Munkatársunktól
Taláros kérdések
Mi a baj a bíróságokkal?

Elkészültek a bírói szervezet átvilágításának a dokumentumai. Van benne hideg is, meleg is, a konklúzió azonban mindenképpen változtatásokért kiállt. A kritikusok szerint erre a feudális előjogaikat féltő megyei bírósági vezetők miatt nincs nagy esély, a rendszer részeiként tevékenykedők pedig azért szkeptikusok, mert valamennyi lényeges kérdéshez kormánypárt és ellenzék közös döntése szükséges.

Képünk illusztráció

Miután kiderült, hogy a móri mészárlás életfogytig tartó börtönre ítélt elkövetője nem is járt a tragédia helyszínén, az igazságszolgáltatás ellenőrző szerve - az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) - elérkezettnek látta az időt, hogy a teljes bírói tevékenységet átvilágíttassa. Lomniczi Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság (LB) s egyben az OIT elnöke az Eötvös Károly Közpolitikai Intézetet, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet és a Pécsi Tudományegyetemet kérte fel tavasszal a vizsgálatok lefolytatására, melyek eredményeképpen egy 900 oldalas tanulmány született meg. A megrendelő először az államfőnek, majd a parlament elnökének is átnyújtotta a végeredményt, a nyilvánosságot tájékoztatva pedig elsősorban a bírói kar javadalmazásából következő méltánytalanságokra hívta fel a figyelmet, holott a tanulmányok a számtalan pozitívum mellett olyan akut problémákra is kitérnek, mint a személyi és szervezeti számonkérhetőség hiányosságai vagy az OIT összetételéből eredő működési zavarok.
Bár nem köztudomású, a fenti átvilágítással párhuzamosan a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetében egy másik kutatás is zajlott a témában. Ennek egyik szakértője történetesen az a Fleck Zoltán tanszékvezető jogszociológus, aki már korábban is komoly tudományos kritikákat fogalmazott meg a bírói szervezet tényleges reformját sürgetve. Szerinte ilyen rövid idő alatt nem végezhető alapos munka egy ekkora intézmény életében, ezért a tanulmány íróinak tudományos presztízsét „komolyan veszélyeztetik az elhamarkodott következtetések”.
„Az OIT igazgatási impotenciában szenved. Kompromisszumokra hajlamos lobbitevékenység folyik központi irányítás címén” - mondja a kutató, és az 1997 óta zajló bírósági reform eddigi tapasztalatai alapján állítja: ha a bírói szakmára bízzuk az elodázhatatlan megújulást, akkor továbbra sem fog történni semmi. Fleck szerint azért, mert az 1992-ben kinevezett megyei bírósági elnökökkel, valamint a minisztérium kivonulásával a bírói szervezetrendszer középvezetői szintje bebetonozódott. Ráadásul a ’97-es bírósági törvényben jelentős visszalépés történt a kádárizmus irányába: a megye uralma tovább erősödött a központi igazgatással szemben, és az OIT 1997-es megalakítása ellenére informálisan a mai napig a Megyei Elnöki Értekezlet dönt gyakorlatilag mindenről.
Nem véletlen, hogy a Lomniczi Zoltán által felkért Eötvös Károly Intézet is arra jutott tanulmányában, hogy az LB vezetőjét leszámítva az OIT tagjai közül valamennyi olyan szervezet vezetőjét - jelesül a táblabírákat és a megyei bíróságok elnökeit - ki kellene zárni, melyeket maga az OIT ellenőriz. Az említett testület jelenlegi elnöke halkan jegyzi meg, hogy a lengyel Alkotmánybíróság augusztus végén semmisítette meg a szejm által a témában elfogadott törvényt.
Több ezer oldalnyi forrásanyag átfésülése után Fleck Zoltánnak az a benyomása támadt, hogy az OIT következetesen nem tesz semmit, ha a bíróságok tevékenységének ellenőrzése során hiányosságokat és szabálytalanságokat állapít meg. Ha nagy ritkán mégis valamire utasítják a megyei bíróság elnökét, az is elsősorban határidő és szankció nélküli felszólítás. Nincs következménye annak sem, ha a megyei elnökök nem neveznek ki annyi bírót, mint ahány státusz létezik, pedig becslések szerint évi 20 ezerrel kevesebb hátralékos ügy lehetne a tényleges kapacitások kihasználtságánál. És csupán formális következménye van annak is, ha egy megyei bíróság likviditási gondokkal küzd, vagy ha - kifejezetten a bíróság hibájából - bírósági szakaszban évülnek el büntetőügyek.
Az már csak hab a tortán - mondja a kutató -, hogy van olyan folyamatos ítélkezési problémákkal küzdő megye, melynek bírósági vezetője számonkérés helyett újabb ciklusra kapott megbízatást, végül kitüntetést. Fleck szerint az ügyek elsikálása a „kéz kezet mos” elv alapján működik, hiszen sok helyen vannak problémák, és egyik középvezetőnek sem érdeke, hogy keményebb szankciók is megjelenjenek a rendszerben.
Az LB elnökének vezetésével november 6-án öttagú bizottság alakult a 900 oldalas tanulmány elemzésére és a szükséges javaslatok megtételére. Ezt követően válik hozzáférhetővé a világhálón is, remélhetőleg forrásanyagaival együtt. „Javaslataink többsége olyan természetű, melyhez kétharmados törvényeket kell módosítani, vagyis kormánypárt és ellenzék csak együtt tud dönteni minden bíróságot érintő lényeges kérdésben” - mondta a Heteknek Lomniczi Zoltán, és hozzáteszi, hogy szerinte jelenleg az alulfinanszírozottság generálja a legnagyobb problémákat a rendszerben. Bár kétszer is tárgyalt a Pénzügyminisztériummal a bírói fizetések értékállóságáról, sajnálatára kosarat kapott, amikor külön elbánást kért a közszférát érintő csomaghoz képest.