Munkatársunktól
Reménnyel a cinizmus ellen
Mit kezd az uniós rendszer a magyar mutyival?

Per lesz, méghozzá nem is akármilyen. A regnáló miniszterek egyike, Bajnai Gordon beperelte Orbán Viktort. Bajnai szerint a pártelnök alaptalanul vádaskodott, és félrevezette a magyar közvéleményt, amikor azt állította, hogy szervezetten, maffiamódszerekkel lopják az uniós forrásokat. Írásunk az uniós támogatások felhasználását ellenőrző hálózatot tekinti át.

„Mélyen felháborított, ami történt, és személyes sértésnek veszem, ha valaki csalni, lopni, szélhámoskodni, mutyizni próbál az uniós forrásokkal” - mondta a szakminiszter. Bajnai Gordon megüzente a csalóknak: „Húzzanak el az uniós pénzektől, fel fogjuk őket jelenteni, börtönbe fogjuk őket juttatni - jelentette ki. - Most a cinizmus küzd a reménnyel, nekünk az a dolgunk, hogy ezt a reményt, ezt a hitet erősítsük” - tette hozzá. Orbán Viktor nem állt elő állítását alátámasztó konkrétumokkal, de újfent megerősítette álláspontját Bajnai lépésének hírére.
A kormány mindenesetre siet eloszlatni a kételyt, módosíttatni kívánja az összeférhetetlenségi törvényt, hogy ne legyen lehetőség egy személyben pályázni és dönteni a pályázatok felől, továbbá internetes oldalt hoz létre, ahol bárki bejelentést tehet az uniós források szabálytalan felhasználásáról.
Nem hazánk az egyetlen, ahol felmerül az uniós pénzekkel való viszszaélés lehetősége, számtalan ügyre derült fény Európa-szerte, sőt előfordult, hogy egy egész bizottságnak kellett leköszönnie, miután az egyik tagja, Edith Cresson korrupciós botrányba keveredett.
Az unió kiépített egy belső ellenőrző hálózatot, amelyen belül a tagországok és uniós intézmény is vizsgálják a pályázati pénzek felhasználását. A többszintű hálózat első lépése, amikor maguk a pályáztatók vizsgálják a felhasználást a bekért dokumentumok alapján, illetve a helyszínen szúrópróbaszerű ellenőrzéseket végeznek. Második szinten maga a forrásgazda, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség figyeli a pénzek szabályszerű felhasználását. Ezenfelül a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) is vizsgálódik, igaz, a projektek kis százalékát csupán.
A KEHI minderről beszámolót ír az Európai Bizottságnak. A láncolatban részt vesz még az Állami Számvevőszék, az Európai Bizottság és az Európai Számvevőszék, melyek az intézményrendszer egészét veszik górcső alá.
A tagállamok ellenőrzési rendszere felett az unió létrehozta a maga intézményét, az OLAF-ot, (European Anti-Fraud Office), azaz Európai Csaláselleni Irodáját. A hivatal elé azok a visszaélések kerülnek, amelyek a tízezer eurót meghaladják. A tagországok abban az esetben értesítik a brüsszeli szervet, ha egy illetékes közigazgatási vagy bírósági szerv írásban megállapította a csalás tényét.
Az OLAF jelentéséből kiderül, hogy meglehetősen magas a visszaélések száma. 1999-ben 1487 esetről derült ki, hogy visszaéltek a támogatásokkal, ebből 1235-öt maguk a tagországok, a maradékot a hivatal tárta fel. Érdekes, hogy a tagországokban ismertté vált nagyobb számú esetek által okozott kár 190 millió euró, miközben a hivatal által feltárt 252 visszaélés 223 millió eurónyit ért el.
2006-ban már 12 ezerrel ugrott a tagországok által feltárt szabálytalanságok, csalások száma, és ezeknek az eseteknek az értéke meghaladta az 1,1 milliárd eurót. Leginkább a strukturális és kohéziós alapok a „veszélyeztetettek”, azaz ezekből a pénzügyi forrásokból igyekeznek nem tisztességes módon forráshoz jutni. Jelentős tétel még a vám- és adóbefizetések elmulasztása is, illetve az előcsatlakozási és az agrártámogatások.
Bár 2006-ra számszerűen lényegesen több esetre derült fény, az OLAF jóval kevesebb ügyet vizsgált. Emögött az áll, hogy a tagországok igyekeznek maguk kivizsgálni a kétes ügyeket. Abban az esetben ugyanis, ha a tagállam fedezi fel és jelenti a visszaélést, van lehetősége arra, hogy visszakövetelje a pénzt a szabálytalankodótól, és más célra felhasználja. Ha viszont az uniónak lesz gyanús az ügy, és indít vizsgálatot, vissza kell adni az összeget Brüsszelnek, és ennyivel kevesebb lesz az adott ország számára felhasználható támogatás.
Az uniós pénzekkel való visszaélést az is nehezíti, hogy a támogatás utófinanszírozásként működik, tehát a pályázat nyertese csak abban az esetben kapja meg a pénzt, ha végrehajtotta a beruházást, és az időközi ellenőrzések során semmilyen szabálytalanság nem merült fel.
Az unió csalásügyi hivatala 2006-ban 430 ügyet vizsgált, ebből csupán 4 volt hazai eset, közülük egyik sem fejlesztési, hanem mezőgazdasági, vám- és adóügyi területre vonatkozott. A hazai ellenőrzéseket végző hivatal, az NFÜ eddig összesen 904 ügyben indított vizsgálatot, ebből tavaly 124 esetben. Ezzel a mérleggel a 25 tagország közül hazánknak volt a harmadik legkevesebb gyanús ügye.
Zuschlag és a dögei polgármester ügye kapcsán felmerülhet a kérdés: alkalmasak-e az ellenőrző rendszerek olyan esetek kontrollálására, amikor az elnyert támogatást ugyan szabályszerűen használják fel, de „megcsapolják” annak megszerzését.