni.

Alapjaiban rontottuk el

Matolcsy György, az Orbán-kormány volt gazdasági minisztere fonák fordulatok és felemás reformok idejének nevezte az elmúlt húsz évet, mialatt egyik válságból a másikba esünk. 1987-ben a rendszer válsága volt, 2007-ben pedig a rendszerváltás és a felzárkózás válságát éljük. Pedig húsz év sok esetben elegendőnek bizonyult arra, hogy felzárkózhasson egy ország. Ilyen pozitív példa Japán, Szingapúr vagy éppen Írország.
Matolcsy szerint húsz év távlatában szükséges a szembenézés. Úgy tartja, az unió beteg embere vagyunk. Nálunk a legmagasabb az infláció, a költségvetési hiány, az alapkamat, legalacsonyabb a foglalkoztatási ráta és a GDP növekedése. Menetrend szerint ismétlődnek a sokkterápiák - szögezte le. Először 1991-92-ben éltünk meg ilyet, amikor megkezdődött a gazdasági rendszerváltás. Az akkori kormány túlzó intézkedésekkel és sok hibával sokkolta a gazdaságot. Óriási lett a munkanélküliség, külföldiek számára adtuk el a magyar vállalatokat, drámaian visszaesett a gazdaság növekedése. Az 1993-94-es egyensúlytalan növekedés évei után jött 1995-ben a második sokkterápia, a Bokros-csomag. Súlyos hiba, számos tévedésen és hamis számokon alapuló elhibázott döntés volt. A volt gazdasági miniszter szerint 1997 és 2001 között volt egyedül egyensúlyőrző gazdasági növekedés, folyamatosan csökkent az államadósság. Ezt nevezhetjük aranykornak. Majd 2002 és 2006 között továbbra is növekedett a gazdaság, ám ezt egyre nagyobb államadósságból finanszírozták. A nagy törés 2002-ben következett be, amikor 10-15 szarvashibát is elkövetett a Medgyessy-kormány. Az úgynevezett jóléti intézkedések miatt megromlott a gazdasági egyensúly, lassult a gazdaság, újra növekedésnek indult az államadósság, kiestünk a régiós versenyből. Az államadósság 2002-ben a GDP 57,2 százaléka volt, 2007-ben pedig már a 65,6 % százaléka. Ekkor és ezek miatt az intézkedések miatt tört meg a felzárkózásunk.
Az idén újabb, sorrendben a harmadik sokkterápiát éljük, amely szintén hibás gazdaságpolitikai következtetéseken alapul - mondta.
Felzárkózási válságban vagyunk - fogalmazott Matolcsy -, folyamatosan lemaradunk a régiós versenytársaktól, a gazdaság növekedésének megtörése pedig nem egyéves probléma.
A volt miniszter szerint bezáródnak a társadalmi csapdák. Alacsony a foglalkoztatási ráta, emiatt kevesen fizetnek adót. Ha csupán a foglalkoztatást sikerülne megfelelő szintre hozni, és mindenki befizetné az adókat, az már elegendő lenne ahhoz, hogy egyensúlyban legyen a költségvetés. Újra adósságcsapdában vagyunk: a magas államadósság miatt rendkívül sokat kell költenünk a törlesztésre, magas alapkamatot kell fizetnünk.
Matolcsy szerint azért jutottunk el idáig, mert a rendszerváltás nem megfelelően zajlott. Nem a régi viszonyok megszűnését eredményezte, hanem ellenkezőleg, az új a régi fonákja lett.
1989-90-ben hibás választ adtunk: nem lett volna szabad külföldi tulajdonba átadni a hazai vállalatokat, mert így a globális vállalatok kerültek túlsúlyba, szemben a hazai kis- és közepes vállalkozói réteggel. Így akkor is és most is duális a gazdaságunk szerkezete. Régen rejtett munkanélküliségről beszéltünk, most nyílt lett helyette. Régen is adósságból tartotta fenn magát az állam, az ország, most új eladósodásra cserélték fel a régit. Régen is igazságtalan volt a társadalom, és újra az, hiszen óriási különbségek voltak és alakultak ki újra az egyes rétegek között.
Voltak és újra vannak jelentős területi különbségek. Régen is rossz volt a közhangulat, elégedetlenség volt az általános országszerte, és újra ez a jellemző, nincsen közmegegyezés. Akkor és most is torznak mondható a média.
Mindezek mellett a mostani rendszer rendre megismétli a régi rendszer hibáit. A 2002-2006 közötti Medgyessy kormány intézkedései, a fedezet nélküli költekezés, a jólét látszatának fenntartása az államadósság terhére a hetvenes éveket idézi.
Matolcsy szerint azért nem sikerült a rendszerváltás, mert a globális érdekek felülkerekedtek, és legyőzték a helyi érdekeket. Emellett úgy vágtunk bele az átalakításba, hogy nem volt jövőképünk, sem nemzetstratégiánk, nem terveztük meg az új Magyarországot.
Mit lehet még tenni ilyen helyzetben? - tette fel a kérdést. „Be kellene fejezni a »száraz polgárháborút« - fogalmazott. - Jövőképet kellene alkotnunk és adnunk a társadalomnak. Nemzetstratégiát készíteni, célokat meghatározni, és ehhez időpontokat mellékelni. Jó gazdaságpolitikával és társadalmi megállapodás esetén van még remény.”

Csillag István volt gazdasági miniszter, az Exim Bank Zrt. elnöke kérdésünkre kifejtette: számos tényező nem volt előre látható, főbb vonalakban azonban teljesültek a húsz évvel ezelőtti elvárások. Az üzleti szektorban megvalósult a tulajdonváltás, bár nem feltétlenül úgy, ahogy eredetileg elképzelték. Viszont nem társult hozzá az öngondoskodás az idős korról, az egészségügyi ellátásról. Ahhoz az illúzióhoz képest, amit a nyolcvanas években dédelgettek, meglehetősen nagy fordulat állt be: egyharmados ország lettünk. A közteherviselésből a lakosság egyharmada veszi csak ki a részét. Ez szegénységet, állandó forráshiányt jelent.
Ehhez hozzátartozik az is, hogy az a reformfolyamat, ami lezajlott a vállalati szférában, nem történt meg az állami szektorban. Az akkori szembenállást a nagyvállalatok urai, a „Bástya elvtársak” képviselték, ma ez a szakszervezeti, a közalkalmazotti, az egészségügyi, az oktatási szférában található, ami nagy nehézségeket okoz a költségvetés, a gazdaság finanszírozása szempontjából.
A volt miniszter elmondta, nem számoltunk azzal a ténnyel, hogy Magyarország kirí a szocialista országok közül, de Európát illetően is abban a tekintetben, hogy aránytalanul kicsi a piacról, a saját erőfeszítéseikből élők száma, és túlsúlyban vannak azok, akiknek a megélhetése a politikától függ. A köztisztviselők, közalkalmazottak bérét, nyugdíját, szociális ellátását, járandóságát a politika határozza meg. Hasonló probléma az is - ami szintén kirívó -, hogy az adófizetők egynegyede minimálbéren él. Ez is arra utal - tette hozzá -, hogy a politikai osztály megtalálta a megvásárolható, a szavazataikat neki felajánló rétegeket. Ha pedig így gondolkodik, sokkal nehezebben vág bele a reformokba.
A rendszerváltáskor jóval kedvezőbb pozícióban voltunk, mint a volt szocialista országok, ám ezt az előnyünket folyamatosan veszítettük el az elmúlt időszakban, mert az a felfogás volt uralmon eddig, hogy nem az adófizetőkkel, hanem az adóelkerülőkkel szolidált a költségvetés. Egyedül ’95-96-ban volt másként, amikor a versenyképesség, a munkahelyteremtés volt előtérben. Ennek az a következménye, hogy nem volt időben költségvetési kiigazítás, és amikor neki kellene állni a fontos és szükséges átalakításokhoz, az elgyávulás lesz újra jellemző.
A jelenlegi kiigazítási csomagról elmondta, az eddig meghozott intézkedések a felzárkózáshoz mérhetetlenül kevesek. Ahhoz, hogy állva maradjunk, tehát ne omoljunk össze, elegendők.

Megtört a felzárkózás

Bokros Lajos, a Közép-Európai Egyetem vezérigazgatója szerint a felzárkózás szempontjából elvesztegettünk egy évtizedet.
A negatív fordulat 2001-ben következett be, amikor az Orbán-kormány a belső fogyasztásra tette a hangsúlyt, azóta kormányoktól függetlenül folyamatosan keltek életre a különféle népszerű programok: Széchenyi Terv, 100 napos program stb. Mindezek miatt megjelent az ikerdeficit, lassult a gazdaság növekedése, gyorsult az infláció, és nőtt a munkanélküliség. A szerencsénk az volt - tette hozzá -, hogy eközben beléptünk az Európai Unióba, ami sok pénzt hozott a konyhára.
Fontos és elkerülhetetlen a 2006- 2007-es Gyurcsány-csomag.
Reform nélkül nincsen növekedés, de nem látszik most, hol vannak azok a mozgatórugók, amelyek kivezetnek bennünket ebből az egy százalék körüli visszaesésből. Tartósan kell tudni csökkenteni a hiányt, de ehhez további szerkezeti reformokra van szükség.