Hajdú Sándor
Kalandozó magyarok

Valóságos legendák keringenek a külföldi munkavállalás körül. Gyors siker és modern rabszolgaság, a két leggyakrabban elhangzó érv és ellenérv a külföldi munkavállalással kapcsolatban. A szakemberek szerint egész korosztályok tűnnek el itthonról, egyszerűen felszippantja őket a közös Európa nagy olvasztótégelye. A folyamat a közeljövőben még inkább erősödni fog, aminek a hazai munkaerőpiacra is pozitív felhajtó ereje lehet.

A külföldön munkát vállalók létszámát megbecsülni is nehéz, mivel aki az unióban munkát vállal, annak nem kell sehol regisztráltatnia magát. A becsült adatok szerint jelenleg több mint százezren dolgoznak tartósan külföldön. Mióta megnyílt az unió munkaerőpiaca, egyre többen próbálkoznak a munkavállalással Németországban, Angliában, de több ezer magyar dolgozik már Írországban is. A tapasztalatok azonban nem csak pozitívak. Krimibe illő kalandos szökésekről, brutális kiszolgáltatottságról, modernkori rabszolgaságról számolnak be egyre többen, sőt a hivatalos vizsgálatok után kiderül: a valóság még durvább, mint ahogy a hírekben beszámoltak róla.
A szakemberek azt mondják, nincs garancia, mindenki kerülhet nehéz helyzetbe, de a fontos döntés meghozatalánál jó, ha az ember józan marad, és komolyan mérlegel, tényleg vállalja-e a külföldi munkavállalókra nehezedő kihívásokat. Az első jó tanács Kovács Gézától egyszerűen követhető: senki ne jelentkezzen magáncég hirdetésére, inkább az állami intézményeknél érdeklődjön a lehetőségekről. Például a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Nemzetközi és Migrációs osztályától. Kovács úr az osztály vezetőjeként a komolytalan ígéretek kiszűrésére hívja fel a munkavállalók figyelmét, mert a saját vágyaik, álmaik, elképzeléseik gyakran rossz irányba vezetik az embereket. Számtalan eset bizonyította a közelmúltban, hogy a tájékozatlanság igen nehéz helyzetbe sodorhatja a naiv munkavállalókat - mondja lapunknak a főosztályvezető -, gondoljunk csak a Boltonban prostitúcióra kényszerített lányokra vagy a spanyolföldről hazaszökött hevesi narancsszedőkre.
A konkrét elhelyezkedés, a munkavállalás előtt érdemes tájékozódni, utánajárni a lehetőségeknek, kötelezettségeknek, ami az adott országban jellemzi a munkaerőpiacot. Az irreálisan magas fizetés, a könnyű munka ígérete, a gyors meggazdagodás lehetősége mind arról árulkodnak, hogy valami nincs rendben a munkát kínáló körül. A kifizetetlenül hazatértek általában magáncégek közvetítésével kerültek kinti munkaadójukhoz, úgy, hogy sok esetben még az adott ország nyelvét sem beszélték, értették - mondja Kovács Géza. Véleménye szerint legalább alapfokú angolnyelv-tudással mindenkinek rendelkeznie kell, aki külföldön akar boldogulni. Szerződést kell aláírni, különféle egészségügyi, munkavállalási problémákat kell megoldani, amit nyelvtudás nélkül nem lehet felelősen megtenni. Az itthon is keresett szakmákban érdemes elgondolkodni, menynyivel kereshet az ember többet külföldön, megéri-e azért a pénzért kimenni vagy sem. Lassan a hiányszakmákban már itthon is lehet annyit keresni, mint külföldön. Példaként az informatikusokat említhetjük, akik már nem mennek külföldre, mert itthon is stabil, magas jövedelemhez jutnak. Az évekkel ezelőtti külföldi informatikushiány a magyar munkaerőpiacra is hatással volt, emelték a fizetéseket, csak hogy ne távozzanak külföldre a bevált informatikusok - elemzi a munkaerő-piaci kölcsönhatásokat Kovács úr.
A munkavállalók zöme egy-két évnél nem tervez hosszabb kinttartózkodást, céljuk általában az indulótőke megteremtése, amivel itthon boldogulni tudnak majd.
A mezőkovácsházi testvérpárnak, Lacinak és Zolinak is pusztán ez volt a céljuk, mert egy asztalos-ács vállalkozásba szerettek volna belekezdeni városukban. Lacinak, lévén néhány évvel idősebb öccsénél, Zoltánnál, már volt tapasztalata is a tárgyban. Farmon dolgozott, a vidéki Anglia egyik zugában, Észak-Walesben, majdnem két évet. A melót az iskolatársa apja szerezte, és egy vidéki kis ház árát sikerült megkeresni a fiúnak a kertészkedéssel. Itthon az eredeti szakmájába lépett vissza, ácsként keresett munkát. Egy fővárosi építkezésen helyezkedett el, de már az öccsével együtt. A munka jó volt, egy ideig jövedelmező is, de sajnos a körbetartozás az ő cégüket is elérte. „ A főnöknek nem fizettek, így mi se kaptunk fizetést, a nyár közepén” - meséli Laci. Az egyik konkurens cég külföldi melót ígért a csalódott brigádnak, de csak a békési testvérpárban ébredt fel a kalandvágy. „Hamar megegyeztünk, és csak csomagolni ugrottunk haza, majd irány a csatornán túli szép világ” - idézi fel Zoli a kezdeti lelkesedést.
A cég Angliában kínált munkát, ahová a fiúk saját zsebből utaztak. A megérkezéskor egy erdélyi srác várta őket, aki London egyik külső kerületébe vitte őket szállásra, közel az építkezéshez. „A szállás már gyanút keltett bennünk, mivel kilencen aludtunk egy szobában, de nem kötözködhettünk már az első este” - emlékszik vissza Laci. - Reggel a brigádvezetőnél jelentkezés, aki elvette az útlevelünket, mondván, hogy kell a munkaszerződéshez. Hiába próbáltunk ellenkezni, szlovák lévén a főnök, nem értettünk szót - magyaráz Zoli. - Segédmunka éhbérért tizenkét órában, ez volt a valóság az álmok helyett.” Hamar betelt a pohár, kölcsönkértünk egy ismerős sráctól az útiköltségre, és egyszerűen hazaszöktünk - mesélik a történet végét a fiúk. A városukban nem szívesen beszélnek senkinek a sztoriról, de a tanulságot levonták maguknak, ami így szól: senki se legyen olyan naiv, mint ők, aki külföldre indul dolgozni, az számoljon le az álmaival, és nézzen szembe a realitással.