Bagyarik Cecília
A kövérség ára
Civilizációs járvány a 2-es típusú cukorbetegség

A 2-es típusú cukorbetegek száma exponenciálisan növekszik - ők azok, akiknél a baj kiváltó oka a helytelen életmód, illetve az elhízás. Ha nem történik változás, hamarosan beköszönt az az időszak, amikor az újabb generáció élettartama rövidebb lesz, mint az előzőé. Winkler Gábort, a Fővárosi Szent János Kórház osztályvezető főorvosát, a Magyar Diabétesz Társaság elnökét a diabétesz okairól és a megelőzés módjairól kérdeztük.

Minek köszönhetően terjed ilyen rohamosan, járványszerűen a diabétesz?
- 2030-ra az előrejelzések már 300 milliót meghaladó diabéteszessel számolnak a világon. Ennek döntő oka a 2-es típusú cukorbetegség exponenciális növekedése, ami az elhízás térnyerésére vezethető vissza. A civilizált országokban a lakosság mind nagyobb hányada érintett. Mondhatni, az elhízás és az ennek talaján kifejlődő úgynevezett metabolikus szindróma a cukorbetegség előszobája. Sajnos már gyerekkorban is tükröződik ez a hatás. Míg korábban az 1-es típusú cukorbetegség volt az, amellyel gyermek- és serdülőkorban számolni kellett, újabban - az 1-es típusú formában megbetegedettek mellett - nálunk is egyre nagyobb a 2-es típusú cukorbetegségben érintettek aránya.
Hogyan lehetne megfékezni ezt a folyamatot?
- A fejlett berendezkedésű országokra igaz az a tétel, hogy az egészség döntő részéért nem az egészségügy felelős. Sokkal inkább a társadalmi, környezeti hatások: felgyorsult az élettempó, ez mindenkinek fokozott stresszt jelent. Elég körülnézni a hazai valóságban: a megélhetés miatt az emberek többsége kényszerül túlmunkát végezni, így csökken a pihenőidő, és nincs idő a testmozgásra. Kívánatos lenne mindenki számára legalább harminc perc napi rendszerességű, életmódba beépített testmozgás. Olyan intenzív fizikai aktivitás, ami alkalmanként legalább kiizzadásig vagy egy szükséges pulzusszám eléréséig folytatódik. Mindezzel összefügg a gyors és a nem megfelelő összetételű étkezések térhódítása, ami sajnos luxuskalóriák beviteléhez vezet. Döntően ezek a tényezők: a túltáplálkozás, a mozgásszegény életmód, valamint a stresszhatások azok, amelyek a 2-es típusú cukorbetegséget és előállapotainak terjedését okozzák.
A legtöbb ország küszködik ezzel a problémával. Az Egyesült Államokban a közelmúltban két riasztó statisztikai adatot tettek közzé. Az egyik szerint a 2000-ben és az utána született gyerekeknél körülbelül 30 százalék az esélye annak, hogy életük során cukorbeteggé válnak. Belátható időn belül bekövetkezhet az az időszak, amikor az újabb generáció élettartama rövidebb lesz, mint az előzőé.
Sokat lehet hallani a prediabéteszről. Pontosan mit jelent ez az állapot?
- Általánosságban a cukorbetegséget megelőző állapotot értik alatta, ami azonban több formában jelentkezhet. Az egyik esetben az éhgyomorra mérhető vércukorszint magasabb a normálisnál, de még nem éri el a cukorbetegségre jellemző értéket. A másik esetben a cukor-tűrőképesség romlik, vagyis az illető az elfogyasztott szénhidrátra másképpen reagál, mint az egészségesek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 75 grammnyi cukor elfogyasztása után a csökkent cukortűrő-képességgel, glükóztoleranciával rendelkező személy a normális értéknél magasabb, de a cukorbetegségre jellemzőt még el nem érő cukorszinttel reagál. E két állapot, az emelkedett éhgyomri vércukorszint és a csökkent cukortűrő-képesség más-más károsodásra utal. De mindkettő visszaalakulhat, ha megfelelő életmódbeli rendszabályokat vezetnek be! Máskor hosszabb ideig fennállhatnak, és átalakulhatnak cukorbetegséggé is.
Mi az oka a szénhidrát-anyagcsere felborulásának?
- Egészen más áll a különböző típusú cukorbetegségek hátterében. Az 1-es esetében egy önpusztító - autoimmun - folyamat miatt elpusztulnak az inzulintermelő béta-sejtek. A 2-es esetében általában az inzulin hatása károsodik, leggyakrabban azért, mert a zsírszövet fölszaporodása, túlsúly következik be. A zsírszövetben olyan anyagok termelődnek, amelyek rontják az inzulin hatását, ez a hasnyálmirigyet több és több inzulin kiválasztására készteti, ami megint súlygyarapodással járhat. Végül a hasnyálmirigy kimerül, már nem tud annyi inzulint termelni, ami az inzulin csökkent hatásához társulna, és a következmény a cukorbetegség. Előfordulhat persze az is, hogy az inzulinhatás még közel normális, de a bétasejtek már nem képesek elég inzulint termelni.
Mi a tapasztalatuk, betartják-e az érintettek az önök által javasolt változtatásokat?
- Természetesen a betartás mindig az érintett személy feladata. A mi dolgunk a megfelelő tájékoztatás. A cukorbetegség minden formájának kezelése három pilléren nyugszik. Az egyik az étrend: fontos, hogy megfelelő legyen a táplálékok szénhidrát- és zsírtartalma, meglegyen az élelmi rost-, vitamin- és nyomelem-bevitel. A másik tényező a rendszeres mozgás, a harmadik pedig a kiegészítő gyógyszeres kezelés, ideértve az inzulint is. Hangsúlyozottan kiegészítő kezelésről van szó, hiszen a másik kettő nélkül a kívánt anyagcsere-állapot a cukorbetegség egyik formájában sem biztosítható. Az egészséges életmód egyébként a nem cukorbetegek számára is követendő lenne. A 2-es típusú cukorbetegséget sokan alattomos megbetegedésnek gondolják, hiszen kezdeti formája - a mérsékelt vércukorszint-emelkedés - alig okoz panaszokat. Nem ritka, hogy ezt a betegséget jogosítvány meghosszabbítása kapcsán végzett vizeletvizsgálatkor vagy szemészeti ellenőrzéskor ismerik fel. Előfordulhat az is, hogy az illető személy észleli, hogy valami megváltozott, például gyakrabban szárad a szája vagy több folyadékot fogyaszt.
Sokrétű felvilágosításra lenne szükség. Egyfelől hiányzik az iskolákból a megfelelő egészségnevelés, ahol egyrészt a helyes életmódot, másrészt bizonyos betegségek egyszerű felismerését sajátíthatnák el. Így talán nem keltene megütközést, hogy a cukorbetegség nem olyan betegség, amely elmúlik, hanem olyan állapot, amely azonos életminőséget biztosíthat, ha megfelelő alkalmazkodás kíséri.