Ma már nem dübörög tovább
Szendereg a pannon puma

Álomra hajtotta fejét a pannon puma, álmában növekszik még egy (egészen) picit. Miközben Romániától Szlovákián át, Lengyelországon keresztül Csehországig hazánk valamennyi nemzetközi „vetélytársa” jócskán 5 százalék feletti GDP-növekedést produkált, a nadrágszíj meghúzása miatt Magyarországon ez a mutató 1 százalékon áll. A nagy kérdés az: belátható időn belül lesz-e 4-5 vagy netán 7-8 százalékos gazdasági növekedés?

Hubert József

A nem túl magas elemzői várakozásokat is sikerült a hazai gazdaság bővülésének alulmúlnia. A Magyarországon gyártott termékek, szolgáltatások összértékét mutató gazdasági mutatószám, a GDP változása az elmúlt 12 hónapban alig haladta meg az 1 százalékot - a szakértők előzetesen 1,5-1,6 százalékra számítottak. Ezzel az eredménynek csak némi jóindulattal nevezhető bővüléssel hazánk az Európai Unió utolsó előtti helyére került, csupán Dánia váratlan lassulása „mentett meg” minket az utolsó helytől. Élesebb a kontraszt, ha a 2004 után csatlakozott 12 ország eredményeit vetjük össze: az összeurópai rangsor élén álló Lettország 11, Szlovákia gazdasági teljesítménye 9,5 százalékkal lett nagyobb az egy évvel korábbihoz képest. A szlovákok idén először várhatóan az egy főre jutó GDP tekintetében is meg fognak bennünket előzni.
Kivétel nélkül valamennyi közgazdász a megszorító intézkedés mellékhatásának tudja be a drámai számokat. Ez a látszat ellenére egyébként inkább szerencsés momentum: a gazdaság szereplőinek volt idejük felkészülni az alacsony adatokra, és a piacon senkit nem ért derült égből villámcsapásként a múlt héten közzétett mutatószám. „Az állami kereslet szűkülése, a reálbérek csökkenése és a mezőgazdaság aszályos éve mind-mind hozzá tette a magáét ehhez az 1,1 százalékhoz” - mondta Antal László. Az MKB Bank neves közgazdász főtanácsadója szerint nem az az igazán fontos kérdés, hogy minek köszönhető a csökkenés, hanem az, hogy hosszú távú vagy csak átmeneti jelenségről van-e szó.

Bartha Attila

Egyetért ezzel Bartha Attila is. A Kopint Tárki kutatási igazgatója szerint legalábbis kérdéses, hogy lesz-e még 3-4 százalék feletti növekedés hazánkban. Ehhez több feltétel kedvező együttállása is szükséges lenne, például fenn kellene maradnia az elmúlt évre jellemző külső gazdasági konjunktúrának, ami éppen megfordulni látszik. Bartha szerint például azt, hogy a GDP-növekedés nem fordult negatívba, azt most is egyedül annak köszönhetjük, hogy az unió váratlan bővülése miatt a vártnál nagyobb kereslet volt a magyar termékekre az ország határain kívül. Az elmúlt időszakban a lakosság igencsak eladósodott, a nyár végéig a 6 százalékot is meghaladó reálbércsökkenésre válaszul nem a megtakarításait kezdte el növelni az ország lakosságának döntő hányada, hanem - egyfajta fatalistatücsök-attitűd mintájára - hitelek felvételébe kezdtek az emberek. Az elmúlt év összes felvett hitelének mintegy kétharmadát fogyasztási céllal vették fel. „A családok minden lehetséges erőforrást igyekeznek igénybe venni a korábban elért színvonal megőrzéséért” - mondta Bartha, ám szerinte az látszik, hogy ez a továbbiakban már nem tartható.

Antal László

A bővülés útjában álló másik akadály Bartha szerint a munkaviszonyt terhelő magas adókban keresendő. „Ilyen magas terhek mellett egy befektető kétszer is meggondolja, mielőtt magyar munkahelyek létrehozásába invesztálna” - indokolt a Kopint Tárki kutatási igazgatója. Antal László ezt annyival egészítette ki, hogy a befektetők optimizmusát nagyban növelné, ha hiteles gazdaságpolitikát látnának a mindenkori magyar kormány részéről: „Nagy kérdés, hogy mennyi ide-oda cikcakkot fog a honi gazdaságpolitika tenni.” A kormány feladata ugyanis a Hetek által megkérdezett közgazdászok véleménye szerint elsősorban az, hogy kiszámítható, stabil környezetet teremtsenek a gazdaság szereplői számára. „Vagy legyenek magasak az adók, de cserébe minőségi szolgáltatást nyújtson az állam, vagy legyenek a szolgáltatások közepesek vagy kicsit gyengék - de cserébe az adók is legyenek alacsonyak” - fejezte ki elégedetlenségét Bartha. Szerinte a jelenleg fennálló rendszer a két tényező lehető legszerencsétlenebb párosítása: gyenge-közepes szolgáltatásokat valósít meg az állam, cserébe magas adóterheket ró az állampolgárokra.
„Hazánk leghamarabb is csak 20-25 év alatt érheti el a nyugati országok életszínvonalát, a valamelyest elmaradottabb déli régiók szintjéhez való felzárkózáshoz is legkevesebb 10-15 év szükséges” - mondta a Heteknek Antal. Ennek az optimista forgatókönyvnek beteljesedéséhez is arra lenne szükség, hogy az európai növekedési átlag kétszeresét produkálja megbízhatóan Magyarország. Abban ugyan többé-kevésbé egyetértés van az ezzel foglalkozó közgazdászok között, hogy a megszorítások hatása alól kikecmeregve ismét képes lesz 2-3 százalékos növekedésre a magyar gazdaság, ennél gyorsabb bővülést már nem biztos, hogy el lehet érni szerkezeti átalakítások nélkül.
Érdekes, de a legégetőbb feladatnak a Hetek által megkérdezett valamennyi szakember az oktatás és ezen keresztül a munkaerőpiac átalakítását nevezte. Arról van ugyanis szó, hogy az elmúlt években épp azokban a szektorokban szűnt meg a legtöbb munkahely - úgy az ipar, mint a szolgáltatás területén -, ahol az alacsonyabb képzettséggel rendelkező honfitársaink találhattak maguknak kenyérkereseti lehetőséget. A magyar gazdaság egyik problémáját pontosan az jelenti, hogy ezt a munkanélkülivé vált embertömeget nem tudja hasznosítani.
A közoktatás problémái az alacsonyabb végzettséget igénylő munkahelyek Kínába és Távol-Keletre szivárgása miatt legalább olyan súlyosak, ha nem súlyosabbak, mint a felsőoktatásé. Bár a diplomaosztó után a frissen végzettek sanyarú sorsáról minden nyáron szinte menetrendszerűen oldalakat töltenek meg a kilátástalanságot sugalló híradások, azt azért tudni kell, hogy (ha nem is eredeti szakmájukban, de) valamilyen diplomás állásban a végzettek túlnyomó többsége egy éven belül el tud helyezkedni. Reménytelenebb a nyolc általánost vagy még annyit sem végzett fiatalok helyzete. „Ha a rendszerváltáskor meghozták volna a kormányok a szükséges intézkedéseket, ma már élvezhetnénk annak jótékony hatásait. Ha viszont most sem lépünk semmit, akkor tizenöt év múlva is ugyanott fogunk még tartani, ahol ma: inkább csak egy helyben toporgunk” - hívta fel a figyelmet az intézkedés fontosságára Bartha Attila.