Morvay Péter
Halálos veszélyben, illúziók nélkül
Aliza Bin-Nun izraeli nagykövet a Közel-Kelet helyzetéről és a béke esélyeiről

Az izraeliek többsége a felmérések szerint pesszimista az annapolisi csúcstalálkozó eredményeivel kapcsolatban. Miért?
- Igen, én is olvastam a Haarec közvélemény-kutatását, de ebben az is szerepel, hogy az emberek többsége békét szeretne. Ugyanakkor valóban sokan pesszimisták.
Nem ellentmondás ez?
- Izraelben a korábbi békepróbálkozások tapasztalatai miatt az emberek csalódottak. Az eufória rég elmúlt. Amikor a kilencvenes évek elején a Samir-kormány alatt először csillant fel a remény a békére, az emberek mindkét oldalon lelkesek voltak. Abban bíztak, hogy ha túljutunk a nehezén, minden jól alakul majd. Sajnos ez nem így történt.

Fotó: MTI

1995-ben megölték Rabin miniszterelnököt, majd 2000-ben jött a második intifáda, ami azután kezdődött, hogy Ehud Barak nagy - igazán nagy - engedményeket tett Arafatnak Camp Davidben. Nem vagyok benne biztos, hogy ma ugyanolyan ajánlatot tudnánk tenni, mint Barak annak idején. Izrael két mérfölddel előrement, de Arafat ennek ellenére meggondolta magát, és ellenünk fordult. Elkezdődött az évekig tartó vérontás, buszok robbantak fel, Izrael szinte minden városát valamilyen terrortámadás érte ebben az időben. Hadd mondjam el erről a személyes  tapasztalatomat. Jeruzsálemben élünk. Reggelente én vittem el a lányomat az iskolába, de délután egyedül kellett busszal hazamennie. Több busz is felrobbant már a lakásunk közelében, így egész nap ideges voltam, amíg nem hallottam, hogy rendben megérkezett. Nagyon nehéz időszak volt. Nagyon reméltünk valamit, de ezt kaptuk cserébe. Nem csoda, ha az eufória és az optimizmus eltűnt. Ennek ellenére az emberek szeretnének békében élni, nyugodtan munkába járni, szabadságra menni, szépen élni. Nemcsak Izraelben, hanem a palesztin területeken is. Ehhez pedig béke kell. Ezért adunk újra és újra esélyt a megállapodásra. Persze óvatosabban, kevesebb eufóriával, realistábban, több gyanakvással. Sokkal nehezebb most a békét keresni, mint korábban, főleg mióta a Hamasz hatalomra került. A Gázai övezetből néhány hónap alatt több mint háromszázötven Kasszám-rakétát lőttek ki a déli városokra. Nem hiszem, hogy van még egy ország a világon, amely eltűrné ezt, miközben több ezer, Gázából kitelepített embernek még mindig nincs állandó lakhelye.
Hogyan lehet ilyen körülmények között a békéről tárgyalni?
- A Közel-Keleten mindenütt megerősödött a fundamentalizmus. A szélsőségesek Irántól a Hezbollahon át a Palesztin Hatóság területén működő Iszlám Dzsihádig jelen vannak. Ez a sötét felhő az egész térséget be akarja borítani. Tehát az egyik oldalon ott vannak az elveszített illúziók, a másik oldalon azonban egy minden eddiginél nagyobb fenyegetés áll. Irán a maga szélsőséges ideológiájával és az atomprogramjával olyan veszély, amellyel szemben senki nem maradhat közömbös. A csalódások és gyanakvások ellenére nemcsak Izrael, hanem a mérsékelt arab országok is felismerték azt, hogy az iráni fenyegetéssel szemben nincs más megoldás, mint az, ha mindenki összefog. A háttérben az Iránnal való szembenállás volt a közös nevező, és emiatt jött el annyi ország Annapolisba.
Ezért változtatott Bush elnök is a hozzáállásán? Eddig ugyanis nem vállalt személyes közvetítést az izraeliek és a palesztinok között.
- Kétségtelenül. Az iráni nukleáris fenyegetés nem vicc: Teherán az utóbbi években egyre gyorsabban igyekszik atombombára szert tenni. Minden korábban vállalt kötelezettségüket megszegték.
Amerika másik szempontja az iraki helyzet. Nem látjuk a megígért békét és biztonságot, ehelyett háború van és öldöklés. Közben tovább fenyeget az al-Kaida, Gázában pedig a Hamasz átvette a hatalmat. Demokratikus választás útján egy szélsőséges erő szerzett irányítást a szomszédunkban. A mérsékelt Egyiptomot és Jordániát is egy rendkívül szélsőséges csoport, a Muzulmán Testvériség fenyegeti. A dolgok változóban vannak a Közel-Keleten. Ez befolyásolja Amerikát, de Európát is. Össze sem lehet hasonlítani a nemzetközi terrorizmussal és a Közel-Kelettel kapcsolatos három évvel ezelőtti európai hozzáállást a mai álláspontokkal. A madridi, a londoni robbantások, a németországi és a dániai terroristahálózatok leleplezése megváltoztatta a kormányok hozzáállását. A szálak minden esetben a Közel-Keletre vezettek, így a nyugati országok felismerték, hogy tenniük kell valamit. Nem gondolhatják azt, hogy elrejtőzködhetnek a terrorizmus elől a magas hegyeik mögé.
Ha létrejön egy palesztin állam, hogyan fogja Izrael megvédeni magát?
- Nagy kockázatot vállalunk, hiszen nyilvánvalóan könnyebb ellenőrizni egy területet, ha ott vannak a katonáink. Látjuk, hogy a gázai kivonulásnak is lettek biztonsági konzekvenciái. Ez a kockázatvállalás is hozzá tartozik a fájdalmas engedményekhez, amelyekről Olmert miniszterelnök beszélt. Természetesen az új helyzetben is biztosítani kell az állampolgáraink védelmét. Sok módja van ennek, de erről nem mondhatok részleteket. A helyzet azonban nagyon törékeny, hiszen amenynyiben a közeljövőben a Hamasz egy súlyos terrortámadást hajtana végre, nagyon nehéz lenne tovább folytatni a békekötést. Jichák Rabin mottója az oslói megállapodás idején az volt, hogy úgy kell békét csinálni, mintha nem lenne terror, és úgy kell harcolni a terrorizmus ellen, mintha nem lenne béke. Ma már nem hallani ilyen szlogeneket, mert az emberek szkeptikusabbak lettek. Békét azonban nem lehet kockázatok nélkül teremteni.
Sokan jelentős diplomáciai sikerként értékelték azt, hogy számos arab ország képviseltette magát Annapolisban. A tárgyalóasztal körül forgolódó sok bába könnyítette vagy nehezítette Izrael pozícióját a konferencián?
- Ez nagyon pozitív fejlemény volt. Egy-két éve elképzelhetetlen lett volna, hogy a szaúdi külügyminiszter részt vesz egy ilyen konferencián.
Most sem fogott kezet az izraeliekkel…
- Ez igaz, Olmert beszédét viszont megtapsolta. Ez némi nyomást helyez a fundamentalistákra. Szíria például az irániak figyelmeztetése ellenére az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy eljön Annapolisba. Ez nagy dolog, hiszen az elmúlt egy évben Damaszkusz inkább Iránra hallgatott. A libanoni Hezbollah szíriai közvetítéssel kapott iráni fegyvereket, és ők segítették a palesztin Iszlám Dzsihád felfegyverzését is. Ráadásul az izraeli-szíriai viszony is nagyon feszült volt az utóbbi hónapokban. Mégis, az Arab Liga huszonkét tagországa közül Irán kivételével a többség jelen volt Annapolisban. Ezeknek az országoknak a részvétele nagy nyomást jelent Teheránra. Nem örülnek annak, hogy elszigetelődnek, hiszen így nem állíthatják azt, hogy ők képviselik az iszlám világot. A 2002-es szaúdi béketerv lényege az, hogy Izrael - ugyan engedmények árán - normalizálhatja a kapcsolatait az arab államokkal. Tehát az arab államok részvétele erősíti a békemegállapodás esélyeit.
A következő tárgyalási forduló decemberben Moszkvában lesz. Az oroszok is segítenek?
- Oroszország nagyon fontos szereplő ebben a játszmában. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában elsősorban ők akadályozzák az Irán elleni szankciókat. Ha megváltoztatják a magatartásukat, az nagy előrelépést jelentene. Izraelnek különböző okok miatt fontosak a jó kapcsolatok Oroszországgal. Moszkva a korábbi háborúkban mindig az arabokat támogatta, most azonban rendszeresek a magas szintű találkozók az orosz vezetőkkel.
A nemzetközi bojkott ellenére Putyin tavaly meghívta a Hamasz vezetőit Moszkvába. Most is előfordulhat ez?
- Nem hiszem. Továbbra is érvényben vannak a nemzetközi kvartettnek a Hamasszal szembeni elítélő határozatai. A Hamasznak három feltételt kellene teljesíteni: elismerni Izraelt, elítélni a terrorizmust és elfogadni a békemegállapodást. Enélkül nincs esélye, hogy komoly partnernek tekintsék. Ezt Oroszország is tudja, ezért ha a Hamaszt be akarják vonni a tárgyalásokba, engedményeket kell tőlük kérniük. Eddig a Hamasz semmi jelét nem adta, hogy hajlandó lenne erre.
Izrael néhány hónap múlva a hatvanadik évfordulóját ünnepli. Mi a titka annak, hogy a túlélés mellett az építésre is maradt erejük?
- A palesztinokkal való konfliktus ellenére az izraeli gazdaság nagyon gyorsan fejlődik. Éppen a napokban javítottak a nagy nemzetközi pénzintézetek az ország hitelbesorolásán, ami a befektetői bizalmat jelzi. Tudományos-technológiai szempontból is nagyon fejlett ország vagyunk. Az európai zsidóság tragédiája után világossá vált előttünk: a saját földünkön kell élnünk, és saját magunkra kell támaszkodnunk.