Rekordösszegű, 50 millió dolláros kártérítésben egyezett ki peren kívül a
jezsuita rend 110 alaszkai eszkimóval, akiket még gyerekkorukban - 1961 és 1987
között - szexuálisan molesztáltak a rend „misszionáriusai”. A felperesek a
kártérítés fejében elállnak a pereskedéstől. A jezsuiták szerint az ügylet
bejelentése még elhamarkodott, mivel több tényezőt még pontosítaniuk kell a
sértettekkel.
„Ezek az emberek voltak a ministránsfiúk és -lányok. Próbálták elmondani a
történeteiket, de többször is megverték vagy megfenyegették őket mondván: Hogy
merészeltek ilyet állítani Isten emberéről?” - nyilatkozta Ken Roosa, a
sértettek ügyvédje, aki az első pert 2002-ben indította be. A jezsuiták szerint
Alaszka a szélsőséges körülmények miatt „az egyik legnehezebb missziós terület”,
amely csak a legbátrabb és legelszántabb rendtagoknak való hely. A sértettek
ügyvédje viszont kevésbé találja magasztosnak a célokat: szerinte az egyház
egészen egyszerűen az eleve „problémás” atyákat helyezte a messzi Alaszkába,
amit viszont a rend tartományi főnöke vehemensen tagad.
Christopher R. Cooke ügyvéd, aki néhány évvel ezelőtt járt el egy hasonló
ügyben, azt állítja: a távoli, hófödte eszkimófalvak ideális helyszínt
jelenthetnek a pedofil papok számára. A települések télvíz idején szinte
teljesen el vannak zárva a külvilágtól. A nyelvük és kultúrájuk miatt is izolált
eszkimókat annak idején arra tanították, hogy feltétel nélkül bízzanak meg a
jezsuitákban, akiknek hatalma Cooke szerint jószerivel korlátlan volt. „Egy
ilyen helyen nincs ott a rendőr az utcasarkon, akinek el lehetne mondani, mi
történt.”
Ken Roosa szerint a helyzet súlyosságát jól illusztrálja, hogy néhány faluban
alig lehet olyan felnőttet találni, akiket gyerekkorukban ne erőszakoltak és
félemlítettek volna meg a jezsuiták. „Nem volt kinek szólni, nem volt kihez
fordulni” - állítja Elsie Boudreau, akit kislánykorában molesztált az egyik
szerzetes. A hölgynek 2005-ben 1 millió dollárt fizetett a rend kárpótlásul.
Szintén 2005-ben röppentek fel hírek egy Joseph Lundowski nevű jezsuitáról, aki
két kisebb falucskában majdnem minden kisfiút megrontott 1968 és 1975 között.
A jezsuiták több esetben egyszerűen áthelyezték azokat a papokat, akikről
kiderült, hogy „problémásak”. Ez történt James E. Jacobsonnal is, aki a hatvanas
és hetvenes években két eszkimó hölgyet molesztált, akiktől gyermekei is
születtek. Jacobsont a rend később áthelyezte Oregon egyik börtönébe káplánnak,
ahol „kiváló munkájáért” több kitüntetést is kapott, többek között az „Év
lelkésze” díjat is. Egy másik rendtag a szegények felé teljesített
„szolgálatot”, ám néhány éve egy 14 éves kislány molesztálásával vádolták meg.
„Ügyfeleim számára a mostani kiegyezés azt is jelenti, hogy végre elismerik
szörnyű titkaik igaz mivoltát. Ezeket a történeteket ugyanis az illetékesek
sokáig tagadták és bagatellizálták.” Persze kérdés, hogy a pénz mennyiben
kompenzálja a szerencsétlenül járt embereket, akiknek lényegileg az egész életét
meghatározták ezek a „missziók”. Az egykori áldozatok ugyanis ma már a
negyvenes-ötvenes éveikben járnak, és elmondásuk szerint többségük alkoholista
lett; de van, aki az agresszióval küzd, míg másoknál pszichés és érzelmi zavarok
álltak elő, de olyan is van, aki öngyilkosságot követett el.