Sebestyén István, Hajdú Sándor
Disznóvilág
A hallgatás ára: 15 milliárd forint

Nem foglalták el állataikkal a Kossuth teret a sertéstartók, miután az agrártárca megegyezett a gazdákkal egy 14-15 milliárdos támogatásban. A segítség sokaknak már későn jön: az ágazat egyébként is meglévő problémáit tetéző gabonaválság miatt sorra zárnak be a sertéstelepek.

„Az elmúlt évszázad legsúlyosabb válságát éli a magyar sertéstenyésztés” - fogalmazott lapunknak a Sertéstenyésztők Országos Választmányának elnöke. A „diagnózis” részleteit illetően Mészáros Illés elmondta, a több mint kétszeresére emelkedett takarmányárak miatt a tartás önköltsége jelentősen emelkedett, emiatt sokan kényszerülnek befejezni a tenyésztést - ez pedig túlkínálatot, és a felvásárlási árak csökkenését okozza. „Jelenleg minimum 350 forint egy kiló sertéshús önköltsége, a felvásárlási ár pedig 250 forint körül mozog, vagyis öngyilkosság etetni a disznót. Emiatt a telepek 10-15 százaléka bezárt, és ugyanennyien leállították a szaporítást” - tette hozzá az elnök, aki maga is kénytelen volt eladni mélykúti telepét, ahol ezentúl kacsát fognak tenyészteni.
Mészáros Illés szerint nagy az elkeseredettség az ágazatban, ezért biztos benne, hogy a termelők - ahogyan tervezték - a Parlament elé vonultak volna az állataikkal, ha nem sikerült volna megegyezniük a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal.
A megállapodás értelmében jövő év tavaszáig a sertéstartók 14-15 milliárd forintot kapnak helyzetük javítására.
A forrás kétharmada a nemzeti költségvetésből jön, a fennmaradó részt pedig várhatóan az uniós költségvetés finanszírozza - jelentette be az agrárminiszter. Gráf József kiemelte: a sertéstenyésztők kárát teljes mértékben nem lehet kiküszöbölni, mert az elsősorban a világpiaci tendenciák, ezen belül a hazánkat is sújtó aszály miatt következett be. Ezért a minisztérium célja elsősorban a túlélés biztosítása. Gráf szerint a tenyésztők költségeinek csökkentését az állategészségügyi kiadások mérséklésével, valamint az állatitetem-megsemmisítési költségek átvállalásával lehet megoldani. Emellett szükség van biztonsági gabonatartalékra, továbbá egy ötéves futamidejű, kedvező kamatozású hitelkonstrukciót is igénybe vehetnek a sertéstartók.
„A kormánynak el kell döntenie, hogy be akarja-e zárni a magyar vidéket vagy nem. Ha nem, akkor komoly piacszabályozó lépésekre van szükség, hogy életben maradjunk” - mondta Zsellér Pál, Bács-Kiskun egyik legnagyobb sertéstelepének, a mintegy 8500 állatot tenyésztő kiskunhalasi Zsellér Kft.-nek vezetője. A vállalkozó megjegyezte, ha nem történik változás, négy-öt hónap múlva fel kell számolnia cégét. „Erre az évre 40 milliós veszteséggel kalkulálunk. Ezt is csak a tavalyi nyereségünk, illetve egy korábban felvett uniós hitel felélésével tudjuk átvészelni. Pedig nekünk voltak tartalékaink kukoricából” - magyarázta.
Zsellér Pál is úgy látja, hogy a gabonaárak (illetve az energiaárak) robbanása okozott válságot az európai sertéságazatban (is), ugyanakkor szerinte a kormányt is terheli felelősség. Hangsúlyozta: többek között központi gabonatartalékot kellene képezni, valamint enyhíteni kellene a gazdák állategészségügyi és tetemmegsemmisítési költségeit. „Utóbbiakat más uniós országokban nem a gazdák, hanem az állam fizeti, miközben nálunk a telep ellenőrzését is előre ki kell fizetnünk” - mondta. (Gráf József agrárminiszter egyébként éppen az említett változtatásokat tűzte ki célul.)
„Itt mindenki rosszul jár, csak a kereskedő tehet zsebre extraprofitot. A gabonával is manipulálnak, a multik pedig 90 napra fizetnek, miközben ők az egyetlenek a rendszerben, akik az áru ellenértékét azonnal megkapják. A piaci viszonyokat az államnak tisztességes mederbe kell terelnie, hogy ne raboljanak ki bennünket” - sorolta a vállalkozó.
Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy vajon a gazdákat nem terheli-e felelősség, hogy összefogás hiányában nem tudják érdekeiket érvényesíteni. (A „sertésnagyhatalomnak” számító Dániában a termelői társulások feldolgozóüzemeket és kereskedelmi hálózatokat birtokolnak.) Zsellér erre azt mondja, hogy a jól működő szövetkezeteket a rendszerváltás idején privatizálták, a mostani integrációkat pedig nem a gazdák, hanem a pénzemberek szervezik - felülről.
„Volt itt már minden, fagykár, árvíz, aszály, Rákosi idején meg muszáj” - panaszkodott lapunknak egy csaknem 200 mangalicát nevelő Békés megyei családi gazdaság vezetője, Szolár György. Szerinte a magyar sertéstartás gazdaságtalanná válása uniós érdek, mert a brüsszeli verdikt szerint a dán tenyésztőknek nem lehet konkurenciája.
„Nálunk szándékos szelekció zajlik a minisztérium asszisztálásával. Hiába adnak pénzügyi injekciót, a gondokat ezzel már nem lehet orvosolni. A disznóhús ára szinte mindenütt alacsonyabb Európában, mint itthon, mivel az uniós támogatások terén a kormány magára hagyta a sertéstartókat. Márpedig a piacon támogatási verseny folyik, nem pedig minőségi verseny” - magyarázza a gazda, aki az utóbbi időben a jobban támogatott őshonos mangalicával kísérletezik, ám a takarmányárak miatt már ez sem éri meg.
A gazda „feketevágással” igyekszik enyhíteni gondjain - persze a szabályokat betartva, csak házi mennyiségben vág. „Mondta is öregapám, na fiam, úgy élünk, mint Rákosi idejében.” A háztáji vágás azonban csak a szinten tartáshoz elég, a bevételt rögtön feleszi a szapora állomány.