Nagy érdeklődéssel olvastam az újság utolsó számában az ezzel a címmel
megjelent írást. Az ott levont következtetésekkel teljesen egyetértek.
Putyin elnök szerintem csak abban különbözik J. V. Sztálintól, hogy róla
(egyelőre!) nincs Gulag elnevezve és (látszólagos) demokrácia van azok számára,
akik feltétlen hívei!!! Szolzsenyicin írja a Gulag könyvének egyik részében
(673. oldal): „Ahogy nincs perc, amikor ne születne és ne halna meg valaki,
ugyanígy nem volt perc, hogy ne tartóztattak volna le valakit!”
Írta ezt az 1960-as években! Sajnos mára (2007-re) semmi nem változott.
Próbálja csak meg bírálni valaki az orosz elnököt, vagy merjen bárki neki, vagy
a politikájának ellentmondani. Az áldozatokat napestig sorolhatnám, de csak
néhányuk neve szemléltetésül: Litvinyenko, Hodorkovszkij, A. Politkovszkaja stb.
és akkor még nem említettem pl. B. Berezovszkijt, aki Vlagyimir vezér elől
külföldre tudott menekülni.
Oroszországban a lényeget illetően semmi nem változott a múlt század közepéhez
képest. Putyint ugyanolyan személyi kultusz veszi körül, mint Joszif
Viszarionovicsot, és a módszereik is megdöbbentően hasonlóak. (Éles a párhuzam
Trockij és Litvinyenko külföldön történő kivégzése között.) Oroszország továbbra
is a félelemre és a hazugságra épül, mint Szolzsenyicin idejében.
Az elnök úr egyszerre próbál Izrael barátjának mutatkozni, ám ezzel egyidőben
Oroszország a zsidó állam ellen nyíltan háborúra készülő arab országok fő
fegyverszállítója is! Számomra ez is a putyini politika kétkulcsosságának
bizonyítéka.
Ma már a legtöbb média egyetért abban (politikai beállítottságától függetlenül),
hogy bizonyos iszlám államok (pl. Irán, Szíria) egy éven belül háborút indítanak
Izrael ellen. Nem lepődnék meg, ha ennek a háborúnak Oroszország, ezen belül is
Vlagyimir Putyin lenne a vezetője!
Név és cím a
szerkesztőségben