Széchey Noémi
Megdolgoztatott jelöltek
Hosszú az út a Fehér Házig

Joseph Grandmaison amerikai választási szakértő szerint már februárban eldőlhet, hogy kik lesznek a két nagy párt jelöltjei a jövő évi amerikai elnökválasztáson. Az ismert elemző a Hetek kérdésére elmondta, hogy a George Bush megválasztásban nagy szerepet játszó mintegy 30 milliós evangéliumi keresztény választótábor most - mivel nincs egy mindenki által elfogadott, „felkent” jelöltjük a republikánus oldalon - érezhetően tanácstalan. Grandmaison szerint döntő lehet, hogy hányan maradnak közül otthon november 4-én. „Ha a liberálisnak tartott Rudoph Guiliani lesz a republikánus jelölt, még azt is elképzelhető, hogy egy saját, független jelöltet indítanak az elnökválasztáson” - mondta a szakértő.

J. Grandmaison

Az észak-nyugat amerikai New Hampshire állambeli Joseph Grandmaison korábban számos kormányzati pozíciót betöltött - jelenleg a Bush adminisztrációban szolgál -, miután 1990-ben a New Hampshire állam demokrata kormányzójelöltjeként maga is végigküzdött egy választási kampányt. Grandmaison szerint az idei választási kampány már eddig is rendkívül feszes hajsza volt, pedig a választásokra csak egy év múlva, 2008. november 4-én kerül majd sor. A demokrata John Edwards volt a leggyorsabb, aki példátlanul korán, másfél évvel a 2008. januári New Hampshire-i és Iowai előválasztások előtt megindította kampányát.
Az előválasztások és a pártok jelölőgyűléseinek legfőbb célja, hogy a politikusokat kimozdítsa elefántcsont-tornyaikból, és rákényszerítse őket, hogy újra az emberekhez szólva, „kicsiben” politizáljanak. Érdekességként jegyezte meg, hogy valamennyi korábbi elnök alapvető fontosságúnak tartja a választási folyamatnak ezt a szakaszát, mert ahogy a politikus halad előre a ranglétrán, úgy távolodik el a választóitól. Ez viszont rákényszeríti őket arra, hogy újra ugyanolyan közvetlen módon kampányoljanak, mint tették azt politikai karrierjük legelején. Ekkor van ugyanis lehetőségük arra, hogy az emberekkel közvetlenül beszéljenek, és megtudják, mi foglalkoztatja őket. Ez teszi az amerikai választási rendszert egészségessé - mondta Grandmaison -, mert aki ezt nem teszi meg, nem vállalja az emberekkel való közvetlen kommunikációt, az eleve vesztésre van ítélve, akármennyire is tehetséges politikus lenne máskülönben. Példaként Bill Clintont említette, aki első kampánya során rendszeresen utolsóként hagyta el a gyűlés helyszínét.
Emiatt meghatározó New Hampshire és Iowa szerepe, amit Grandmaison szerint az indokol, hogy a kisebb államokban könnyebb a fent leírt személyes kapcsolatot kiépíteni a választókkal, mint az olyan nagy ipari államokban, mint például Pennsylvania, ahol minden kizárólag azon múlna, hogy ki tud több pénzt gyűjteni, és így több tévés reklámidőt megvenni.
Idén rendkívül szoros lesz a küzdelem, mivel mindkét oldal rekordösszegeket gyűjtött máris össze a kampányra. Mitt Romney republikánus jelölt például saját személyes vagyonát is felhasználva eddig több tévés reklámidőt vett meg a két érintett államban, mint a többi tizenhét (!) jelölt összesen. Így egyelőre természetesen ő vezet a felmérésekben, ám a politikában már egy hét is rendkívül hosszú időnek számít…
A választási folyamat legmegalázóbb része a kampánypénz felhajtása. Ehhez nem kis alázatra is szükség van a jelöltek részéről, akiknek nap mint nap kilincselniük kell - ha nem is fizikálisan, de telefonon mindenképp - a támogatóiknál. Az idei kampány érdekessége, hogy a demokrata jelöltek eddig több pénzt szereztek, mint republikánus versenytársaik, ami pedig rendkívül ritka az amerikai elnökválasztások történetében. A listát Barack Obama vezeti 74,7 millió dollárral, a szeptemberi adatok szerint.
A jelöltek legjelentősebb kiadását a média jelenti. Bár New Hampshire-nek mindössze egy tévécsatornája van, az ottani választók „megdolgozásához” a bostoni tévécsatornákat is igénybe kell venniük a jelölteknek, ahol viszont egy 30 másodperces reklámszpot fő műsoridőben mintegy 35-40 ezer dollárba (mintegy 6,3-7,2 millió forintba kerül). Grandmaison szerint a két párt jelöltjének nevei várhatóan nagyon korán, már 2008. február 5-én ismertek lesznek, mivel a küldöttek nagy része addigra már leadja a szavazatát. Ez viszont hatalmas terhet jelent a két befutó jelölt számára, mivel februártól novemberig kilenc hónapon át fenn kell tartaniuk az emberek érdeklődését.
Az elnökjelölő pártgyűléseken azonban mind nagyobb számban vesznek részt a szavazók, különösen az első elnökjelölő pártgyűlésnek helyet adó New Hampshire-ben, ahol a legutóbbi alkalommal is a választópolgárok több mint 80 százaléka ment el szavazni, ami rendkívül magas számnak számít. Ennek oka, hogy az emberek egyre inkább megértik, milyen hatalmas szerepük van abban, hogy ki lesz a következő négy év során az Egyesült Államoknak - a világ vezető hatalmának - az elnöke. Az idősek alapvető polgári kötelességüknek tekintik, hogy elmenjenek szavazni. A fiatalok már sokkal kevésbé érzékenyek erre - ezért van nagy jelentősége annak, hogy Barack Obama jelentős támogatással bír az egyetemi diákság körében. Az egyetemi campusokon tartott gyűlései ugyanis rendkívül népszerűek, és Obama azt reméli, hogy az ott fellelkesedett diákok a kampány utolsó szakaszában majd házról házra járva kampányolnak neki.
Az idei választások során ugyanis a kampánytémáknak minden eddiginél nagyobb szerepe lesz. A választási kampány legfőbb témája egyértelműen a külpolitikai, azon belül is az iraki háború lesz. Emellett természetesen a belpolitikai témák is fontos szerepet fognak játszani, többek között az egészségügyi rendszer átalakítása, valamint a jelzálogpiac válsága.
Az idei kampány legnagyobb kérdése, hogy milyen szerepet fog játszani az internet a választások kimenetelében. A közösségi portálok - Myspace, Facebook (az iwiw amerikai hasonmásai) - egyre jelentősebb adatbázist és kampány- és toborzófelületet jelentenek a jelöltek számára. A választópolgár otthonról tájékozódhat a fejleményekről. A kampány-finanszírozásban már most látható az internet jelentősége, mivel a támogatók a számítógép előtt ülve egy kattintással elküldhetik a támogatást. Kérdés azonban, hogy a virtuális üzenetekkel a jelöltek ki tudják-e mozdítani a választás napján az embereket az otthonaikból?