Sebestyén István
Balegyenes
Letörnék az akarnokságot és felszámolnák a tehetetlenséget

A „liberális akarnokság” és a „szocialista tehetetlenség” áll a „társadalmat veszélyeztető” egészségbiztosítási reformtervezet mögött - állítja Borsik János szakszervezeti vezető. Szombaton további öt szakszervezeti tömörülés közösen tüntetést szervez a Miniszterelnöki Hivatal elé.

Mi a gondjuk a hamarosan az Országgyűlés elé kerülő egészségbiztosítás reformtervezetével?
- Az átalakítás üzleti alapra helyezné az egészségbiztosítást és megszüntetné tízmillió ember nemzeti kockázatközösségét. Márpedig a magyar alkotmány szerint jogunk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészéghez, továbbá az ellátáshoz való jogot a Magyar Köztársaság a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével biztosítja. A törvénytervezet ellentétes ezzel az alkotmányos alaprendelkezéssel.
Ez mit jelent a gyakorlati élet szempontjából?
- Ha az Országgyűlés elfogadja a törvénytervezetet, akkor a megalakuló egészségpénztárak üzleti alapon fognak működni: a járulékok emelkedni fognak, kasztosodik a társadalom, az alapellátáson túl azok juthatnak csak magasabb szintű ellátáshoz, akik ezt meg tudják fizetni. A miniszter asszony azt nyilatkozta, hogy most, ez okból nem fognak emelkedni a járulékok, ezzel tulajdonképpen bejelentette, hogy ez csak idő kérdése.
Azokat az ellentmondásokat, amelyek a nyugat-európai egészségpénztárak működésében fellelhetők, nem közlik a magyar közvéleménnyel. A SZDSZ számára mintának tekintett Hollandiában majdnem összedőlt az egészségbiztosítási rendszer, eurómilliókat kellett belepumpálni a pénztárakba, hogy ez ne következzen be. A biztosítók között perek vannak folyamatban, mert úgy érzik, törvénytelen módszerekkel csábították el egymás tagjait. Ráadásul a biztosítottak szinte alig szerezhetnek információt a pénztárakról, amelyek nem adják ki a belső adataikat: semmit sem lehet tudni működési költségeikről, hányan váltottak biztosítót és miért. Egyetlen számadat, a járulék mértéke alapján kell dönteniük.
Sajnos a kérdésben nem volt társadalmi vita sem: elkapkodva, helyenként szakmaiatlan módon állították össze a tervezetet. Jellemző, hogy az utolsó pillanatban is módosítottak rajta, és a kormánypártok most is további módosító indítványokat terjesztenek be. Ennek ellenére úgy próbálják eladni a változtatást, hogy ez nagyszerű, eredményes, kockázatmentes, nem is értik, hogy az emberek miért nem fogadják el. Ugyanakkor fogalmuk sincs, hogy mennyire veszélyes lehet a társadalomra. Egy ilyen hangsúlyos reform - amely több évtizedre meghatározó lehet az egyik legfontosabb hazai ellátórendszerben - nem viseli el a liberális akarnokságot és a szocialisták tehetetlenségét, illetve a társadalmi vita elmaradását. Eközben megkezdődött a piac felmérése. Egyre több ismerőstől hallom, hogy felhívják telefonon, érdeklődnek egészségi állapota, gyógyszerszedési szokásai iránt.
Az sem nyugtatja meg önöket, hogy a pénztárak többségi tulajdonrésze állami kézben maradna?
- Ez nem jelent garanciát. Egyébként is, ahhoz képest, hogy a liberális döntéshozók fejükbe vették, hogy állami tulajdonban semmi nem működhet jól, elég furcsa, mondhatni öszvérmegoldás születhet a 49, illetve 51 százalékos tulajdonmegosztással. Ez egyébként könnyen kijátszható, az állami szerepvállalás nem akadályozza meg a pénztárakat abban, hogy átláthatatlan módon manipulálják a piacot, és magukhoz csábítsák az „értékesebb” ügyfeleket.
Ez azt jelenti, hogy teljesen elutasítóak a változtatásokat illetően?
- Nem. Jól ismerem azokat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár átalakításával kapcsolatos tanulmányokat, amelyeket egy szakmai team dolgozott ki 2006 nyarán. Ezek egy olyan önszabályozó rendszerről szólnak, ami az egészségnyereséget állítja a szolgáltatás központjába és nem az üzleti nyereséget. A kormány azonban meg sem vizsgált más alternatívát: maradt az, amit a koalíciós viták során „kihordtak” és ezt akarják átgyötörni az országgyűlésen.
Érdekes vonatkozás, hogy az az MSZOSZ is részt vesz a demonstráción, amelynek tagszervezetei korábban együttműködési nyilatkozatot írtak alá az MSZP-vel.
- A magunk részéről ezzel nem foglalkozunk. Ilyen nyilatkozatot mi eddig sem írtunk alá és a jövőben sem fogunk. A magyarországi pártok értékrendje folyamatosan változik, az érdekvédelem azonban konstans értékekre kell, hogy alapuljon.
Miközben szervezik a tüntetést, zajlik - a szokásoknak megfelelően jelentős nézetkülönbségek mellett - a bértárgyalás az Országos Érdekegyeztető Tanácsban. Lát esélyt a megegyezésre?
- Az elmúlt tizenhét évben csak egyszer fordult elő, hogy ez nem sikerült. Az álláspontok azonban valóban eltérőek. A kormány 4,5 százalékos bruttó keresetnövekedésre tett javaslatot, miközben saját előrejelzése szerint az éves infláció is 4,5 százalékos lesz. Az gondolják, hogy ezután hátradőlhetnek. A mi álláspontunk szerint azonban ezzel a javaslattal semmit sem szabad kezdenünk. A munkáltatók szintén megkezdték az időhúzást. Először a kis adók összevonásával kapcsolatos döntésre vártak, de ez nem valósul meg, így már csak a szakmunkás bérminimum ügye van napirenden. A 2007-es szintet 2008-ra be akarják fagyasztani, mi azonban ehhez nem járulunk hozzá. A munkáltatók hiába állítják, hogy ha ebben engedékenyek vagyunk, akkor elfogadhatóbb álláspontot alakítanak ki az országos bérajánlással kapcsolatban, szerintünk nem mondanak igazat. Remélem november végére megszületik a megállapodás, hiszen erre a munkavállalók és a munkáltatók is számítanak.