Vissza a tartalomjegyzékhez

Hechs László
Túlélési gyakorlat
Egy kormányfő, három nyomozás

Izraelben a legfőbb ügyész három ügyben is büntetőjogi vizsgálatot rendelt el Ehud Olmert kormányfővel szemben. A vádak szerint polgármesterként, pénzügyminiszterként és ipari miniszterként is korrupciós ügyekbe keveredett. Ráadásul a közeljövőben várható a tavalyi libanoni háborút vizsgáló bizottság végleges jelentése, amely valószínűleg kimondja, hogy Olmertet politikai felelősség is terheli az elkövetett hibákért. Sokan várják, sőt követelik azt, hogy Olmert mondjon le, vagy legalábbis ideiglenesen mentse fel magát a kormányfői teendők alól, ám előfordulhat, hogy az amúgy egy számjegyű támogatottságot élvező miniszterelnök mindezek ellenére 2010-ig a helyén marad.

Jogosan vetődik fel ugyanis, hogy az erkölcsi megfontolásoktól függetlenül is a miniszterelnököt a három bűnügyi vizsgálatban való részvétel annyira lefoglalhatja, hogy nem marad elegendő ideje és figyelme az államügyek vitelére (egy hét alatt három alkalommal, összesen nyolc-tíz órát töltött a kihallgatásokon). Különösen, hogy vészesen közeledik a közel-keleti csúcsot előkészítő annapoliszi konferencia időpontja, és egyelőre még nem készült el a várt közös izraeli-palesztin nyilatkozat.
Olmertet korábban két különböző ügyben is korrupcióval, megvesztegetés elfogadásával és hivatali visszaéléssel gyanúsították. A vádak szerint még Ariel Saron pénzügyminisztereként beavatkozott a Leumi Bank privatizációjába annak érdekében, hogy egy hozzá közel álló üzletember meghatározó befolyást szerezhessen a legnagyobb izraeli bankban. Egy másik esetben a vád az, hogy jeruzsálemi polgármestersége idején tetemes árengedményt kapott egy építési vállalkozótól az egyik jeruzsálemi elit negyedben vásárolt lakása megvételekor. Ennek fejében állítólag elintézte volna, hogy a vállalkozó építési engedélyeket kapjon a jeruzsálemi városházán. A harmadik ügyben a főügyész azzal gyanúsítja Olmertet, hogy ipari és kereskedelmi miniszterként állami kinevezéseket és kedvezményeket juttatott olyan lehetséges befektetőknek, akiket közeli barátja és volt ügyvédtársa, Uri Messzer képviselt.
Olmert azonban kemény politikus, aki nem arról híres, hogy morális megfontolások vagy a közvélemény erkölcsi ereje miatt visszavonul. Annál is inkább, hiszen ameddig nem emelnek vádat ellene, őt is megilleti az ártatlanság vélelme. Ráadásul nem ő az első izraeli kormányfő, aki ellen a legfőbb ügyész eljárást indított, és eddig egyetlen eljárás sem jutott el a vádemelésig. Kérdés, hogy amennyiben a libanoni háborút vizsgáló Vinograd-bizottság is megállapítja a felelősségét, képes lesz-e ellenállni a közvélemény erkölcsi és
a pártok politikai nyomásának.
Ha a kormányfő nem távozik önszántából, a knesszet bizalmatlansági indítvánnyal is eltávolíttathatná őt. Bár papíron a kormányzó koalíció erősnek tűnik, két jobboldali párt, a Sasz, a szefárdi zsidóság vallásos pártja és
a jobboldali, telepesbarát Izrael Beitenú érthető nyugtalansággal nézi a Kadima és a Palesztin Hatóság mostani „béketárgyalásait”. Sőt még saját pártján belül is kifogásolják Olmert súlyos, Mahmúd Abbasznak, a Palesztin Hatóság elnökének tett egyoldalú engedményeit. Ez arra ösztönözheti a két koalíciós pártot, hogy megvonja támogatását a kormánytól. Jobban is nézne ki, ha a kormányzás tisztaságának biztosítása érdekében tennék ezt, mint a „békefolyamat” ellenzékeként. Ez az opció azonban egyelőre nem valószínű. Több összezördülés is volt már koalíciós ügyekben, Olmert két korábban elindított vizsgálatával kapcsolatban is. Eddig csak egy munkapárti képviselő szólította fel távozásra a miniszterelnököt. Sokan úgy vélik, hogy mivel a képviselők mindig félnek, hogy egy előrehozott választáson kimaradhatnak a knesszetből, ezért érdekükben áll Olmert megmentése.
A Vinograd-jelentés közzététele és a Mahmúd Abbasszal való engedékeny megállapodása azonban felboríthatja ezt a kényes egyensúlyt.
A harmadik lehetőség a legfelsőbb bíróság fellépése. Csaknem bizonyos, hogy jogvédő és a kormányzás tisztaságát védő társadalmi szervezetek petícióval fordulnak e legfelsőbb bírói testülethez, hogy rendelje el a kormányfő távozását pozíciójából, vagy ha nem is véglegesen, de legalább ideiglenesen függesszék fel feladatának ellátását. Ennek ellene szól, hogy nincsen olyan törvény, amely előírná: miniszterelnök vagy bármilyen miniszter, aki ellen a rendőrség nyomozást indít, távozzon a hivatalából. Ráadásul van a kormányban egy másik miniszter is, Avigdor Lieberman, aki ellen a rendőrség szintén eljárást indított, ám az ő távozását mégse követeli senki. Igaz, őt csak egyetlen ügy miatt kerülgeti a rendőrség. Elképzelhető, hogy a bíróság, tekintettel a rendőrségi vizsgálatok nagy számára, fokozottabb figyelmet fordít Olmert ügyére. Mégis aligha elképzelhető, hogy a bíróság olyan messzire menne, hogy beavatkozzon és vállalja a felelősséget a kormányfő, a többségi párt vezetője eltávolításáért, amikor még egyetlen hatóság sem vádolta azzal, hogy megszegte a törvényt.
Ebben a patthelyzetben az egyre növekvő iráni veszély és a palesztinok túlzott követelései akár Olmert kezére is játszhatnak.