Major Nóra
Adidas–Puma párharc

Lassan hatvan éve, hogy a Dassler fivérek útjai egy kínos félreértés miatt különváltak. Adolf „Adi” Dassler megalapította az Adidast, Rudolf „Ruda” Dassler pedig a Pumát. A két „testvércég” tavaly szinte ölre menő csatát vívott a németországi futball-világbajnokság csapatainak öltöztetéséért, amit végül a Puma „nyert” 12:6-ra. Az Adidas azonban a 2004-es athéni olimpia után 2008-ban Pekingben is hivatalos sportszergyártóként jelenik majd meg. Sőt, nemrég hírül adták: a 2012-es londoni játékok egyik főszponzorává is megválasztották…

A „nagy szembenállás” valójában ma már csak annyira izzik, mint két bármelyik más versenytárs cég között. A Dassler fivérek szülővárosa Herzogenaurach - ami a két cég őstelephelyének is otthont ad - azonban mind a mai napig jól profitál a sztoriból. „Mutasd a cipődet, és megmondom, ki vagy!” - állhatna mottóként a városkapun. A „leszegett fejek” városának látképét különösen egyedivé teszi, hogy a régimódi faházak között közlekedő emberek a legutolsó melegítő- és sportcipő-kollekció darabjait viselik. „Egy Puma-lány sosem mehet hozzá egy Adidas-fiúhoz!” - hangzik a honosított Shakespeare-i intelem. De túl a ruházaton, rossz nyelvek szerint nem is lehet pontosan tudni, hogy ki „Puma-lány” vagy ki „Adidas-fiú”, ugyanis a testvérpár anno sportot űzött egymás feleségének a „lenyúlásából” - is. Sőt, újabban valódi „árulásra” is akadt már példa: Rudolf Dassler unokája, aki évekig vezette a Puma USA-beli leányvállalatát, ma az Adidas jogtanácsosa. De a lényeg a presztízs: amikor a festőmunkások Adidas cipőben jöttek dolgozni a Puma telepére, öt percbe sem tellett és már vadonatúj Pumákat adtak rájuk…
Az igazi kenyértöréshez azonban mégsem a sógorok és sógornők hűtlenkedése, de még csak nem is a közös házipénztár rendszeres és rejtélyes megcsapolása vezetett. A második világháború idején a meggyőződéses náci Dassler fivérek éppen közös családi óvóhelyükre tartottak, amikor Adolf a lépcsőn lefelé menet elhorkantotta magát: „Már megint itt vannak ezek a szemét disznók!” Adolf „természetesen” a szövetséges bombázókat szidta, Rudolf azonban menthetetlenül magára és pereputytyára értette a kiszólást. Ez a szállóige azóta is tartja magát, lévén, a két fivér ezután halálukig egy szót sem váltott egymással.

Beindul az üzlet

Pedig annak idején milyen szépen virágoztak a Dassler-művek!
A 1900-as évek elején született testvérpár idősebbik tagja Adolf, eredetileg péknek tanult, ám az első világháború után mégis régi szenvedélyének engedett utat: anyja apró mosókonyhájában berendezte első cipészműhelyét. Nemsokára társult hozzá öccse, Rudolf is. A fiúk remekül kiegészítették egymást: Adolf a csendes álmodozó, Rudolf pedig a szószátyár kereskedő. Először 1928-ban debütáltak az amszterdami olimpián, és ezután folyamatosan, még a nagy világválság idején is, rendületlenül prosperáltak. A gyártásba is újabbnál újabb anyagokat vontak be: így a kenguru- és cápabőrtől kezdve az amerikai üzemanyaghordók gumi- és vászontömítéséig mindent hasznosítani tudtak. Talán kevesek számára ismert, de az Adidas legendás három csíkja sem egy jól kigondolt dizájnelem, hanem egy technológiai szükség eredménye. Sőt, eleinte nem is három, hanem csak egy csík díszítette Dassler cipőit, kifejezetten azért, hogy megerősítse a lábbelik oldaltartását. Adolf egykori cége ma már közel hétszáz hasonló szabadalom jogos tulajdonosa.

Fogások és melléfogások

Az átütő siker 1936-ban következett, amikor - az anekdota szerint - Adolf szinte rábeszélte cipőjét a futó Jesse Owens lábára, aki „ennek köszönhetően” a berlini olimpián négy aranyat és öt világcsúcsot produkált. Miután azonban a két testvér különvált, nemcsak az egyedi lábbelik és sportfelszerelések elkészítése, hanem egymás sorozatos bosszantása is fő célkitűzéseik közé tartozott. 1954-ben kezdetét vette a „stoplivita”: ki találta fel a stoplis futballcipőt? A Puma egyik „házi történésze” szerint hiába állították annak idején, hogy az Adidas dobta piacra az első stoplis cipőt, Rudolf már két hónappal korábban, a német bajnoki döntőn ilyet húzott nyolc focista lábára. Sőt, Puskás Ferenc, a berni csata előtt, állítólag személyesen járt Adidaséknál, hogy csodacipőket vásároljon, ám a kommunista vezetés végül elzárkózott az „imperialista árutól”. Vesztünkre…
1958-ban az Adidas a „világ legjobb sportcipője” mottóval hirdette portékáit, mire Rudolf pert indított. A bíróság egy hetet adott Adinak, hogy eltüntesse a feliratokat. A szlogen eltűnt, de a báty azért gondoskodott arról, hogy egy kisteherautó - a már minden kétséget kizáró - „az Adidas a világ legjobb sportcipője” jelmondattal az oldalán parkoljon a Puma főhadiszállása előtt.
Rudolf 1960-ban a római olimpián megkérte az addig Adidas-párti, síkfutó Armin Haryt, hogy a döntő számban Pumát viseljen. Armin se volt rest, másnap Adolfék ajtaján kopogtatott és némi pénzt kért „hűsége” megtartásáért. Adolf felháborodott, így a sportoló aranyat nyert egy Pumában, de az eredményhirdetésre már Adidasban ment el. Az eredmény: teljes botrány. A Puma egyik legnagyobb arca a focista Pelé volt, akit már Rudolf fia szerződtetett a hatvanas években. A cég számára biztosan emlékezetes pillanat volt, amikor az 1970-es világbajnokságon a kezdőrúgás előtt Pelé intett a bírónak, majd lehajolt és milliók szeme láttára megkötötte Puma-cipőfűzőjét. Az Adidas egyik legnagyobb sikersztorija pedig az volt, amikor a cég elérte, hogy az 1972-ben hét aranyat nyerő úszó, Mark Spitz rendhagyó módon, egy Adidas cipővel integessen az uszodai dobogóról. Az ifjú Boris Beckert viszont maga az Adidas hajtotta a nyolcvanas években a Puma „karmaiba”, miután ismeretlenségére hivatkozva megtagadta tőle a szponzori támogatást.