Morvay Péter, Széchey Noémi
Új hatalom születik
Aláírás előtt az uniós szerződés: Lengyeloszág nem lesz Európa Texasa

Nem valószínű, hogy Kaczinsky elnök megvétózza az európai reformszerződést - állítja Eugeniusz Smolar professzor. A varsói Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatója szerint ugyanakkor az Európai Unió egyes régi tagállamaiban a kulturális és médiaelit igyekszik lejáratni Lengyelországot. Ha a jövő hét közepén létrejön Lisszabonban az egyezség az új alapszerződésről, 2009-re az Európai Unió elnökkel és külügyminiszterrel rendelkező, gyakorlatban a tagállamoktól független, önálló „nemzetek feletti” jogalannyá válik.

Sarkozy és Kaczinsky. Helyreállt a béke

A francia és holland népszavazá-sokon 2005-ben elbukott európai alkotmány helyébe kitalált reformszerződés a korábbi tervezet minden lényeges elemét megtartotta. A kezdeményezők - elsősorban Nicolas Sarkozy francia elnök és Angela Merkel német kancellár - abban bíznak, hogy a kiszámíthatatlan népakarat helyett a parlamentek bölcs döntést hoznak, és még 2009 vége, a következő európai választások előtt ratifikálják az új alapszerződést. Ehhez azonban előbb a 27 tagállamnak kell egységre jutni. Sokáig úgy látszott, hogy az új egyezséget felboríthatja Lengyelország ellenállása. A nyugati lapok elemzéseiből úgy tűnt, hogy a „rettenetes ikrek” - a The Times nevezte így a Kaczinsky fivéreket - szalonképtelen követeléseikkel szétverik a készülő egyezséget. Lengyelország lett „Európa Texasa” - hangzott egy másik ironikus vélemény, ők azok, akikkel semmiben nem lehet megegyezni, mert úgy akarnak benn lenni az unióban, hogy közben függetlenként igyekeznek viselkedni.
A Hetek által megkérdezett varsói politikai elemző szerint azonban vannak, akik szándékosan félre akarják érteni Lengyelországot. „A véleménykülönbségek pusztán gyakorlati jellegűek, pragmatikusak - állítja Eugeniusz Smolar professzor, a varsói Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatója. - A célunk az, hogy stabilitás jöjjön létre az Európai Unió nagyobb és kisebb államai között, mivel kissé egészségtelennek tarjuk Németország és Franciaország túlsúlyát, ami a nizzai szerződés után kialakult.”
Az Európai Unió vezetői is egyre inkább bizakodnak abban, hogy az október 18-19-ei lisszaboni csúcstalálkozón megállapodás születik az uniós intézmények működését egyszerűsítő szerződéstervezet szövegéről. Az új szerződéssel az unió kikerülhetne abból a zsákutcából, ahova 2005-ben jutott, miután a francia és a holland népszavazáson elbukott az Európai Unió alkotmánytervezete.
Az uniós állam- és kormányfők legutóbbi, júniusi csúcstalálkozóján azonban megállapodás született arról, hogy az elbukott dokumentum főbb elemeit magába foglaló, egyfajta „mini-szerződés” keretében (lásd keretes írásunkat) biztosítják az unió intézményeinek további működését. A találkozó akkor majdnem kudarcba fulladt, mivel Lengyelország - mindenki legnagyobb megrökönyödésére - bejelentette, hogy a jelenlegi rendszer az olyan nagy országoknak kedvez, mint Németország, és mivel a második világháború során a náci Németország súlyos károkat okozott Lengyelországnak, ezért politikai engedményekkel tartozik felé, és köteles ezeket a sérelmeket figyelembe venni a tárgyalások során. Ennek keretében Varsó követelte a számára irreálisan nagy szavazati súlyt biztosító, korábbi szavazási mechanizmus megtartását, továbbá az úgynevezett Ioannina-záradék (lásd keretes írásunkat) alkalmazását. A feszült légkörű találkozón követelését végül elfogadták, amelynek eredményeképpen a kettős többség elvére (lásd keretes írásunkat) épülő új szavazási rendszer bevezetését 2017-ig elhalasztották.
A soros elnöki tisztet betöltő Portugália a múlt hétre elkészítette az új szerződés szövegének tervezetét, melyet a jövő hét elején először a tagállamok külügyminiszterei, majd a hét végén a kormány- és államfők fognak megvitatni. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke bizakodásának adott hangot, miszerint „sikerül majd megállapodni a még nyitott kérdések felől”.
A két fő aggodalmat Nagy-Britannia és Lengyelország jelentette. Ám a szövegtervezet megismerése után London bejelentette, hogy elégedett a javaslattal, mivel biztosítva látja az uniós bírósági és rendőri együttműködés korlátozására irányuló szándékának érvényesülését, valamint továbbra is kivonhatja magát a Szociális Charta alkalmazására vonatkozó kötelezettség alól. Bár egyes országok nem nézték jó szemmel, hogy London az uniós integráció lassítására törekszik, végül mégis kötélnek álltak, mivel belátták, hogy a továbblépés érdekében kompromiszszumra van szükség.
A kérdőjelek száma azonban nem csökkent Lengyelországgal kapcsolatosan, miután Varsó bejelentette, elégedetlen a szerződéstervezettel, mivel a vétójog gyakorlási módja nem a szerződés szövegében került meghatározásra, hanem a szerződéshez csatolt nyilatkozatban. Ennek azonban nincs olyan jogi ereje, mintha a szerződés szövegében lenne rögzítve. Más országok ugyanakkor attól tartanak, hogy ha a záradék bekerül a szerződés szövegébe, akkor az nemcsak eseti jelleggel kerül majd alkalmazásra, hanem akár főszabállyá is válhat.
Egyes vélemények szerint politikai nyilatkozattal kellene biztosítani Varsót afelől, hogy adott joga lesz egyes döntések elhalasztását kérni, ugyanakkor több kormány is azon az állásponton van, kész engedményeket tenni a lengyel félnek annak érdekében, hogy Lisszabonban konkrét megállapodás születhessen. Sajtóértesülések szerint Nicolas Sarkozy francia és Jean-Claude Juncker luxemburgi elnökök szóban ígéretet tettek erre Lech Kaczinsky lengyel elnöknek. A francia elnökkel való találkozóját követően Kaczinsky bejelentette, hogy „immár 95-98 százalék esélye van annak, hogy sikerrel zárulhat a lisszaboni csúcs”.
„Lengyelország Nagy-Britanniához hasonlóan szintén felmentést kért a szociális charta alkalmazása alól. Nem ellenezzük ennek alapelveit, de a konzervatív kormány nem szeretne az emberekre erőltetni olyan Nyugaton bevett gyakorlatokat, mint például a homoszexuális-házasság, amit nálunk a lakosság nagy része elutasít” - világított rá az ellentétek hátterére Smolar professzor, aki szerint különbséget kell tenni a lengyel politika tartalmi része és a stílusa között: „Az új tagállamok megjelenése nem kis fejfájást okozott a régiek számára. A bővítésig a nyugati államok kényelmesen elvoltak egymással a »klubban«. Az újak megjelenése - különösen Lengyelország - azonban megzavarta az addigi ügymenetet. Ehhez jött a Kaczinsky-kormány időnként extravagáns tárgyalási stílusa, amelyre könnyen azt lehetett mondani, hogy összeférhetetlen. Nem Lengyelország azonban a legtöbbet vétózó ország Európában. Nagy-Britannia és Spanyolország többször vétózott nálunk, de még - bármilyen meglepő - Németország is. A régi tagok kulturális és médiaelitje - különösen Franciaországban és Németországban - nem nézi jó szemmel a lengyel konzervatív kormányt, és igyekszik nevetségessé tenni bennünket. Pedig a lényeget tekintve nem különbözünk Európától” - állítja a varsói Nemzetközi Kapcsolatok Igazgatója.
A lengyelkérdésen kívül azonban más kényes témák is felmerülhetnek a jövő heti csúcstalálkozón, többek között az Európai Központi Bank jogállásával kapcsolatos kérdések. A bank szeretné, ha a szerződés különleges státuszt biztosítana a számára annak érdekében, hogy függetlensége így biztosítható legyen. Emellett - a korábbi csúcstalálkozók tapasztalatai alapján - az utolsó pillanatban további, előre nem látható kérdések is felmerülhetnek majd, mivel az egyes országok esetleg kihasználják a lehetőséget, hogy most még megpróbálhatják érvényesíteni egyéni érdekeiket.