Tihanyi Péter
Lejárt a komédiázás ideje

Kormányozni kell végre - mondja Lengyel László. Arról beszél, hogy percekkel vagyunk az előtt, hogy mindkét vezérelvű párt vezérét Brutusaik félretegyék, s hogy könyvelőket ültessenek helyükre, akik majd csendben kormányoznak.
S arról, hogy egyre láthatóbban kezd kibontakozni egy új liberális-konzervatív párt körvonala.

Fotó: Vörös Szilárd

Gyurcsány azt mondta nemrég: fognak velem találkozni 2010-ben is. Orbán is biztos benne, hogy újra miniszterelnök lesz, ezért próbál megszabadulni a szélsőségeseitől. Sok elemző szerint csak Gyurcsány riválisainak álomképe az, hogy az MSZP darabjaira hull. Sokan úgy látják, hogy a jobboldali polgári politika újraélesztésének legnagyobb akadálya maga Orbán, de a Fideszen belüli centralizáció miatt szinte megbuktathatatlan. Viszont a Századvég felmérése szerint a szavazók hatvan százaléka úgy gondolja, hogy a mostani politikai elit, a vezérek nem képesek megoldani az ország gondjait. Ön mire tippel, mi a nagyobb kockázat, a két vezérrel nekiindulni 2010-nek, vagy lecserélni őket, amíg nem késő?
- Biztos vagyok abban, hogy nagyon rövid időn belül, egyik pillanatról a másikra vezércsere lesz. Mindkét nagy párt számára biztosnak látszik a vereség. Egyszerűen halottak. Előtérbe fognak kerülni azok, akik konszenzust akarnak, együttműködést, kiegyezést, közös munkálkodást, békét. Ez már látható néhány önkormányzatban és vidéken. Az V. kerületben például nem háborúznak, ott dolgoznak, van is látszatja. Orbán Viktor elvesztett két választást, Nyugat-Európában vagy Amerikában lehetetlen ezek után újra első emberként próbálkozni. Azt még a jobboldali elemzők is tudják, hogy a Fidesznek ma egy szavazóval sincs többje, mint mikor vesztettek. A baloldal ugyan veszített egymillió szavazót, ez az egymillió elhagyta, igaz, a szocikat, de nem ment át a jobboldalra, és az eddigi bizonytalanok sem mentek át. Gyurcsány meg egy év alatt látványosan húsz százalék alá lökte pártját. Egy békepárti politikust tesznek majd az élre, például Pokornit vagy Kiss Pétert.
Az, hogy mindketten unalmasak, színtelenek és szagtalanok, nem probléma?
- Most nem. Lejárt a szikrázó, érdekes egyéniségű, megváltó jellegű, karizmatikus alkatú, tévésztár politikusok ideje. Vége Orbán és Gyurcsány idejének. Nézzünk szét a világban! Angela Merkel Schröderhez képest egy unalmas, szürke kosztümös NDK-s hölgy, aki ma a világ egyik legbefolyásosabb asszonya. Jelen pillanatban népszerűsége hetven százalékon áll, ez óriási. De mondhatnám Gordon Brownt is, aki egy igen unalmas skót, a népszerűsége mégis nagyon magas. Újabban Hillary Clinton is unalmasra próbálja sminkelni a külsejét és a belsejét. Magyarországon elege volt az embereknek abból, hogy állandóan izgatják és hergelik őket a politikusok, hogy állandóan fasisztákat meg bolsikat kell keresni a spájzban. Hagyjanak minket ezzel békén! Nem lépünk be a Magyar Gárdába, de nem is fogunk vörös osztagot alapítani. A rendszerváltásnak vége, rendszert akarunk, ami működik, ami nem bánt. Szili Katalint nem akarom megsérteni, nyilvánvaló, hogy nem alkalmas a vezetésre, de mégis nagyon szeretik, mert nem bánt senkit, mert konszenzus érződik a mondatai mögött. Az unalmas Pokorni is azért tetszik a jobboldali közönségnek, mert látható, hogy tud dolgozni és élni mások társaságában is. Van egy kisváros, ahol a kórházigazgató nem találkozik a polgármesterrel, mert más párthoz tartoznak. Ez sorscsapás. Tessék együttműködni! Az emberek szeretnének végre megbízni valakiben, akitől nyugodtan élhetnek, dolgozhatnak, vacsorázhatnak és aludhatnak. Egy könyvelőt várnak, aki csendben kormányoz.
Egyre többen beszélnek egy új párt, egy új erő megjelenéséről.
- Van nagyjából húsz százaléknyi szavazó, aki elvesztette a pártját. Ez egy liberális-konzervatív tábor, amely tábor különösen Budapesten erős. Úgy gondolom, ez a párt rövidesen meg fog szerveződni.
Kik lehetnek ebben a húsz százalékban?
- Nagyon sok SZDSZ-től elpártolt szavazó. Baloldali részről nem szocialista szavazók, nem szeretik, amit Gyurcsány csinál, még működése liberális részét sem. Van ebben a húsz százalékban rendszerváltó szavazó is. És igenis, nem mindegy, hogy valaki KISZ-es oldalon állt-e a rendszerváltás előtt, vagy a másik oldalon. Ezzel nem akarok senkit bántani, de ez tény.
Egyesek szerint alaphangon hárommilliárd forint kellene egy új párt beindításához.
- Pénz is lenne az induláshoz, tudniillik a tőke ma kifejezetten ellenséges mind Gyurcsány, mind Orbán politikájával.
Az MDF adott esetben bármelyik, akár jobb, akár bal irányban is felfuttatható.
- Az MDF nem tudott igazán középen maradni, elvesztette a jobbfelé terjeszkedés lehetőségét. Úgy tűnik, a választói összetétele ma baloldali, de az MDF szavazótábora nem megbízható. Az MDF azért rokonszenves viszonylag sokaknak, mert olyan „nem bánt senkit” párt. A legnagyobb problémájuk, hogy nincsenek ott az önkormányzatban (szerintem az SZDSZ is ezért halt meg). Ez az alakuló új erő meg tudna viszont kapaszkodni az önkormányzatokban, a polgármesterek, a vállalkozók körében. A szocialisták Gyurcsány tisztasági csomagjával éppen most vesztették el a polgármestereiket. A Fideszben is csak másodhegedűsök, hiszen Orbán száműzetésben tartja őket, mivel valójában az általa odaküldött komisszárok döntenek. Nincs taszítóbb annál, mint mikor a miniszterelnök vagy az ellenzék vezérének irodájában dől el minden.
És Debrecen?
- Na jó, a kivétel az egyetlen Kósa Lajos.
A két nagy párt bele fog halni, mikor a harmadik felbukkan?
- Nem. Eleinte mindkét pártnak szüksége lenne rá, hiszen nem tudna nélküle kormányozni, a mérleg nyelve lenne. Átvenné az SZDSZ szerepét.
Mondjon egy olyan lehetséges személyt, aki zászlóvivője lehetne e készülődő pártnak!
- Tölgyessy Péter nevű politikus például mindkét oldal számára elfogadható, ugyanúgy ír és ugyanúgy komilfó a Magyar Nemzetben, mint a Népszavában. Ő olyan szereplő, aki megengedheti magának, hogy középen álljon.
Csak ismert személyben gondolkozhatuk?
- Nem biztos. Ott van például Bencsik János, Tatabánya polgármestere. SZDSZ-es volt, kilépett, és minden további nélkül sikeres lehet középen. Gyurcsány Ferencet ki ismerte évekkel ezelőtt? Senki. Mégis pillanatok alatt berobbant. Ha a tőke és a sajtó Bencsik mögé áll, sikerülhet neki.
Mikor lehetnek ezek a vezércserék? Hetek múlva, hónapok múlva, egy év múlva?
- Úgy gondolom, már eleve késésben vannak, s ezt érzik is mindkét oldalon. Már mindkét vezér a víz alatt dekkol három perce, és kékül a fejük, mert elfogyott a levegőjük. Már mindent kipróbáltak, tisztasági csomag, az ország „megnépszavaztatása”, de semmi nem hozta fel őket a víz alól. Másodperceik vannak. Küzd is mindkét pasas keményen. Amelyik pillanatban az egyiket lecserélik, azon nyomban a másik oldalon is lépni fognak.
Ki lesz Brutus?
- Nézze, most mindkét oldalon nagyon sok összeesküvő van. (Medgyessy esetében például ez a személy Kuncze volt. Egyszer csak azt mondta az SZDSZ, eddig és nem tovább. Kívülről kellett a szociknak egy ember, aki ezt megteszi, mert ők maguk nem merték meglépni.) Ebből a szempontból megint főszereplő lehet az SZDSZ, mivel az összeroppanás határán áll. Az SZDSZ önmagában is óriási gond. Pillanatnyilag azt sem lehet tudni, ki vezeti, kivel lehet tárgyalni. Kóka már nem, Fodor még nem. Van egy igen kicsi párt, amelynek huszonhét képviselőjétől függhet ismét a kormány sorsa. És nem lehet tudni ki az a személy, aki a képviselőkre most valódi befolyással bír. Kóka heteken belül elszáll a kormányból, szerintem ezzel elvágta magát a pártjában is. Egyszerűen ki fogják rúgni. Már Demszky sincs. Az a kiváló szervezőerő, ami a pártot jelentette és jellemezte, megszűnt. És e szervezőerőben lévő potencia, befolyás tudott királyt csinálni és királyt buktatni, ez a szervezőerő tudott fontos kérdéseket eldönteni, ezáltal nem lett például Szili Katalin államelnök, és sorolhatnám.
Ezt a puccsot a szocialista táboron belül is megtehetik?
- Ha a polgármesterek, akik negyvennyolcan ülnek a frakcióban, egyszer csak összeülnek és azt mondják, ezt nem szavazom meg, és azt sem, és amazt sem, ezt viszont igen - azonnal vége a kormánynak és a miniszterelnöknek.
Mi tartja most egyben a szocialista frakciót?
- Inkább ki. Lendvai Ildikó. És részben Kiss Péter, valamelyest Szekeres Imre. Gyurcsány elvesztette a frakció fölötti uralmat, hatalmat. Lendvai Ildikó hol könyörögve, hol fenyegetőzve minden alkalommal elmagyarázza, hogy ne csináljátok, fiúk, hiszen ha Gyurcsánnyal rosszat tesztek, azzal nekünk is rosszat tesztek, mert jön Orbán, és mindennek vége.
A nagy újrakezdők hogyan tudnak mindig fölállni? Mások meg egyetlen rossz mozdulattól, egyetlen hibától eltűnnek a semmibe? Gyurcsány sok mindent megúszott, Orbán Viktornál meg szinte nincs nagyobb túlélő. Mi lesz, vagy mi lehet az a konkrét esemény, történet, hovatovább mondat, amivel padlót foghatnak?
- Sokszor kis ügyeken buknak el az emberek, nem nagyokon. Tony Blair sem az iraki háborúba bukott bele, hanem számos sikertelen, nem szimpatikus tévészereplésbe, interjúba. Amikor is a bukás még nem volt látható, se érzékelhető, csak elkezdtek megjelenni a karrierjén kis hajszálrepedések, amik egyszer csak töréssé lettek. Azt tapasztalom, hogy éles helyzetekben a választók szívében nem a ráció dönt, hanem olyan apró gesztusok, amikre az elemzők nem is gondolnak.
Mondjon egy konkrét példát!
- Antall József a taxisblokád idején hasonló helyzetben volt, mint Gyurcsány az őszödi beszéd után. Csinált vele az egyik televízió egy interjút. Az az Antall, akit gőgösnek, a népet lekezelőnek ismertek, egyszer csak ott ült a kórházi ágyán csíkos pizsamában, elesetten, összetörten, láthatólag sebezhető állapotban, és beszélt. Halkan, nem kioktatóan. Ezután mindenki úgy érezte, hogy mellé kell állni. Úgy is lett. Később aztán, mikor újra „felvette öltönyét”, ezt a szimpátiát elvesztette.
Sok szociológus, társadalomtudós és pszichológus arról beszél mostanában, hogy felméréseik szerint a magyar nép depressziósabb és boldogtalanabb, mint azt a társadalmi és anyagi helyzete indokolná. Nem gondolja, hogy az a fajta politikai acsarkodás, amiről ön is beszél, teszi ilyenné Mari nénit és Józsi bácsit?
- A rendszerváltás óta - sőt, talán előtte sem - most először éreztek politikai vezetőkkel szemben ilyen megingathatatlan hitet, reményt, bizalmat. Orbán Viktor nem egyszerűen egy politikai vezető volt, de a jobboldal reménysége, prófétája, messiása. Gyurcsány is elérte ugyanezt a szocialistáknál. 2006 májusában az Andrássy úton olyan euforikus hangulatban énekeltek, táncoltak, tapsoltak a hívek, mint előtte soha. Soha ilyen mértékben értelmiségi csoportok nem esküdtek fel politikusokra, mint az elmúlt években. A baloldal állandóan szkeptikus volt, soha nem kapott dicséretet még saját sajtójától sem, Gyurcsány ezt is elérte. A mostani fásultságnak, rezignáltságnak az az alapja, hogy a tükörbe nézve egyszer csak azt mondja tízmillió ember: Úristen, ennyire vak, ennyire bolond voltam? Kiderült ugyanis, hogy a vezéreink nem azok, akiknek mutatták magukat. Többek között ezért sem hiszek abban, hogy egy újabb vezér kell. Engedjük a prófétákat ott működni, ahová valók, az egyházban. Ha lehet, Orbán Viktor ne celebráljon miséket. Nota bene, ma már Gyurcsány is paposan beszél, és áldást oszt a népnek. Hagyják ezt abba! És kezdjenek szakpolitikát csinálni. Megismétlem, nem kell. Mindketten nagy tehetségű, okos, felkészült politikusok voltak, ennek ellenére sikerült önmagukból is és a társadalomból is a legrosszabbat kihozniuk. Kihozták azt a polgárokból, hogy jutalmazzák a konfliktust, az ütközést, az erőszakot, az anyázást, és büntessék a nyugalmat, a megállapodást, a folyamatos munkát. Most kezdenek lassan rájönni az emberek, hogy a szomszédasszony csak szomszédasszony, és nem undok fideszes vagy idegen szívű vagy rohadt kommunista, a tanár-diák viszonyról is most kezd kiderülni, hogy az csak tanár-diák viszony. Az ember és ember közötti viszonyok most kezdenek lassan normalizálódni.
A depresszió másik oka az, ami ezen az őszön feketén-fehéren kiderült a Zuschlag-ügy kapcsán. Azt érzi a szerencsétlen választó, hogy rendben, csalódtam az öregekben, a középkorúak éppen most járatják le magukat, de majd jönnek a fiataljaink, akik frissek, erősek és tiszták lesznek. És egyszer csak látunk egy fiatalembert a szocialista oldalon - bár e fiatalember habitusa, külseje, működése alapján nyugodtan lehetne fideszes is -, aki bátran, rafináltan és szemérmetlenül lop, csal, hazudik. Akkor most jön majd egy Zuschlag-Szíjjártó kormány? Óh, anyám! Sokan úgy gondolják, hogy ez a két fiatalember azért robbanhatott be a politikába, mert az Orbán Viktor-i és Gyurcsány Ferenc-i politika stílusa, szellemisége csontig-velőig hatolt. Íme, megjelentek a vezéreink ifjú hadakkal. És az ifjú hadak - ezek.