Eperjesi Ildikó
Rakétapajzs Európának
Tudósítás a brüsszeli NATO-központból és egy kaliforniai rakétabázisról

Oroszország hisztériával, Európa pedig szokásos szkepszisével fogadja az amerikai rakétaelhárító rendszert. Eközben Irán rakétái már elérik Európa délkeleti részét, a Csehországba telepítendő radar helyszínén pedig egyre aktívabbak az orosz titkosszolgálatok.

Hidegháborús időket idéző híreket adott közre november végén a cseh közszolgálati televízió. Titkosszolgálati értesülésekre hivatkozva Prágában bejelentették, hogy az elmúlt időszakban jelentősen megnőtt az orosz és a Moszkvával szövetséges titkosszolgálatok tevékenysége a cseh fővárostól nem messze azon a környéken, ahová az Egyesült Államok egy radarállomást készül telepíteni. Ráadásul úgy tudni, hogy az orosz kémszervezetek igyekeznek meglovagolni a cseh civilek elégedetlenségét, mondhatni adják a lovat a radart elutasító helyiek alá. Talán nem kevesen emlékeznek még arra, hogy a hidegháború idején hogyan manipulálta Moszkva a nyugati közvéleményt annak érdekében, hogy minél nagyobb legyen az elégedetlenség az Egyesült Államok politikájával szemben.
Washington most azzal érvel, hogy az iráni és észak-koreai rakétafenyegetés, illetve atomprogram miatt veszélyben van Európa biztonsága. Az Egyesült Államok és szövetségesei között teljes az egyetértés abban, hogy elsősorban diplomáciai megoldást kell keresni ezekre a fenyegetésekre, de minden megoldás az asztalon van - erősítette meg az amerikai NATO-nagykövet Brüsszelben. Victoria Nuland szerint az iráni válság megoldásában fontos szerep jut a transzatlanti egységnek. Az amerikai NATO-tisztviselők meg vannak győződve arról, hogy az észak-atlanti szövetség berkein belül teljes az egység Iránnal szemben. Ezt a véleményt Jaap de Scheffer NATO-főtitkár, a francia elnök és a német kancellár nyilatkozataira alapozzák. A brüsszeli NATO-központban azonban bizalmas beszélgetések során kiderült, hogy még magas rangú német tisztviselők is kétlik, hogy valós az iráni rakétaveszély, és totálisan elhibázottnak tartják a rakétavédelmi rendszer Európába tervezett részét.
Az amerikaiak viszont úgy tartják: ha Európában komolyabb konfliktus alakul ki, akkor az előbb-utóbb az Egyesült Államokba is átgyűrűzik. A második világháború, a boszniai és a koszovói válság pedig azt bizonyítja, hogy az európaiak nem hajlandóak, vagy nem tudnak sokat tenni biztonságukért, és előreláthatólag Washington kénytelen megfizetni a béke árát. Ráadásul Afganisztánban is felemás az európaiak biztonsági teljesítménye.
Ezért döntött úgy az amerikai kormányzat, hogy a legalább százmilliárd dolláros globális rakétavédelmi rendszer egy részét Európába telepíti. Még Bill Clinton előző elnök döntött a tervezetről, amelyben Washingtonban teljes az egyetértés a republikánusok és demokraták között.
Brüsszelben az amerikai NATO-tisztviselők egyértelművé teszik, hogy a tervezett rendszer persze elsősorban az Egyesült Államok keleti partvidékét védi, de képes lesz megvédeni az európai szövetségeseket és az öreg kontinensen lévő amerikai érdekeltségeket.
A már említett radarállomás Csehországba kerülne, tíz elfogó rakéta pedig Lengyelországba. A cseh radar képes lesz érzékelni egy esetleges iráni rakétakilövést, az elfogó rakéták pedig még időben „levadásszák” a veszélyes küldeményt. A kaliforniai Vandenberg légi támaszponton, ahol kizárólag űrhadviselésre készülnek, már folynak az előkészületek a rakéták előállítására. A Boeing cég és egy másik alvállalkozó közreműködésével építik a lövedékeket - tudjuk meg a Csendes-óceán partján lévő támaszponton.
Az amerikai tisztek már most megmutatják a lengyel rakétákhoz megszólalásig hasonlító lövedékeket, amelyeket azonban máshová helyeznek. A Lengyelországba (telepítendő) rakéták annyiban különböznek, hogy - lévén a célpont közelebb - nem három-, hanem kétüteműek, azaz hiányzik belőlük a robbanóanyag. Így pusztán az ütközés erejével semmisítik meg az esetleges ellenséges lövedékeket. A Beale légi bázison pedig az elfogó rakéták silóit mutatják meg. Lengyelországban mindössze egy futballpályányi területet foglalnak majd el a rakéták, és alig száz emberre lesz majd szükség ahhoz, hogy készenlétben tartsák őket. Thomas Atkins őrnagy azt mondja: kizárt, hogy az amerikai katonai lobbi sürgesse az egyébként tényleg óriási üzletet. A védelmi vezetés adja a megrendelést, a tervezők pedig megkeresik a lehető legjobb technológiát hozzá - mondja Atkins, miközben már javában folynak a tárgyalások a telepítésről a két kelet-európai ország kormányával.
Európai részről az egyik legnagyobb kifogás, hogy a rendszer „fölöslegesen” ingerli Moszkvát. Az oroszok ugyanis azt mondják, a rakétákat ellenük lehet fordítani, illetve a radar orosz területekre is „belát”. A műszaki adatok viszont azt bizonyítják, hogy a lengyelországi lövedékeket kizárólag védelmi célokra lehet használni, illetve a radartól sincs mit tartania Moszkvának. Az orosz retorika valószínűleg főleg belpolitikai célokat, illetve erődemonstrációt szolgál. Oroszország ugyanis az olajbevételekből származó egyre növekvő gazdasági erejét igyekszik politikai és katonai befolyásának növelésére fordítani. A NATO-ban ráadásul arra is felhívják a figyelmet, hogy Moszkva hivatalosan a katonai szövetség stratégiai partnere, és NATO-berkekben teljesen másképp nyilatkoznak diplomatái, mint az orosz újságok hasábjain.
A terror elleni háború persze több hadszíntéren folyik. Felmerül a kérdés, hogy mi történik, ha az amerikai hadsereg komputeres rendszerét éri támadás. A velejéig high-tech rakétavédelem akkor is aktív marad, vagy csődöt mond az egész? Thomas Atkins őrnagy szerint a rendszer felkészült egy kibertámadásra is, tehát működőképes marad a számítógépes rendszer hibája esetén is.
Az világos, hogy Európa nem készül az iráni fenyegetésre. Szakmai és újságírói körökben szinte kizárólag olyan véleményeket lehet hallani, hogy biztosan valami hátsó szándék vezérli Washingtont, és kizárt, hogy valóban az európaiak biztonságára gondol. Európa mostani passzivitásánál azonban egy dolog még sokkal rosszabb lehet. Ha az unió gondol egy nagyot, és saját kezébe veszi védelmét. Brüsszelben ugyanis a bizalmas beszélgetésekből az is kiderül, Európa alig várja, hogy saját hadserege legyen, és egyik legnagyobb célja, hogy az Egyesült Államokat felváltsa a Közel-Keleten.