Németh Csillag
Mecsetek a vadnyugaton
Amerikai dilemma: ellenőrizzék vagy támogassák az iszlám csoportokat?

Az Egyesült Államokban - Európához hasonlóan - az elmúlt időszakban jelentősen nőtt a muszlimok száma. Az amerikai muszlimokat példaként szokták felhozni az európaiak számára, mint akik megfelelően beilleszkedtek az amerikai társadalomba, és minden lehetőség adott számukra a felemelkedéshez. Ugyanakkor a muszlim közösségben zajló folyamatok azt bizonyítják, hogy a magas életszínvonal és a viszonylagos asszimilálódás egyáltalán nem zárja ki a radikalizálódást és az iszlám dominanciájára való törekvést. Több Egyesült Államokban élő muszlim az Amerika nyújtotta szabadságjogokat a Nyugat és a zsidók elleni dzsihád terjesztésére használja ki.

Imádkozók egy
New York-i mecsetben

Az iszlám története az Egyesült Államokban a 18. században kezdődött, ekkor érkeztek az első muszlim látogatók a szabadság földjére. Az elmúlt száz évben, elsősorban a bevándorlás hatására, a muszlim népesség nagymértékben növekedett Amerikában, és a tendencia az ezredforduló óta tovább erősödött. (Lásd keretes írásunkat a következő oldalon.)
1209 mecset működik Amerikában, melyek közül a legnagyobb Michigan államban, Dearbornban található. Az Amerika Iszlám Központja elnevezésű létesítményt 2005-ben építették át, hogy több mint 3000 muszlimnak tudjon férőhelyet biztosítani. Jelenleg a legtöbb mecsetet külföldi imám vezeti, mivel csak ők rendelkeznek olyan vallási képzettséget tanúsító oklevelekkel, melyekkel muszlim szemináriumokat lehet tartani. Ez azonban számos aggodalomra ad okot. A Washington Post egyik cikke szerint a vahabiták több száz mecsetet létesítettek vagy vettek át Észak-Amerikában, és szaúdi egyetemek imámképző részlegeit is létrehozták, amelyek egyértelműen intoleránsak más vallásokkal szemben.
Az Egyesült Államokban 250 iszlám iskola működik, és a muszlimok az amerikai közélet minden szintjén megtalálhatóak: a kormányzati hivataloktól kezdve a Fehér Házig. Az amerikai muszlimok - egyesek szerint - európai társaikhoz képest sokkal inkább asszimilálódtak, és magasabb életszínvonalon élnek. A Wall Street Journal egyik cikkében úgy festi le őket, mint akik amerikaiakként és muszlimokként példaértékű életet folytatnak, mivel a legtanultabb csoportnak és a világ leggazdagabb közösségének számítanak. Az asszimilálódás körül azonban sok probléma felmerül, mikor is vallási hitük úgymond a fundamentális amerikai értékrend fölé emelkedik. Minneapolisban például muzulmán taxivezetők nem voltak hajlandóak olyan utasokat szállítani, akiknek csomagja alkoholt is tartalmazott, valamint akik kutyákkal utaztak, még akkor sem, ha vakvezető kutyáról volt szó. Olyan incidenseket is feljegyeztek, amikor muszlim pénztárosok nem voltak hajlandók eladni disznóból készült termékeket vásárlóiknak. Számos muzulmán azért hagyta ott munkahelyét, mert nem adtak nekik elég időt az imádkozásra.
A lényeget talán az a muszlim egyetemi professzor fogalmazta meg, aki kijelentette, hogy a muzulmánok sose válhatnak teljesen amerikai állampolgárokká, mivel nincs arra lehetőség, hogy teljes mértékben elkötelezzék magukat Amerika intézményeinek és ideológiáinak.
Szakértők a korábbi feltételezésekkel szemben egyre inkább úgy vélik, hogy a terrorizmus nem hozható összefüggésbe a társadalmi-gazdasági háttérrel. Ahogy az a brit The Times megállapításából kiderült, az al-Kaida átlagos toborzottjai a felső középosztályból származnak, Nyugaton tanultak, és valamilyen megalapozott szakmai háttérrel rendelkeznek. A dzsihádisták mindössze 13 százaléka él szegény körülmények között.
Az elmúlt évtizedekben, még szeptember 11-e után is több olyan iszlám csoport jutott meghatározó szerephez Amerikában, amelyekkel szemben felmerül a gyanú, hogy valójában terrorszervezeteket támogatnak, vagy azok „leányvállalatai”.