Hetek XI. évfolyam, 46. szám, 2007. november 16.

Noha a kormánynak sikerült a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos módosításait átnyomni az országgyűlésen, Sólyom László vétója egyelőre útját állja az új szabályozás bevezetésének. A baloldali többség által megszavazott verzió szerint a jövőben nemcsak az perelhetett volna, akit „lezsidóztak, lecigányoztak, lenáciztak, leszektáztak vagy lebuziztak”, hanem bárki, aki a megsértett kisebbséghez tartozik, illetve jogvédő szervezet tagja. Míg a szocialisták továbbmennének, és börtönnel sújtanák a gyűlölködőket, a jogvédők a jelenlegi jogi lehetőségeket is bőségesen elegendőnek tartják a szélsőséges esetek kezelésére.

Az Országgyűlés múlt hétfőn 184 igen, 131 nem és 11 tartózkodás mellett fogadta el a törvénymódosítást. Gyurcsány Ferenc még augusztus 31-én, a Magyar Gárdáról tartott ötpárti nemzetközi sajtóértekezleten jelentette be, hogy a kormány a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) módosítását kezdeményezi a vallási, nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó, illetve a szexuális orientáció miatt kisebbségben lévő személyek védelmében. E szerint a jövőben a személyhez fűződő jog megsértésének számít, ha valaki az említett csoportokra vonatkozóan sértő módon nyilvánul meg a nyilvánosság előtt.
Akkor is pert lehetne indítani, ha nem meghatározott és beazonosítható személy ellen irányul a jogsértés, hanem egy társadalmi csoport ellen - közölte Bárándy Gergely.
A szocialista képviselő megjegyezte: a módosítás után nemcsak a sérelmet szenvedettek, hanem az érdekeiket képviselő civil szervezetek is indíthatnak pert, akik aztán a megítélt összeget kiemelt közhasznú társaság javára ajánlhatják fel. Mivel a szocialisták csak úgy tudtak dűlőre jutni koalíciós partnerükkel, hogy a módosítás irányát a büntetőjog területéről a polgári jog irányába fordították, Bárándy szükségesnek érezte hozzátenni: a parlament alkotmányügyi bizottsága már tárgysorozatba vette a Büntető Törvénykönyv (Btk.) olyan módosítását, amely két év szabadságvesztéssel büntetné a gyalázkodást. Ezt szorgalmazza egyébiránt a Mazsihisz és az Országos Cigány Önkormányzat is.

Maroknyi ultraliberális

„Szó sincs róla, hogy az SZDSZ beadta volna a derekát. Egyszerűen most született meg az a jó megoldás, amely számunkra is elfogadható volt” - mondta a Heteknek Hankó Faragó Miklós, hogyan is sikerült közös nevezőre jutniuk az MSZP-vel. A liberális honatya szerint csupán azzal a lehetőséggel éltek, amit az Alkotmánybíróság (AB) is megerősített, nevezetesen, hogy a személyiségi jog büntetőjogi védelme nem fokozható ugyan tovább, de más jogágak, így a Polgári Törvénykönyv területén fellelhetőek még megoldások. Bárándy Gergely szintén úgy vélekedik, hogy a Ptk. gyűlöletbeszéddel kapcsolatos módosítása összhangban van az alkotmánnyal és az Alkotmánybíróság határozataival. A markáns ellenvéleményt megfogalmazó jogvédőkről pedig csak annyit tartott érdemesnek megjegyezni, hogy: „maroknyi ultraliberális ember” nevében szólnak megdönthetetlennek tűnő jogértelmezéseket.

A szóban forgó jogvédők, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) mindenesetre arra kérte Sólyom László köztársasági elnököt, hogy ne írja alá a Polgári Törvénykönyv módosítását, hanem kérjen előzetes normakontrollt az Alkotmánybíróságtól. Schiffer András ügyvivő szerint a törvénymódosítás a szólásszabadság alkotmányos határait feszegeti, és mivel nem csak a konkrét sértettek jogosultak perelni, sérül az általános személyiségi jogból többszörösen levezetett önrendelkezési jog is. A jogvédő szervezet úgy gondolja: hasonló volumenű törvényjavaslat előkészületei során az a minimum, hogy legalább a releváns politikai erők között konszenzus uralkodjon a polgárok egyenjogúságát tagadó nézetek elutasításában. Majd ennek az alaphelyzetnek köszönhetően széleskörű társadalmi egyeztetés zajlik, mielőtt a szöveg a parlament elé kerülne.
A szocialisták azonban nemcsak a pártokat és a civil szakértőket kerülték meg, hanem a kisebbségi ombudsmant és az igazságügyi tárcánál az új Ptk. kidolgozására irányuló tízéves szakmai folyamatot is. Arról nem is beszélve, hogy - ahogyan Schiffer fogalmaz - rendkívül veszedelmes egy ilyen témát a napi pártpolitikai indulatok arénájába bevezetni. Ha a korábbi szabályozással is számtalan esetben visszaéltek, szerinte az új jogszabály még inkább „tálcán kínálja a lehetőséget a visszaélésre”.
Hasonlóan vélekedik erről Répássy Róbert is, aki a módosítás kapcsán létrejövő jogbizonytalanság felől közelíti meg a problémát. A Fidesz jogi kabinetjének vezetője úgy látja, a bizonytalan jogi fogalmakkal operáló szöveg széles teret enged a joggal való visszaélésre. Illusztrációként azt az abszurd, és nem példa nélküli helyzetet említi, amikor a másokkal szemben kirekesztő véleményt megfogalmazók pereskednek mint sértett csoport, ha a megtámadott fél jogi úton kíván elégtételt venni. Mint mondja, azzal sem tudnak azonosulni, hogy a kormány a polgári jog személyiségvédelmi eszközeit használta fel kisebbségvédelmi, pozitív diszkriminációs célokra, amikor gyakorlatilag bárki számára elérhetővé tette a perindítás lehetőségét. „Nem lehet valakit akarata ellenére megvédeni és képviselni” - állítja Répássy és hozzáteszi: amúgy is elkerülhetetlen, hogy a sértett részt vegyen az eljárásban, mert ha más minőségében nem is, de tanúként mindenképpen meghallgatják.
Hankó Faragó Miklós szerint nem feltétlenül következik a hatályos jogból a közvetlen személyes érintettség szükségessége, sőt állítja: ha nevesíthető az, akinek a személyiségi jogát megsértették, akkor saját ügyében ő maga a Ptk. más szakaszai alapján is indíthat pert. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium pedig úgy érvel, hogy a módosítás csak azt teszi egyértelművé, ami a Ptk. szövegéből ma is, helyes értelmezés mellett kiolvasandó lenne, illetve amit a Legfelsőbb Bíróság elnöke nem egyszer javasolt már, nevezetesen azt, hogy annak az embernek is legyen „kereshetőségi joga”, aki nem közvetlen címzettje ugyan a sértésnek, de a gyűlöletbeszéd hatósugarai utolérték.

Mi történne a hatályos szabályozás értelmében Keresztelő Jánossal, aki „viperafajzatoknak” nevezte a hozzá érkező farizeusokat; Szent Pállal, aki átkot mondott a hamis evangélium hirdetőire; vagy Mózessel, aki komolyan elítélte és szankcionálta a homoszexualitást a nagy nyilvánosság előtt? - teszik fel a kérdést egyházi berkekben, és nem titkoltan a valláserkölcsi alapú értékítélet kriminalizálása miatt aggódnak. Több felekezeti megnyilvánulásból kiderül: szerintük a kormány túlbecsüli a jog szerepét ebben a témakörben, mivel a kritika és a sértő megnyilvánulások határvonala nem húzható meg egzakt módon jogilag. Ezért félő, hogy a megfelelő pontosság hiánya jogbizonytalan-sághoz és további alapértékek veszélyeztetéséhez vezet ahelyett, hogy védelmet nyújtana. A hazai vallási élet szereplőinek nagy része így egy platformra kerül - e kérdésben legalábbis - azokkal a jogvédőkkel, akik szerint a törvény elfogadása azt eredményezheti, hogy mindennemű kritika a szankcionálás rémével nézhet szembe, és maguk a védelemre hivatott szankciók válhatnak a visszaélés, a zaklatás, a megfélemlítés, a vélemények elnyomásának eszközévé.
Mi jelenthet akkor megoldást a szaporodó szélsőséges megnyilvánulások visszaszorítására? Mind a jogvédők, mind az egyházi alapokon állók elsősorban a nevelés, a politika és a nyilvánosság eszközeit javasolják ellenszerül. A jogi fellépést pedig csak legvégső esetben tartanák indokoltnak, melynek körét ráadásul már megfelelően tartalmazza a büntetőjog és a személyiségvédelem jelenlegi jogi eszközrendszere.
Így látja ezt Sólyom László államfő is, aki szerint a törvény több szempontból is alkotmányellenes, ezért annak aláírása helyett vétójogával élve az Alkotmánybíróság véleményét kérte a kérdésben.