Vissza a tartalomjegyzékhez

Sebestyén István
Újabb titkos felvételek
Forrong Kiskunhalas

„Tudod, miért vannak ezek az emberek? - mutatott az elegáns iroda ablakából a lent nyüzsgő tömegre Zuschlag János néhány évvel ezelőtt. - Azért - adta meg mindjárt a választ is -, hogy engem megválasszanak.” Várnai Lászlónak, Kiskunhalas szocialista polgármesterének ez az egyik legmegdöbbentőbb emléke az ifjú szocialista politikusról. Riportunkban annak jártunk utána, hogy az expolitikus szűkebb pátriájában miként értékelik, hogy az amúgy a hírekbe ritkán bekerülő alföldi kisváros hirtelen milyen híres lett Zuschlag Jánosnak „köszönhetően”.

„1993 táján találkoztam először Jánossal. Utolsó éves gimnazista volt, részt vett a kampányomban: sok más fiatallal együtt a plakátokat vagdosta” - idézi fel az 1994-ben szocialista színekben országgyűlési mandátumot szerző Várnai László, Kiskunhalas jelenlegi polgármestere, miként ismerte meg Zuschlag Jánost. Mindössze egy ciklusnyi idő kellett hozzá, és kapcsolatuk alapvetően megváltozott: Várnai nem nyert egyéniben, az ifjú szocialista viszont listáról bejutott a T. Házba - huszonegy évesen ő lett a legfiatalabb honatya. „Akkoriban sokat beszélgettünk, igyekeztem tanítani, és azt kell mondjam, nagyon tehetséges fiú volt. A parlamentben eredményesen képviselte a helyi kórház vagy a politikai okokból menesztett Kastyják János városi rendőrkapitány ügyét. Az új információkat egyből átlátta, és összefüggően, érthetően tudta interpretálni” - mondja Várnai, aki tisztában volt az ifjú tehetség sokszor extrémnek nevezhető viselkedésével is. „Egy alkalommal benyitottam az irodámba, látom, Zuschlag ül a székemben, lába az asztalon, telefonál, és kólát iszik. A stílusa miatt sokszor igyekeztünk nevelni. Mondtam neki, hogy becsülje meg magát, mert az évfolyamtársai nem azért nincsenek ott az országgyűlésben, mert lekésték a kettes villamost, hanem mert vele csoda történt. Sajnos már akkor is láttuk, hogy ezek a tanácsok nem nagyon hatnak rá, és a szép ívű politikai pályája kezd deformálódni” - emlékszik vissza a városvezető.
A deformáció eleinte csak az „egyre nagyobb arcban” nyilvánult meg. Egy ízben Zuschlag az akkor alpolgármesterként tevékenykedő Várnai irodájából lenézett az utcára, majd közölte: „Tudod, miért vannak ezek az emberek? Azért, hogy engem megválasszanak.”
A 2002-es önkormányzati választási kampány idején azután komolyra fordult a dolog: a helyi szervezet elnöksége, benne Zuschlaggal és embereivel, öt-négy arányban úgy döntött, hogy nem - az egyébként egyedüli jelöltként szóba jövő - Várnait, hanem egy másik szervezet, a Városi Polgári Kör (amelynek a jobboldalhoz semmi köze nem volt) emberét kellene polgármesternek jelölni. A kérdést eldöntő taggyűlésre minden „régi” szocialista - „aki csak élt és mozgott” - eljött, így négy szavazattal Várnaiék győztek a Zuschlag által beszervezett „kólásgyerekekkel” szemben. „Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy mesterségesen duzzasztják fel a helyi pártszervezetet fiktív vagy etikailag kifogásolható beszervezésekkel. Ezzel kapcsolatban etikai vizsgálatok kezdődtek, de a párt felső vezetésében ez senkit sem érdekelt” - hangsúlyozza a polgármester.
Zuschlagnak a „rendszerből való kiemelésére” a Terror Háza előtti viccelődése után nyílt lehetőség, 2005 elején. „Újból jeleztük, hogy baj van a fiúval, most kellene eltávolítani a pártból, de semmi nem történt. Kétségbeesésünkben a sajtóhoz fordultunk, és lenyilatkoztuk, hogy amennyiben új osztás van a pártban, és az érték alapú helyett az érdek alapú politizálásra tértünk át, akkor tessenek ezt kihirdetni, mert akkor semmi közünk a párthoz. Azt hittük, hogy ezzel felhívjuk magunkra a figyelmet, de ahogy magának nem szóltak vissza, úgy nekünk sem” - emlékszik vissza Várnai. Csapatával ekkor alapították meg a Sikeres Halasért Társaságot, amely kvázi mentőcsónakként szolgált arra az esetre, ha a „stikkes” MSZP-vel nem tudnának tovább együtt dolgozni.
Időközben Kiskunhalason már hallani lehetett arról, hogy „gond van” a Zuschlag-féle alapítványokkal, és négyszemközti beszélgetésekben az is felmerült, hogy a vállalkozóknak szerzett pályázati milliókból vissza kell osztani. A helyi pártszervezetben is hallottak minderről, de mivel konkrét bizonyítékaik nem voltak, ráadásul úgy tűnt, hogy felülről védik Zuschlagot, minden ment tovább a maga útján. A parlamentből menesztett ifjú szocialista ráadásul az MSZP listáján a helyi és a megyei közgyűlésbe is bekerült 2006-ban. „Éreztük, hogy baj lesz, de nem tudtuk pontosan, mi fog történni. Láttuk, hogy sok pénzt használnak a pártépítésre, tudtuk, mennyiért fújnak lufit a kitűnő fiatal MSZP-sek május elsején, és nyilván ezeket a pénzeket valahonnan elő kellett teremteni. Eközben János is gyarapodott, egyik vagyonbevallásában harminchatmilliós összeg szerepelt. Egyik barátom megjegyezte: »Ne csodálkozzatok, gyerekkorában minden reggel kapott pénzt három kiflire, de csak egyet vett, a kettő árát betette egy malacperselybe - most feltörte a perselyt, és harminchat millert talált benne«” - illusztrálja a helyi tragikomikumot Várnai. Hozzáteszi: Zuschlag ekkor már „nagyban dolgozott”, székhelye nem Kiskunhalas, hanem Budapest volt. „Halason csak időnként tűnt fel, mint valami ideiglenesen hazánkban tartózkodó valaki. Ilyenkor kiosztotta a tutit, mindenkinek elmondta, hogy mekkora marha, majd visszament Pestre. Nekünk minden látogatása mínusz két százalékot jelentett a népszerűséget illetően” - magyarázza a városvezető.
Úgy tűnik, Zuschlagot bilincsbe kellett verni ahhoz, hogy a párt felső vezetésében is észbe kapjanak. Várnai László azt mondja, a közelmúltban történt meg először, hogy Szekeres Imre személyében egy országos politikussal nyílt módja beszélni a Zuschlag-ügyről. A polgármester szerint sok becsületes politikus van a párton belül, és reméli, hogy az MSZP meg tud újulni, és „újra az igazságosság, a tisztaság és a becsület lesz a domináns”. Ami az ügy tanulságait illeti, hangsúlyozza: a naivitással le kell számolni, a hasonló esetekben pedig nem kell megbocsátónak lenni.
„Ha most kellene döntenem, ebbe a katyvaszos politikába nem szállnék bele. A politikai elit leértékelődése nem a miniszterelnöktől függ, hanem magától a politikai elittől. Ha mindkét oldalon »ügyek« vannak, akkor a politika devalválódik. Reményre adhat okot, hogy a fiatal politikusi generáció most megtapasztalta, hogy forró a kályha. Eddig hiába intették őket, nem hitték el, hogy megégethetik magukat. Egy darabig ugyanis mondhatják egymásnak, hogy ne féljetek, majd megvédünk benneteket, de amikor baj van, akkor ott fognak egyedül üldögélni, és gondolkodhatnak a maguk sorsán” - fogalmazott Várnai László.
Lényegét tekintve hasonló következtetést von le a történtekből Kohout Zoltán, a Zuschlag ügyeiről alaposan és az országos sajtót rendre megelőzve beszámoló városi hetilap, a Halasi Tükör szerkesztője. „A történet tipikus. János gyors felemelkedését nem kísérte olyan viselkedésbeli és morális fejlődés, amely stabil erkölcsi alapokat jelenthetett volna számára. Az volt a benyomásom, hogy élesen elkülönül nála egy pragmatikus, hatékonyságra törekvő karrierszemlélet és a dolgok morális vonatkozása. Sőt, úgy tűnt, hogy az erkölcsi kérdésekkel nemcsak hogy nem foglalkozott, hanem mintha tudomása sem lett volna arról, hogy ilyenek léteznek. Amikor interjún kívül szóba kerültek ilyen kérdések, az volt a válasza, hogy ez egy ilyen világ, ennek a törvényeit kell szem előtt tartani” - értékel a zsurnaliszta, aki azt is kiemeli, hogy Zuschlag Halason soha nem volt kedvelt személyiség, támogatottsága pusztán „szervezeti” volt.
Megkerestük a Weiszenberger-videó készítőjét, F. Károlyt is. A férfi 2005-ben vette fel a Zuschlag közvetlen munkatársaként és kistérségi megbízottként tevékenykedő fiatalemberrel készült beszélgetést, amelyből kiderül a pályázati pénzek megszerzésének sajátos gyakorlata. A férfi azt mondja, önvédelemből rögzítette az elhangzottakat, ugyanis a kunfehértói Rózsa Motel és Lokál bővítésére nyert tizenhétmillió forintból nem akart visszaosztani, és emiatt Weiszenberger László állandóan zaklatta. A felvételből - amelynek létéről a Hetekben már nyáron beszámoltunk - egyértelműnek tűnik: Zuschlag és társai nem csak az alapítványi pénzekkel „bizniszeltek”.
A férfi azt mondja, meglepődött, hogy „ekkorát szólt” a videó. Saját szerepéről pedig állítja: nem kapott pénzt a felvételekért, „sem szegényebb, sem gazdagabb nem lett”. Azzal kapcsolatban, hogy miként értékelték annak idején Weiszenberger ajánlatát, hangsúlyozta, hogy azért fogadták el, mert máshogyan nem lehetett pályázati pénzhez jutni. „Az MSZP-hez közel álló vállalkozónak számítottam, mégis vissza kellett osztani, ami szerintem gusztustalan” - mondta utólag, megjegyezve, hogy érzése szerint 2002 óta, amikor a szocialistákra szavazott, „valami megváltozott” a pártban. A vállalkozó elárulta: a Weiszenberger-videónak vannak még olyan részletei, amelyek nem kerültek nyilvánosságra. Ebben az eddigiekhez képest új nevek bukkannak fel, és a pénzszerzés technikai lebonyolítása is világosabbá válik. Kérdésünkre, hogy mi lesz a felvétel sorsa, titokzatosan csak annyit mondott: ez nem tőle függ. Végül úgy fogalmazott: „Ha újra dönthetnék, nem adnám ki a kazettát, ugyanis se hasznom, se károm nem volt belőle. Aminek örülök, hogy ezzel talán az igazságszolgáltatást segítettem, és a politika nem meri rátenni a kezét az ügyre.”