Szlazsánszky Ferenc
Titkos üzletek a béketáborban
Hová tűnt a dollármilliárdokat érő titánkészletünk?
Nem 22 milliárd dollár államadóssággal, hanem valutatartalékkal hagyhattuk volna magunk mögött a szocializmust, ha nem „ajándékozzuk” a Szovjetuniónak rendkívül értékes titánkészletünket. Legalábbis ezt állítja egy főorvos és egy gépészmérnök - évtizedes kutatómunkájukra hivatkozva. Az illetékes természetesen cáfol.
Dr. Balogh Zoltán főorvos
Fotó: Somorjai LásszlóBalogh Zoltán reumatológus főorvost 1987-ben nevezték ki a hévízi-gyógyfürdő és kórház igazgatójává, hogy felépítse az egy évvel korábban leégett tóépületet, és helyreállítsa az intézmény működését. Hamar kiderült azonban, hogy vannak súlyosabb problémák is Hévízen: Magyarországon a hatvanas évek óta folyt a karsztvízrendszer alatti szén- és timföldbányászat, ami a kristálytiszta karsztvízréteg fokozatos vékonyodásával, és a víz eltékozlásával járt. 1987-ben újabb tízméternyi karsztvízréteg kiemeléséről határoztak az illetékesek, hogy a Hévíztől 30 kilométerre található nyírádi térségből kinyerhessék a bauxitot.
Eltűnik a tó
Balogh Zoltán - mint a Hévízi-tó és kórház üzemeltetője - nem volt hajlandó aláírni az erre vonatkozó határozatot, mert tisztában volt vele, hogy így megszűnne az a túlnyomás, amely által a gyógyvíz beáramlik a tó medrébe. „Kiszippantották volna a tavat, sőt, rövid időn belül a budapesti gyógyforrások is elapadtak volna, hiszen a Dunántúl karsztvízkészlete összefüggő rendszert képez” - magyarázta a rendszerváltás előtt komoly bátorságot igénylő lázadása okát a Heteknek Balogh doktor.
A hosszas csatározás - melyben részt vett többek között Kapolyi László akkori ipari miniszter - végül meghozta az eredményt: a Grósz Károlyt váltó Németh Miklós kormányfő - állítólag a fokozódó népharag hatására is - leállíttatta a tervet.
