Busa Viola
Megbukott az acélférfi
Howard volt az utolsó mohikán az iraki koalícióban

Meglepő eredménnyel zárultak az ausztrál választások: egy évtized sikerei után súlyos vereséget szenvedett a George W. Bush által „acélférfinak” titulált, és a Nyugat egyik legsikeresebb politikusának tartott John Howard miniszterelnök, akinek még saját választókörzetében sem sikerült győznie. Utódja, a munkáspárti Kevin Rudd még jobb jövőt ígér. Howard személyében - Tony Blair, José María Aznar és Silvio Berlusconi után - az utolsó olyan jelentős nyugati vezető is távozik posztjáról, aki 2003-ban támogatta a Irak ellen meghirdetett koalíciót.

Howard teljes felelősséget vállalt a koalíció fiaskójáért, de hozzátette: szerinte az ország legjobb évei még csak most jönnek. A Liberális Párt vezetője az ország második leghosszabb ideig hatalmon lévő miniszterelnöke volt, aki egymás után négyszer is - 1996-ban, 1998-ban, 2001-ben és 2004-ben - győzelemre vitte pártját. George W. Bush egyik legszorosabb szövetségeseként részt vállalt az iraki háborúban, és Amerikához hasonlóan nem írta alá a kiotói egyezményt sem.
Az elemzők szerint évtizedek óta nem volt arra példa, hogy a szavazók a „népharag” különösebb előjelei nélkül menesszenek egy sikeres kormányt. Bár Howardot több kritika is érte a munkajogi és az ipari kapcsolatokat érintő szabályozások, valamint a kisebb kamatemelések miatt, a kevés országra jellemző költségvetési többlet és az alacsony - 4 százalék körüli - munkanélküliségi ráta nyomós érvnek tűnt a hatalomban maradáshoz. A pozitívumok ellenére azonban a szavazók - többek szerint - egyszerűen ráuntak Howardra, és valami újra vágytak.
Miközben az elmúlt tizenöt év egyik legsikeresebb nyugati politikusa levonult a politika színpadáról, rocksztárhoz illő fogadtatásban részesült újdonsült utódja, az ötvenéves Kevin Rudd. Az általa vezetett Munkáspárt közel húsz év óta először kerülhet újra a kormányrúdhoz, miután Rudd az ausztrál politikai élet egyik legsikeresebb kampányát hajtotta végre. A „pedáns” és „tudálékos” multimilliomosként jellemzett Ruddnak PR-tanácsadók segítségével sikerült magát egy olyan fiatalos, modern vezetőként eladnia, aki kampányában „új vezetést” és „új ötleteket” ígért a jövőre nézve. Rudd azokra a kérdésekre összpontosított, amelyek az ausztrál szavazókat leginkább foglalkoztatják: az oktatásra, az egészségügyi reformokra vagy például a klímaváltozásra. Érdekes egyébként, hogy Rudd maga sem nevezi saját pártját baloldalinak, gazdaságpolitikáját is inkább konzervatívnak tartják, így az előző kormányhoz képest túl sok változást nem várnak tőle.
Bár Rudd jelezte, hogy országa továbbra is Amerika „sziklaszilárd szövetségese” marad, hozzátette: megtartja a jogot a független fellépésre.
Ígéretéhez hűen azonnal ratifikálni szeretné a kiotói egyezményt, jóllehet Ausztrália enélkül is betartotta a károsanyag-kibocsátással kapcsolatos korlátozásokat. Ám azt is jelezte, hogy egy másodikat csak akkor hajlandó ratifikálni, ha az Kína és India számára is előírja CO2-kibocsátásuk korlátozását. Ausztrália egyébként száz éve nem látott súlyos aszállyal küzd, farmok sivatagosodnak el, és már a kertvárosok vízellátását is korlátozni kellett. Ezért az utóbbi időben a szavazók számára egyre fontosabbá vált a klímaváltozás kérdése, aminek súlyát Howard úgy tűnik, későn ismerte fel.
Az egykori pekingi diplomataként szolgáló és mandarin nyelven folyékonyan beszélő Rudd egyik legfontosabb célja, hogy országa a Kínát leginkább megértő és ismerő nemzetté váljon. Ezenkívül szívesen fogadná, ha egy referendum keretében sikerülne elérni, hogy az angol királynő helyébe ausztrál államfőt lehessen választani.