Lejárt a komédiázás ideje

Lengyel László egy formálódó új párt lehetséges zászlóvivőjeként egy vidéki polgármestert említ, név szerint Ben-csik Jánost, aki Tatabánya polgármestere. Az interjúban elhangzik, hogy Bencsik kilépett az SZDSZ-ből és „minden további nélkül sikeres lehet középen”. Az nem hangzott el - talán azért, mert Lengyel úr még nem tudja -, hogy a polgármester-képviselő az SZDSZ után most a FIDESZ padsorait koptatja. Tehát ha sikeres szeretne lenni középen, akkor újra sasszéznia kellene - a jelek szerint jó nagyot - ezúttal jobbról középre.
Lengyel úrnak abban viszont teljesen igaza van, hogy a tatabányai polgármester befutásával nem lenne „szikrázó, érdekes egyéniségű, megváltó jellegű, karizmatikus alkatú, tévésztár” miniszterelnöke hazánknak. De a Lengyel úr által „akart” - „működő rendszert” működtető - „szakpolitikus” beérésére kiszemelt jelöltje esetén szerintem néhány évig várnunk kell.
Gondolataim alátámasztására álljon itt néhány idézet Bencsik úr említett előadásából, amit egy Árpád atyánkra emlékező rendezvényen mondott el:„Abban a városban élünk, amely fölé kiterjeszti védőszárnyait a turulmadár. Az a turulmadár, amely éltető erővel segítette hosszú-hosszú évezredeken keresztül a mi eleinket (...) Hiszem azt, hogy nagyon sokan hiszik azt Tatabányán, hogy a város életereje tért vissza abban, hogy a megújító, a fentről erőt közvetítő szent madarunk ismételten fölszállott a Kőhegy tetejére…”
Az interjúban olvasom továbbá, hogy „ha a tőke és a sajtó Bencsik mögé áll, sikerülhet neki”. Bencsik János a jelek szerint nem szereti eléggé a tőkét. Emígy szólt róla ugyanott, ugyanakkor: „És ma, ha valamivel meg kell küzdeni, akkor éppen azzal kell megküzdeni, hogy a pénzvilág arra törekszik, hogy elvegye tőlünk azokat a találkozási lehetőségeket, ahol egymással érzelmi kötelékbe tudunk összekapcsolódni”.

Tisztelettel :
Egy tatabányai bennszülött