Pálfy Gyula
Belül semmi

Az Overnight című film egy magyar bróker napját mutatja be, reggeltől másnap reggelig. Tanulságra törekszik persze. Előzetes ismereteink (Tőzsdecápák, Brókerarcok, Top Dogs) és a köznép nevében érzett előítéleteink miatt hajszát gyanítunk, stressz-helyzeteket, levezetésként pedig esti tivornyát. Nem is lövünk mellé. Mégis, Török Ferenc filmjében nem a „pörgés ezerrel” az életforma védjegye, hanem a blazírt szövegek, amivel az öltönyösök egymást nyírják vagy csak kóstolgatják. Mindjárt a reggeli céges meditáció után.

Egy Péter nevű brókernek mindez apróbb gondja. Nem elég, hogy pozitív terhességi tesztről értesítik levélben, de Fischer, a tipikus német jön Pestre, hogy elvigye itt fialtatott eurómillióit hozamostul. Persze sehol a pénz, hogy is lenne, forog a világban, sok más zsebbe is kamatozik, olvastunk már nem egy ilyet. A kihívás: hogyan lehet az időeltolódást és az árfolyamingást kihasználva egy éjszaka alatt visszaszerezni az elsíbolt milliókat, némi át- és visszautalgatással.
Egzotikus egy világ ez, de melyik szakmáé nem, ha belegondolunk. Csak távolról kell nézni, kellő borzongással és intuícióhiánnyal. Az egyszerre megvetett és irigyelt aranyketrecben többnyire fiatalok alakítanak (a stílus minden), százmilliókat pumpálnak a föld különböző börzéi között elektronikusan, laptopjuk lüktető szívmotor, érhálózatuk az internet. „Egy tonna búza, mire kenyér lesz belőle, több ezerszer cserél gazdát. Őrület, belegondoltál ebbe…? ” - hangzik el egy luxus (Lexus) autóban. Gyanítjuk, az ismert etikai kifogásra utalnak, miszerint a pusztán virtuális, értéket nem termelő pénzmozgás nyeresége legalábbis megkérdőjelezhető. Akárhogy is, a dolog működik. A való életben és a filmben is. Péter az itthoni gyanús ügyek miatt Indiában tőzsdéző Zolival addig mobilozik, míg ösz-szejön az ügylet. Fischer elégedetten távozik, hősünk meg - lekésve exnője abortuszát - álomba zuhan egy taxiban, ami bolyongva és reménytelenül keresi a célállomást…
Bár az Overnight egy életmodell portréjaként tévében megállná a helyét, moziba menést azért nem ér meg. A kellő irónia mellett („…mi az, nem működik a Mont Blanc?”- vetik oda hősünknek, mert tolla akad) ugyanis elkíséri a sztorit a komolynak szánt mai magyar filmek búskomor, mindenestül reménytelen hangulata, ami az említett műfaji elődöket nem jellemzi. Bár azok is kritikusak a kiégett, de minimum cinikus yuppie-kat termelő brókervilággal szemben.
A színészek egyébként jól adják. Máté Gábor mint szobagolfos főnök „kő-papír-olló” bajnokságra gyúr, Gryllus Dorka és Eszenyi Enikő pedig Péter kellékeiként (bár ez így nem túl PC) alakítanak kiválóan.
S hogy mire jó egy ilyen film? Nem valószínű, hogy láttára a közgázos és pénzügyes menzák zsúfoltsága csökkenni fog. De pályaválasztás előttieknek azért levetítendő.