Vizin Balázs, Kalifornia, Rancho Bernardo
Tűzpróba
Helyszíni riport a kaliforniai tűzvész utóéletéről

Rancho Bernardo mindössze néhány mérföldre van San Diegótól északra. Az elmúlt napokig kevesen tudták, hogy egyáltalán létezik ilyen város Kaliforniában. Az államot sújtó óriási tűzvész kapcsán azonban a nemzetközi hírcsatornák mindennap innen jelentkeztek be. Rancho Bernardóban csaknem 400 ház vált a lángok martalékává.

Mrs. Thomsonnal a nappalijukban
Fotó: Zaszlavik Bence

Susan Graham néhány nappal a tűz pusztítása után rokonaival és barátaival együtt szitálja át az égési törmelékeket korábbi otthonának hűlt helyén. Nem mondható túl sikeresnek a romok közötti keresgélés, a fontosabb dolgok mind odavesztek a tűzben, Grahamék azonban az apró emlékeknek is örülnek: „Tom épp az imént találta meg öreg trombitáját és szaxofonját. Muzsikálni nyilván már nem fog velük, de bennünk még így is kedves emlékeket ébresztenek” - meséli Susan, akihez beszélgetésünk ideje alatt több apró-cseprő holmit hoznak a romokat szitáló barátok.
A Graham házaspár az utolsó pillanatban menekült el Rancho Bernardó-i otthonából, a lángok felcsapásakor még javában az emeleten aludtak. Az első furcsa neszeket az ablakuknak verődő parazsak okozták.
„Férjemmel mindketten a házban aludtunk, amikor Tom arra ébredt, hogy valami az ablaknak verődik. Ekkor még csak azt hitte, hogy esik. Később azonban, ahogy egyre melegebb lett a lakásban, odalépett az ablakhoz, és látta, hogy a szomszédos házak már lángokban állnak, sőt már a mi otthonunk is meggyulladt, a tűz pedig rohamosan közeledett a hálószobánk felé. Ekkor kirántott az ágyból, és együtt szaladtunk ki a házból. Épp csak hogy megúsztuk az egészet, szerencsénk volt” - emlékszik vissza Susan. Grahamék harmincöt éve házasok, és már huszonhét éve laktak ebben a házban - a történtek ellenére reménységgel néznek a jövőbe. „Annak ellenére, hogy két-három nap alatt minden teljesen megváltozott körülöttünk, a harmincöt évet egy ilyen tragédia se teheti tönkre. A tűz látszólag mindent elvett tőlünk, de mi átmentünk a tűzpróbán. Nem nyalogathatjuk a sebeinket, hanem előre kell nézni és arra készülni, ami majd ezután következik” - mondja mosolyogva Susan a romokon állva. Tom és felesége a tragédia után átmenetileg egyik barátjuknál húzódtak meg. Amíg felépül a házuk, addig albérletbe költöznek majd. Számításaik szerint a kár eléri a 700 ezer dollárt is, ezt azonban a biztosító kifizeti.
A Thomson család az utca másik oldalán lakik, szemben Grahamékkel. A tragédia napján hajnalban őket többen is hívták telefonon, hogy a hírek szerint a környékükön tűz van, vigyázzanak magukra. Thomsonék házából szintén semmi se maradt, egyedül a törmelékek fölé magasodó kormos kandalló emlékeztet az egykori nappali helyszínére. A régen jobb napokat látott társalgót most apró kavicsok borítják, Mrs. Thomsonnal a törmelékeken állva beszélgetünk.
„Amikor a földszinten kólásdoboz nagyságú parazsak kezdtek repkedni a nappalin keresztül, a férjem gyorsan kiszaladt a házból, hogy megnézze, mi történik. Ekkor vette észre a több méter magas lángnyelveket a ház oldalánál. Egyből kiáltott nekünk, hogy hagyjuk el a házat. Az idősebbik fiam még csak épphogy felkelt, neki előző nap ünnepeltük a születésnapját. Futás közben, ami a kezünk ügyébe került, azt felkaptuk és vittük. Még reggel öt előtt elhagytuk a házat” - meséli a menekülés pillanatait Patty Thompson. A romok alól most ők is próbálják menteni a menthetőt, ilyen azonban itt sincsen. Náluk a kínai porcelán bizonyult a leginkább tűzállónak, ebből néhány törött darab a romos ház portája előtt díszeleg.
Rancho Bernardónak ezen a részén tizennégy ház égett porig, az egész városban pedig csaknem négyszáz lakás vált a lángok martalékává. A szénné égett házakon kívül tucatnyi kiégett autó emlékeztet a városra rontó tűzvészre. Azokon a házakon, melyek a tűzfészekhez közel voltak, de megúszták a csapást, köszönőtáblákkal fejezik ki hálájukat az ott élők a tűzoltók felé. A lánglovagok azonban még mindig készenlétben állnak, mivel bármikor újra felcsaphatnak a lángok. „Jelen pillanatban nincs tűzveszély San Diego térségében, de magas készültségi fokon vagyunk, mivel ilyenkor gyakran fúj a szél, és ezenkívül még meleg is van, ez pedig nagyon is kedvező az újabb tüzek kialakulásának” - tudtuk meg Dan Froelich tűzoltóparancsnoktól a pillanatnyi helyzetet.
Serényen dolgozó embereket azonban nemcsak a porig égett lakónegyedek portáin látni, hanem a városszéli készenléti táborban is. Itt most is legalább huszan lapátolják a homokot és a kavicsot a zsákokba.
A látvány kísértetiesen emlékeztet az árvizekkor nálunk megszokott képekre. Itt azonban nem a víz, hanem a tűz a fő ellenség, valamint az égési hulladék. A zsákokkal az utakat és a házakat védik azoktól az elégett dolgoktól, amiket az eső a hegyekről moshat le a településre. Távolodva Rancho Bernardótól lassan tisztul a levegő. A környéket belengő füstszagból húsz-harminc mérföld után már csak annyi marad, amit a ruhánk szívott magába.