Konkolyi Katalin
A tunguzi meteor
Máig a 20. század egyik legnagyobb rejtélye

Meteorit, űrhajó, üstökös, gigantikus gömbvillám, földönkívüliek időgépe? Hogy mi is történt pontosan a szibériai Tunguzban egy híján száz éve, arról annyi teóriát alkottak, hogy felsorolni is nehéz: minden kétséget kizáró magyarázat azonban máig sem született a katasztrófára.

1908 június 30-án reggel egy erősen fénylő test szelte át Szibéria felett az eget. Formáját egyesek gömbként, mások hosszúkás lángcsóvaként írták le, fénye pedig olyan erős volt, hogy nem lehetett belenézni. Az ég e közben, egy kis sötét felhőcskét leszámítva, tiszta volt. A földhöz közel érve a fénylő test mintha szétfolyt volna, helyén pedig hatalmas füst keletkezett, míg a kis felhőből láng csapott ki. Ezt fülsiketítő durrogások követték, mint amikor nagy kövek zuhannak, vagy ágyúból lőnek; többen úgy is gondolták, háború kezdődött. Az épületek megremegtek, az emberek kiszaladtak az utcára, a nők sírtak - azt hitték, itt a világ vége. Mindezt vészjósló csend előzte meg, mialatt a lovak és a tehenek kétségbeesetten rohangáltak egyik helyről a másikra.
A történteket valahogy így élték meg a helyiek, legalábbis a szemtanúk beszámolói és a korabeli újságcikkek alapján. A katasztrófa után 15-20 órával rendkívüli atmoszférikus fényjelenség kezdődött: Európa és Nyugat-Oroszország felett olyan világos volt éjszaka, hogy olvasni lehetett. A jelenség néhány éjjelen át tartott. Irkutszkban a robbanást követően mágneses vihar dúlt; a katasztrófa máig tisztázatlan módon megváltoztatta a Föld mágneses mezejét. Közel 2000 négyzetkilométernyi területen mintegy 80 millió fa dőlt ki egy pillanat alatt. A környék valaha dúsan burjánzó növény- és állatvilága komor fatemetővé változott, az epicentrumban később részleges mutációt is megfigyeltek: gyorsabban nőttek a fák, a talaj vegyi összetétele megváltozott. Amint a későbbi kutatások alapján kiderült, a robbanás ereje 10-15 megatonnányi trotilnak felelt meg - ami a Hirosimára ledobott bomba sokszorosa. A lökéshullám végigvonult a Földön, amit a világ több meteorológiai intézetében regisztráltak, csakúgy mint az egyidejű földmozgásokat.
Hamarosan azonban az egész dolog a feledés homályába merült, az első, Leonyid Kulik nevéhez fűződő kutatások tizenkilenc évvel később kezdődtek. A katasztrófára máig több tucatnyi forgatókönyvet alkottak a tudósok. A „legidősebb” a meteorit-teória, de többen ma már inkább egy üstökös magját vagy egy kisbolygót okolnak a robbanásért. Komoly támogatói vannak a jégaszteroida változatnak is. (Kulik talált ugyan gáztartalmú jeget a helyszínen a tőzeg alatt, azonban nem tulajdonított neki jelentőséget, mert mást keresett.) Két amerikai fizikus, Albert Jackson és Michael Ryan szerint 1908-ban Földünk egy kisebb fekete lyukkal ütközött össze, aminek során atomenergia szabadult fel. Bőséges a választék az ilyenkor elmaradhatatlan ufós verziókból is. A legfrissebb, amely Lavbin orosz kutató nevéhez fűződik, arról szól, hogy az óriásmeteoritot, melynek becsapódása a Föld végét jelentette volna, az utolsó pillanatban egy földönkívüli eszközzel felrobbantották. A környéket egyébként annak idején maga Koroljov, a híres űrhajókonstruktőr is megvizsgálta (egyesek szerint ő is a földönkívüliek járművét kereste). A legmeghökkentőbb teóriák egyike szerint a robbanást gigantikus moszkitófelleg detonációja okozta, de van olyan is, amely szerint a titokzatos mérnök zseni, Nikola Tesla egyik energiaátadási kísérletének „mellékterméke” volt a tunguzi eset.
A legtöbb kutató szerint a titokzatos kozmikus test hatalmas vas- vagy kőmeteor volt. Azonban ugyanúgy, mint a többi hipotézisnél, itt is maradtak olyan jelenségek, amelyek nem illenek a képbe. A meteor esetében például kérdés, miért nincs egy nagy kráter vagy legalább több kicsi - noha a Földünk felé süvítő objektum a legszerényebb becslések szerint is több millió tonnás volt. Bár Leonyid Kulik, az első kutató emleget bizonyos kisebb krátereket -melyek azóta eltűntek-, de ezek számára sem voltak elég meggyőzőek. Olasz kutatók jelenleg a közeli Cseko-tóról feltételezik, hogy a mélyén talán ott pihen a meteor egyik darabja; a kutatás még tart. (1908 előtt nincs említés erről a tóról - ennek oka azonban az is lehet, hogy nem járt arra ember...) Az sem világos, miért robbant fel bombaként a kozmikus test, és hová lett; továbbá az is kérdés marad, hogyan kísérhetnek egy meteorbecsapódást a már leírt jelenségek. Tulajdonképpen akármelyik hipotézis fonalán indulunk el, a katasztrófát kísérő sok jelenség közül az egyiken mindenképpen elakadunk: a robbanáson kívül volt itt léghullám, kidőlt fák a környéken, elégett erdő az epicentrumban, földrengés, mágneses vihar, légköri optikai anomáliák, továbbá az a tény, hogy robbanás előtt a tárgy szabályosan kikerülte az útjába eső Vanerva városát.
Tudományosan eléggé megalapozottnak tűnik az üstököselmélet, ezt is helyszíni kutatásokkal próbálták alátámasztani. A mérések nem mutattak ki a talajban sugárfertőzöttséget, mindössze a fák 1908-as évgyűrűjében sikerült erre utaló nyomokat felfedezni. A környék talajában pár milliméteres gömböket is találtak, leginkább a kozmikus eredetű testeket jellemző vegyi összetétellel. Történtek kísérletek arra is, hogy a környéken fellelhető megmagyarázhatatlan jelenségeket valahogy összedolgozzák a tunguzi robbanással. A teljesség igénye nélkül, de ide tartozik a patomszki kráter, melynek keletkezését homály fedi, bizonyos titokzatos összetételű kövek és fémek, vagy az „ördög temetője” elnevezésű hely, egy tisztás, ahol hosszú éveken át még növény sem nőtt, és minden odatévedt élőlény elpusztult. Az őslakosok egyébként a katasztrófa óta átkozott helynek tartják az egész környéket.
Az érdeklődés nem lankad: szakemberek jönnek, vizsgálódnak, hipotézisek születnek. A tunguzi katasztrófa a sok kutatás ellenére egyelőre a 20. század egyik legtitokzatosabb eseménye maradt, még akkor is, ha a tudósok nagyon igyekeznek, hogy az esemény jövőre esedékes százéves évfordulójára kiderítsék, mi is történt valójában a szibériai tajgán.