Konkolyi Katalin
Pjotr atya remetéi
Szibériában várja egy pravoszláv szekta a világvégét

Egy orosz ortodox vallási csoport tagjai föld alatti barlangba zárkózva várják a világvégét, amely szerintük 2008 májusában következik be. Az oroszországi Penza tartomány november közepe óta az esti híradók rendszeres főszereplője, mióta az egyházi és világi hatóságok hasztalan próbálják kicsalogatni a szektatagokat, akik azzal fenyegetőznek, hogy ha erőszakot alkalmaznak velük szemben, felgyújtják magukat. Vezetőjük, Pjotr Kuznyecov ellen eljárás folyik, ezenkívül pszichiátriai kezelésben részesítik, mint kiderült - nem először.

A „penzai szektások” - ahogy a média nevezi őket - huszonkilencen vannak, főként nők. Nem helybéliek, többségében belorusz, illetve ukrán állampolgárságúak, s vezetőjükkel, „Pjotr atyával” (kis képünkön) Fehéroroszországban ismerkedtek meg. Magukat igaz hitű pravoszlávoknak tartják; elutasítanak minden komfortot, kerülik a pénzzel, televízióval, internettel és mobiltelefonnal való érintkezést, idegenkednek a kóddal ellátott árucikkektől. Többen elégették személyi okmányaikat, olyan is akad köztük, akit régóta eltűntnek nyilvánítottak. A helyiek elbeszélései szerint egy időben némasági fogadalmat tettek, az étkezésben igen visszafogottak voltak, egyesek szerint éheztek, gyerekeiket nem járatták iskolába, és állandó munkájuk sem volt. A világvégét egy föld alatti barlangban készülnek bevárni, ahol a világ zajától, gondjaitól távol imádkozva készülhetnek „ama napra”.
A hatóságokat leginkább négy kiskorú gyermek jelenléte aggasztja, akik közül a legkisebb alig másfél éves. Szabad vallásgyakorlás ide, emberi jogok oda, a gyerekeket még a saját szüleik sem tarthatják napfénytől, friss levegőtől elzárva egy maximum 12-17 fokos barlangban - hangzik az indoklás. A kiszabadítási akció egyelőre verbális síkon folyik, minden eredmény nélkül. Az erőszak nem jöhet szóba: ennek egyrészt jogi akadályai vannak („nem az inkvizíció korában élünk” - fogalmazott egy helyi vezető), másrészt a barlang lakói készek fegyveresen megvédeni magukat, nem beszélve a végső védelmi lépésként beígért kollektív önfelgyújtásról. Egy rendőrségi forrás szerint altatógázzal kábítanák el az önkéntes remetéket, és úgy szabadítanák ki a gyerekeket. A helyi hivatal jóval óvatosabb: szerintük szóba sem jöhet a gáz, egyelőre csak megfigyelés, kivárás és a helyszín biztosítása zajlik - ami el is kél, tekintettel a helyiek, no meg a média élénk érdeklődésére.
Egyébként „Pjotr atya” nem költözött be híveivel a barlangba; letartóztatásakor otthonában olvasgatta saját, Oroszország hét feje és tíz szarva címet viselő művét. A negyvenhárom éves, mélyen vallásos családban felnőtt férfi gondolkodásmódja az évek során mind bizarrabb formát kezdett ölteni. Felesége akkor kezdett komolyan aggódni, mikor férje egy koporsóval állított be otthonukba, és abban aludt; ennél a pontnál orvosi segítséget kért. Kuznyecov egy hónapi kezelést követően elhagyhatta a pszichiátriát, miután skizofrénia diagnózissal leszázalékolták. Felesége elvált tőle, és a férfi Fehéroroszországban próbált új életet kezdeni. Hamarosan önjelölt prófétaként lépett fel. Tanításaival, melyek főként a világvégére és az Antikrisztus eljövetelére korlátozódtak, hamar mindenre elszánt híveket talált - míg ki nem utasították az országból. Ekkor úgy döntött, a világvégét szülőfalujában, a penzai Nyikolszkojéban várja be. Hívei, akik ide is követték, több házat felvásároltak, miközben ástak egy hatalmas bunkert is, melyben néhány lakóhelyiség mellett éléskamrák, konyha, gázkályha és kút, valamint szellőzőjáratok találhatók. Jelenleg ez utóbbiakon át folynak a tárgyalások a külvilággal.

A belorusz Olga Denisovics háza Nyikolszkojében, ahol a szekta az istentiszteleteit tartotta

A hivatalos pravoszláv egyház vezetői „ez nem a mi dolgunk, maximum imádkozhatunk megtévedt testvéreinkért” megjegyzéssel elhatárolódtak az esettől, azt üzenve az önkéntes remetéknek, hogy „…nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok” (Máté evangéliuma 24:42), amúgy pedig gyertek vissza az egyházba. Biztos, ami biztos, szükség esetére egy mobil lelkészsátrat is felállítottak a barlang közelében. Egyházi körökben nem mindenki tartja szektának a csoport tagjait - szerintük inkább egészségtelen függésről van szó, amely a vezetőjükhöz köti őket. Egyébként az ilyesfajta föld alá zárkózás (gyakran hallgatási, sötétségi vagy más fogadalommal egybekötve) nem olyan rendkívüli jelenség a tradicionális pravoszláv egyházban - erről a környék több középkori föld alatti kolostora is tanúskodik.
Az emberi jogok harcosabb védelmezői megjegyzik, hogy minden felnőtt polgárnak joga van bármilyen nyakatekert módon gyakorolni a vallását, amennyiben ez nem sérti mások - jelen esetben a föld alá vitt gyermekek - jogait. Azóta Pjotr Kuznyecov egy a pszichiátrián vele készült interjúban elmondta, hogy kész a föld alá zárkózott híveit felszólítani a kijövetelre; az orvosok azonban nem adtak engedélyt páciensük utazásához.
A helyszínen jelenleg éjjel-nappal rendőrök posztolnak; a hatóságok egyelőre kivárnak és gondosan vigyáznak, nehogy bárki is kiprovokáljon egy „forró helyzetet”, annak minden beláthatatlan következményével.