Munkatársunktól
Métely az adórendszer
Kamarai kritika a kormánynak

Katyvasznak minősítette az MKIK alelnöke a jövő évi adóváltozások tervezetét. Bár Parragh László kamarai elnök elmondta, a kilátásba helyezett változtatások mellett nem változik érdemben a vállalkozók helyzete, mégsem támogatják a pénzügyminisztérium elképzeléseit.

Veres János pénzügyminiszter szerint a jövő évi adótörvényben az egyik leglényegesebb változás az úgynevezett „kisadók” összevonása.
A szakképzési hozzájárulás, az innovációs, a munkaadói járulék, illetve a rehabilitációs járulék helyébe egy egységes adónem lép. A cégeknek a nettó árbevételtől, illetve a foglalkoztatotti létszámtól függően kell adózni: 20 fő alatt 0,9, 20 és 50 fő között 0,95, efelett pedig 1,22 százalékot kell befizetni. Nem változik ugyanakkor a személyi jövedelemadó mértéke, a jóváírásoknál viszont várható némi változás. Azoknak, akik 170 ezer és 200 ezer forintos jövedelemmel rendelkeznek, az eddigiekhez képest 4500-4700 forinttal több marad a pénztárcájukban.
Annak ellenére, hogy a vállalkozók terhei nem változnak érdemben, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mégsem ért egyet az adórendszerrel. Alapvető probléma - fogalmazott Parragh -, hogy a kilátásba helyezett változások ismét az adóemelések irányába tartanak, és nem az állami kiadások csökkentését célozzák meg. Az államháztartás helyzete már megengedné, hogy csökkenhessenek az adók. A magas adóteher egy métely - mondta az elnök -, amely középtávon megfojtja a gazdaságot.
Az úgynevezett kisadók összevonásával kapcsolatban elmondta, pozitívumnak tartja, hogy csökkennek az adminisztrációs terhek, és jövőre először nem arról kell beszélni, mekkora adóteher-növekedéssel járnak a változások, hanem lényegében változatlan marad a vállalkozók mostani pénzügyi helyzete. Az elnök hátrányosnak tartja, hogy egy cím alá vonják a szakképzési, az innovációs és a rehabilitációs adót, mert ezek kialakult struktúrája sérülhet. Hozzátette, a kiigazító csomagnak „köszönhetően” az idén mintegy 400-600 milliárddal több adót kell lerónia a vállalkozói rétegnek a 2006. évihez képest.
A kamara számításai szerint a feketegazdaság további kifehérítéséből, illetve a felpörgetett inflációnak köszönhetően jövőre 116 milliárdos többletbevételre tesz szert az állam. A kamara azt szeretné elérni, hogy ezt visszaforgassák a gazdaságba, elsősorban a versenyképesség javításába.
Parragh László hangsúlyozta hazánk lemaradását a régió és az Európai Unió országainak gazdaságához képest. Kérdésesnek nevezte, hogy a megszorítások valós választ adnak-e a gazdasági, fiskális problémákra, illetve megfelelően használjuk-e fel az uniós forrásokat.
Megfogalmazása szerint komoly hátráltató tényező Magyarországon a duális politika és a duális gazdasági rendszer. Kettős hatalom van jelen a politikában, egyik a kormányzat, másik az önkormányzatok szintjén működik. Ennek megfelelően nincsen közmegegyezés, a döntéseknél a szakmaiság háttérbe szorul, a jó kezdeményezések elvéreznek politikai okok miatt.
A gazdaságban is megfigyelhető a kettősség: egyszerre vannak jelen a dübörgő multik és a túlélésért küzdő hazai kisvállalkozói szféra. Ellentmondásos a gazdaságpolitika is, nagyon gyakran változnak a prioritások, a miniszterelnök szinte minden felszólalásában más és más koncepcióról és fejlesztési irányról beszél. A Széchenyi Tervtől napjainkig kéttucatnyi gazdaságfejlesztési program indult már útjára, de nem látható kézzelfogható eredmény. Parragh szerint a miniszterelnök megragadta a gazdaságpolitikai lényeget, amikor azt a bizonyos kifejezést használta az elhíresült őszödi beszédben.
Parragh László szerint miközben politikai döntések születnek a pénzek elosztásával kapcsolatban, az ország még nem ébredt rá arra, hogy most játssza el a jövőnket. Ma az a legnagyobb kérdés - mondta -, hogy milyen döntések születnek az uniós pénzek felhasználása kapcsán. Ez ugyanis önmagában nem hozza meg a felzárkózást. Az előttünk csatlakozó országok példája nyilvánvaló e tekintetben. Spanyolország, Írország, Ausztria vagy éppen Finnország sikereket könyvelhetett el, mert ők konszenzusokon alapuló, beruházásösztönző és ciklusokon átívelő gazdaságpolitikát folytattak, ezzel szemben a görögök és a portugálok nem a gazdaság egészét generáló infrastruktúra-fejlesztésekbe fordították a támogatásokat, melynek következtében a várttal éppen ellenkezően az addigi 4 százalék feletti gazdasági növekedés 15 éven át 1 százalék alattira esett vissza. Parragh bírálta a II. Nemzeti Fejlesztési Tervet is, mivel annak felét külföldi nagyvállalatok kapják, a hazai kis- és középvállalatok csupán az egyharmadára esélyesek. Parragh kiemelten fontosnak, az egyetlen lehetőségnek nevezte az uniós forrásokat. A sikerhez azonban világos gazdaságpolitikára lenne szükség, s majd ezek alapján kellene a jelenleginél több pénzt következetesen befektetni gazdaságfejlesztési és -élénkítési célokra. Nem az a probléma, hogy eddig elszúrtuk - fogalmazott -, hanem, ha most rosszul élünk ezekkel a forrásokkal, ami az egyetlenegy erőforrásunk, akkor újra elszúrjuk, csak jobban, és ez majd évek múlva fog kiderülni.