Október 21-én, vasárnap este 8 óra 10 perckor kifelé jöttem a helyi Tescóból.
A bejáratnál szembe találkoztam három „Magyar Gárda”-karszalaggal ellátott,
feketemellényes, bőrfejű fiatalemberrel.
(Aznap volt Budapesten a második gárdaavatás, már több mint hatszáz az
összlétszámuk!) Egy árva szót se szóltak, csak megálltak a bejárat mellett, és
rágyújtottak. Nem tehetek róla, de nagyon rossz érzés fogott el, egyből
Mussolini feketeingesei és Hitler, valamint Szálasi gárdistái jutottak az
eszembe.
Egy kicsivel arrébb összetalálkoztam városunk egyik illusztris személyiségével.
Elmeséltem keserű tapasztalatomat, de ő csak annyit mondott: „Figyelj, nem kell
ezt komolyan venni, az egész fel van fújva!”
Tévedés, igenis komolyan kell venni! A múlt század húszas évei végén, harmincas
évei elején az emberek nagy része ugyanígy vélekedett Hitlerről, Szálasiról és
embereikről, mint ez az ismerősöm a Magyar Gárdáról. És nézzük meg, mi lett a
vége. Európában mintegy hatmillió zsidó lett áldozata a nácik ámokfutásának,
Magyarországon hatszázezer honfitársunkat lőttek a Dunába, vagy végeztek ki
koncentrációs táborokban a fasiszták.
Kérem minden jóérzésű honfitársamat: figyeljünk oda, ne engedjük, hogy
országunkban az ordas eszmék tért nyerjenek! A múlt nem ismétlődhet meg. Ahogy
mondják: a stílus maga az ember. A Magyar Gárda viselkedésében, ruházatában
teljesen a nyilasokra emlékeztet! (EU-s körökben már így is az egyik
legantiszemitább európai országként vagyunk számon tartva.)
Pogány András
Százhalombatta