Vissza a tartalomjegyzékhez

Busa Viola
Tűzeső és ördögi szél
Megrázó történetek a kaliforniai katasztrófa túlélőitől

A Kaliforniában pusztító súlyos tűzvész megfékezése több napba telt, ám ehhez szükség volt arra is, hogy végre a természet is kedvezőbb feltételeket „diktáljon”. Bár maguk a számadatok is jól illusztrálják a helyzet komolyságát, a kegyetlen drámáról mégis emberközelibb képet kapunk, ha bepillantunk a természeti katasztrófákról szóló - már-már megszokottnak tűnő - képsorok mögé, ahol személyes tragédiák és küzdelmek zajlanak. A jó hír az, hogy a helybéliek optimizmusa töretlennek látszik: a legtöbben porrá égett otthonaik előtt állva, könnyeikkel küzdve mondják: „Visszajövünk, és újraépítjük.”

A tűzvésztől megfáradt San Diegó-iak az ötödik nap után végre olyasmire ébredtek, aminek normál körülmények között nem szoktak örülni: köd borította a horizontot. A sivatag felől nagy erővel érkező forró Santa Ana szél helyét egy hűvösebb szellő vette át, és még egy könnyed eső is eleredt. A lángokkal hősiesen küzdő kialvatlan tűzoltók is hálásan pislogtak a sötét felhők felé. A San Diegó-iak szeretik hangoztatni, hogy „Amerika legszebb városában” élnek, sőt, egy mondás szerint itt még a legrosszabb nap is jobb, mint a legjobb nap bárhol máshol a világon.
Ennyire rossz napokra azonban senki nem számított: a közel 80-110 kilométeres, „ördögi szélnek” becézett Santa Ana a vártnál gyorsabban terjesztette a tüzet, amely szó szerint az égből hullott, és közel húsz helyen lángolt fel csaknem egy időben. Mivel a térségben a bozót- és erdőtüzek nem számítanak szokatlan jelenségnek, és a 2003-as pusztító tűzvészből is sokat tanultak, a hatóságok nagyon jól szervezték meg az evakuálásokat. Sokak életét az úgynevezett fordított vészhívás mentette meg: ennek lényege, hogy nem a lakosoknak kell hívnia a tűzoltóságot, hanem egy automata berendezés sorra hívja a veszélyeztetett zónában élőket, hogy azonnal kezdjék meg az evakuálást.
Ez történt Gordon és Marilyn Wooddal is: a hívás hajnali fél ötkor érkezett, de az ablakból már maguk is láthatták a bajt. „A lángok perceken belül a házhoz értek, alig öt percünk maradt, hogy elmeneküljünk. Még cipőt sem tudtunk húzni.” A pár úgy, ahogy volt, egy szál pizsamában ugrott be az autóba, a visszapillantó tükörben még látták, ahogy a tűz elborítja az otthonukat. „Nagyon szerettünk itt lakni, a szomszédok is jók voltak. Vissza fogunk jönni, és újjáépítjük” - mondják könnyeiket nyeldesve.
Sean McGough-t hajnali kettőkor nem az automata vészhívása, hanem a pánikoló anyósa riasztotta. Bár Sean előtte éjfélig nézte a híreket, végül nyugodtan feküdt le, mert akkor még úgy tűnt, hogy megússzák a bajt. Ám a tűz iránya kiszámíthatatlan volt, és két órával később már nekik is alig maradt idejük, hogy holmijaikat összeszedjék. Nem bízva anyósa „helyzetjelentésében”, Sean még bekapcsolta a tévét is, de aztán már az ablakon át maga is láthatta, hogy a hegyoldalból hogyan hömpölyögnek feléjük a lángnyelvek.
Nyugodtan hajtotta álomra a fejét Jay Blankenbeckler is, mert bár látta a hatalmas füstfelhőket, azok még a távoli messzeségben kígyóztak. Másnap hajnali fél ötkor azonban hatalmas szélzúgásra ébredt, és mikor bekapcsolta a tévét, megdöbbenésére a riporter a tőle alig egy kilométerre lévő negyedből tudósított, ahol a lángok már javában nyaldosták a házakat. „Már a szomszédban volt a tűz. Akkor döbbentem rá: ez tényleg valóság.”
Menekülés közben a visszapillantó tükörből látta, amint koromsötétség borul a tájra, noha a nap már felkelt. Elmondása szerint három-hat méteres tűzfal száguldott az épületek felé. „Harminc éve élek itt, és láttam már pár erdőtüzet. De ez most más volt: úgy hömpölygött, mint a láva, és mindent felemésztett, ami az útjába került.”
A tűz korra, nemre és anyagi helyzetre való tekintet nélkül tarolt. Ugyanúgy veszélybe kerültek a térségre jellemző szerény mobil lakóparkok, mint az erdőbe épített luxusvillák. Egy gyönyörű hegyoldali villában élő pár úgy menekült meg, hogy a tűz elől beugrottak panorámás úszómedencéjükbe, ahonnan aztán saját szemükkel kellett végignézniük, amint otthonuk porrá ég. Másokat viszont kétszer-háromszor is evakuálni kellett: ők távolabb élő rokonaiknál, barátaiknál kerestek menedéket, ám pár óra múlva már oda is megérkezett a fordított vészhívás, és újra és újra menekülniük kellett.
Egyes híradások szerint a tehetősebbek béreltek maguknak külön tűzoltókat, de sok esetben még ez sem segített. Veszélybe került Malibu környéke is, amely köztudottan a sztárok kedvelt „búvóhelye”. Ám hírnév ide vagy oda, többek szerint Stingnek, Tom Hanksnek, Sean Penn-nek és Barbra Streisandnak is elképzelhető, hogy készítenie kellett a koffert.
Az evakuálások Kaliforniában a körülményekhez képest meglepően fegyelmezetten és jól szervezetten zajlottak. A Katrina hurrikán nyomán New Orleansban kibontakozó káosznak és emberi gonoszságnak itt nyomát sem lehetett látni, jóllehet egyes becslések szerint az evakuálások közel egymillió embert érintettek. A San Diegó-i Qualcomm Stadionban tizenegyezer ember gyűlt össze, de a megkérdezettek szerint az állapotok itt is jók voltak.
A szerencsétlenül járt menekültek az emberi nagylelkűség jeleit láthatták maguk körül. Az egyházak és segélyszervezetek mellett olyan sok önkéntes segítő érkezett, hogy a városban kilencven perces dugó alakult ki miattuk. Többen ruha- és ételszállítmánynyal érkeztek a stadionhoz. Voltak, akik saját házukban ajánlottak ingyenszállást, de a hotelek is felére csökkentett áron várták a menekülteket. Számos étteremben ingyen melegételt osztottak. A rendőrség pedig közben járőrözött a hátrahagyott és épen maradt házak között, hogy a fosztogatók ne lephessék el azokat.
Mindenki szorongva várta a híreket, hogy vajon mi lehet az otthonaikkal. Egy fiatal lány szerint a legegyszerűbb módszer ez: haza kell telefonálni, és ha az üzenetrögzítő bejelentkezik, akkor minden rendben. Neki bejött. Másokat viszont piros színű, „Veszély!” feliratú szalaggal elkerített hamukupacok fogadták egykori otthonuk helyén. A szomszédok itt egymásnak segítve kutatnak a porban az emlékeik után, és váltig állítják: segítenek majd egymásnak talpra állni is.
Könnyebb helyzetben vannak persze, akiknek volt biztosításuk, de még ilyenkor is felmerülhetnek problémák. A biztosítók szerint ugyanis sokan átépítik, kibővítik a házukat, a biztosításukat azonban nem újítják meg ennek megfelelően, így az még az alacsonyabb értékű ingatlanra nyújt csak fedezetet. A helyszínre látogató Bush elnök azonban szövetségi támogatást is ígért a károsultaknak, a „Terminátor üzemmódba” kapcsoló Schwarzenegger kormányzó pedig bejelentette: a szándékos gyújtogatók nem ússzák meg az igazságszolgáltatást.