Szlazsánszky Ferenc
Molotov-koktél-parti
A jobboldal uralta az ünnepet

„Sieg heil”, „mocskos ávós”, „holokamu”, „árja Magyarország”. Egy lidérces este a szélsőjobb társaságában.

Fotó: Németh Tamás

A Batthyány tér vizeletszaga a tavaly őszi, Kossuth téri hangulatot idézi. Mire átérünk a Duna alatt a túlpartra, már javában tart a Magyar Önvédelmi Mozgalom ünnepi műsora. A szovjet emlékművet rendőrök vigyázzák, a Szabadság tér túlsó felén „Gyurcsány takarodj!” feliratú színpad.
„Miért van, hogy azok az emberek, akik nem igazán ünneplik a karácsonyt, és itt-ott rövidebbek nálunk 1-2 centivel, nem állnak velünk szóba?” - mondja az egyik fellépő, majd egy géphang értelmezi a hallottakat: „Gyurcsány zsidó”.
A háromszereplős (plusz egy „robot”, a legdurvább gondolatok kifejezésére) talkshow egyik résztvevője Polgár Tamás, alias Tomcat, akit éppen letöltendő börtönbüntetés fenyeget egy korábbi fegyveres ügye miatt.
„Felháborító, hogy a rendszerváltás nevű folyamat Magyarországon úgy zajlott le, hogy egy kommunista se lógott. Például Péter Gábor sem, aki Eisenberger Benjámin néven született, és természetes halállal halt meg a kilencvenes évek végén, és nem úgy, hogy bárki felakasztotta és kibelezte volna, és beleivel a családtagjait is megfojtotta volna. Na, én mára kigyűlölködtem magamat, folytassuk tovább” - folytatja tovább a műsorvezető.
Cigány származású férfi kiabál be az első sorból, egy ideig tűrik, aztán kitessékelik a nézők közül. Ősz hajú, elegánsan öltözött, hatvan év körüli nő lökdösi tovább a tér vége felé, időnként esernyőjét is felemelve. „Menj haza, nem közénk való vagy!” „Hová menjek, négy éve az utcán élek, csöves cigány vagyok” - replikázik a férfi. Egy Kojak-frizurás rendező ugrik oda, „ne bántsátok!” - rendezkedik. Hogy humanitárius okokból vagy azért, mert hat tévékamera veszi a jelenetet - az nem derül ki. „Húzz el innen, mert más a színed, mint a mienk!” - üvölti a roma arcába egy suhanc, mire a férfi nem várt kártyát húz elő: „Tavaly őszszel is itt voltam veletek, amikor felgyújtottuk a tévészékházat!”

Száz százalék magyar

„Loppert Dániel, a Fidesz Ifjúsági tagozatának elnöke tegnap elhatárolódott tőlük” - ezt már Vona Gábor, a Magyar Gárda atyja mondja, a kétezer fős tömeg pedig fütyül. „A Magyar Gárda még mindig férfi-nő kapcsolatban gondolkodik, kedves Szetey Gábor úrhölgy” - így Vona. „Mocskos buzi, mocskos buzi” - így a tömeg. „Az SZDSZ rabszolganevelésére alakította ki tizenhét éve az oktatást, hogy a magyarok a multik szalagjai mellett dolgozzanak, és mire kifacsarva hazaérnek, csak aludni maradjon erejük.”
Öt óra tájban a Romantikus erőszak nevű formáció lép színpadra. A szpíker szerint a csapat tizenöt éve szolgálja a nemzeti radikalizmus szent ügyét, és száz százalékig magyar. A dobos komoly ritmikai problémákkal küzd, a nagytriolás díszítéseknél rendre megbicsaklik, ám ez nem sokakat zavar.
A tévészékházat védő kordon mentén időközben párbeszéd alakul ki egy civil ruhás rendőr vezető és néhány jól szituált tüntető között, akik sérelmezik, hogy feltehetőleg az a 112 rendőr is szolgálatban van, akik tavaly indokolatlanul brutálisan léptek fel. A rendőrtiszt azzal hárít, hogy tavaly öthónapos angol tanfolyamon tartózkodott külföldön.

Holokamu

„Fegyverbe, fegyverbe!” - ez az utolsó sláger szövege, sokan éneklik a zenekarral, és nyilván vannak olyanok is, akik már tudják, hogy néhány óra múlva valóban fegyverben fognak állni.
A következő banda - a neve valahogy elsikkad az üvöltő tömegben - nem csak fiataloknak játszik: a színpad mellett öt-hat nyugdíjas korú nő csápol, egyikük jókora árpádsávos zászlóval.
A zenekar célja - saját bevallásuk szerint - az árja Magyarország megteremtése.
„Sieg heil, Sieg heil” - üvölti korhű karlendítések közepette a színpad előtt álldogáló első két sor, amikor a banda belekezd a Gyanús a dolog című számba. „Ingoványos talajra érkeztünk - kiabálja az énekes -, ami miatt már komoly írók kerültek a sittre, csupán azért, mert mertek gondolkozni, hogy volt vagy nem.” Mármint „holokamu”, azaz holokauszt - egészíti ki a gondolatmenetet az enyhén ittasnak tűnő frontember. „Ez a rock and roll!” - jegyzi meg egy középkorú férfi, és láthatóan élvezi a műsort.
Pedig a java még hátra van: hét óra körül Toroczkai László (tavaly ő hívta a forrongó tömeget a Kossuth térről az MTV elé) és Budaházy György lép az emelvényre, és rövid mocskolódás után bejelentik, a rendőrség tiltása ellenére az Operához vonulnak, hogy megzavarják az ott tartózkodó miniszterelnököt. „Ezzel a fehér zászlóval vonulok” - mondja Toroczkai, majd felszólítja a tömeget, mindenki tegyen saját belátása szerint. Aztán megindul.
„Miért ezt véded, mocskos ávós?” - hergelik néhányan a szovjet emlékmű mellett elhaladva a rács mögött álló rendőröket, majd váratlanul nekirontanak a kordonnak. Valaki betöri a sarkon álló rendőrautó lámpáját, ám a gyorsan érkező pajzsos erősítés láttán még nem alakul ki nyílt harc.

Bérencek és vérebek

A Balettcipő étterem egy saroknyira az Operától, a Hajós utcában várja vendégeit. Toroczkai és a tömeg a Nagymező utcán halad, ám amikor szembetalálkoznak a rendőrkordonnal, egy részük elindul a Balettcipő felé. A sarkon álldogáló pincérek ekkor villámgyorsan visszatérnek munkahelyükre, és lehúzzák a rolót.
A Nagymező utcában elkezdődik a csata: a tüntetők Molotov-koktéllal, tűzijátékkal, szemeteskukákkal dobálják a rendőröket, utóbbiak egy ideig várnak, majd hangosbeszélőn távozásra szólítanak fel mindenkit, végül megindul az oszlatás.
„Zsidóbérencek, zsidó vérebek” - üvöltözi néhány kopasz, mások köpködik a rendőröket, megint mások két autót rángatnak az út közepére, hogy elállják a vízágyú útját. A könnygáz erősebb a tavalyinál, valaki Apró Piroskát, a miniszterelnök anyósát emlegeti méltatlan szövegkörnyezetben.

Ötven százalék kedvezmény

Fél kilenc körül tűzoltó- és mentőautók húznak el a Nagymező utca felé, mert a tüntetők - állítólag - felgyújtottak egy vegyesboltot. Valamint - és ez kétségtelen - bántalmaztak néhány újságírót és fotóst.
„Mocskos zsidó ÁVH - káromkodik fennhangon egy ötven körüli férfi az Erzsébet térnél. Ne lenne ilyen szerencsétlen, szemét ellenzék, mint a Fidesz, holnap megdönthetnénk őket. De hát ezekkel?”
„Laura, kiabáld, hogy olcsó a sültkrumpli, rendőröknek ötven százalék kedvezmény!” - viccelődik munkatársával a Burger King eladója az Arany János utcai metrómegállónál, amikor tényleg úgy látszik, egy szakasz rendőr egyenesen az étterem felé rohan. Laura leoltja a világítást, a vendégek méltatlankodnak, de kisvártatva elhárul a veszély.
A tüntetőket közben kiszorítják a Nagymező utcából, Toroczkait kilenc óra körül letartóztatják. A randalírozók lassan szétoszlanak, mint a könnygáz, maradékuk a Nyugati téren néz farkasszemet a láthatóan túlerőben lévő rendőrökkel. A Bank diszkó közönsége az erkélyről figyeli az események végét.
Már a metrón utazunk, két tarkopasz suhanc - bomberdzseki, bakancs, árpádsávos zászló - éppen arról tájékoztatják társukat, milyen jól megúszták a kocsmai igazoltatást. Kaphattak volna néhány sallert a rendőröktől. „Nácik” - sziszegi foga között az egyik utas, és valóban: az egyik bőrfejű kabátján „Éljen Adolf Hitler” hímzés díszeleg.
„Most már húzok haza, mert fater hívott, hogy anyám eléggé ideges” - mondja a kopasz, majd „kitartás!” felkiáltással kilép az ajtón.