Makki Marie-Rose
Modern rabszolgaság
Prostitúciós invázió Nyugat-Európában

A nyugat-európai szexpiac első számú „élő hús”-beszállítói a közép- és kelet-európai országok. A jólét növekedése, a nyugati nők emancipációja, a szexuális devianciák terjedése egyaránt hozzájárult a fejlett országokban a prostitúció iránti kereslet megugrásához. A folyamatosan bővülő „kínálatot” az egyre globálisabb szexrabszolgaipar biztosítja.

„Manapság világszerte ipari méretekben zajlik a prostitúció, amely a nők és gyermekek szexuális kizsákmányolásán alapul. Pontosabban azon az általános tévképzeten, hogy egy férfi a pénzéért kibérelhet és használhat egy nőt vagy egy gyermeket. Ez egy olyan bűncselekmény, amely súlyosan sérti az emberi és női jogokat” - mondta lapunknak Betlen Anna közgazdász, jogvédő. Amerikai és európai kutatások kimutatták: a prostituálttá válás átlagosan 13-14 éves korban következik be. Ezért nem lehet „önkéntesnek”, pláne „munkának” nevezni a szexuális rabszolgasággal egyenértékű prostitúciót, melynek során a nőket és gyerekeket jószágok módjára adják-veszik az emberkereskedők és a futtatók. A prostitúciót, illetve az utánpótlást biztosító emberkereskedelmet mindenhol maffiák működtetik, akik főleg álláshirdetéseken keresztül toboroznak. Még az a kevés nő, aki tudatosan vállalja is ezt a „pályát”, vagy a luxusprostituáltak szűk rétege sem sejtheti előre, milyen megaláztatásokon és borzalmakon fog keresztülmenni. „Az is téves vélekedés, hogy a prostitúció elsősorban az aberrált, magányos férfiak igényére épülne. Legalábbis a magány biztosan nem igaz - tette hozzá Betlen. - A kutatások szerint ugyanis a kliensek derékhadát mindenhol a 30-50 év közötti, családos, középosztálybeli férfiak adják.”

„Egy kövér, szivarozó disznóhoz kerültem, aki mindenféle mocsokságra kényszerített - írja le visszaemlékezéseiben a megvásárlását egy szociális munkás, aki 13 éves korától 20 éves koráig maga is prostituált volt. - Rövid úton közölte a feltételeit: a drogot tőle kell vennem, a szobáért naponta fizetnem kell, ugyancsak tejelnem kell a védelemért, valamint bizonyos százalékot le kell adnom a kliensek után is. Nem maradt sok nekem. Persze mindez az én védelmem érdekében történt. Ha már a védelemről beszélünk, több verést kaptam a stricitől, mint a kliensektől. A kliensekről is van azért néhány szavam: tuskó pénzeszsákok, akik már nem tudnak jobb szórakozást kitalálni maguknak. Voltak egyetemi oktatók és jogászok is, akik rosszabbak voltak a legutolsó melósnál is.”

Liberális politikusok sokszor úgy vélik, hogy a prostitúcióhoz való jog a női önrendelkezés része, és a többi szakmával egyenértékű foglalkozásként legalizálnák ezt a tevékenységet. A luxusbordélyokban lebukó prominensek kapcsán sokat hangoztatott érv, miszerint a politikai elit érintettsége is ösztönzi a liberalizálást. „Természetesen mindegyik prostituált előszeretettel hangoztatja azt, hogy az egész politikai elit az ügyfélkörüket képezi” - mondja Betlen, mikor a téma szenzációhajhász bestsellerei jönnek szóba, de hozzáteszi: nyilván egy politikus sem szeretne büntetett kliens lenni. Velünk ellentétben Norvégiában erkölcsileg megengedhetetlennek dek-larálták a közéleti személyek prostituáltakhoz járását, és az sem véletlen, hogy a svédeknél egyedül a kliensek büntetése szorította vissza a prostitúciót.

Nyugat-Európa, a felvevőpiac

„A barátnőm és én egy szórakozóhelyen összeismerkedtünk egy olasz férfival, aki felajánlotta, hogy kivisz minket egy olasz bárba konzumálni. Tudatlanok voltunk, ráálltunk - meséli a 25 éves Edit. - Mellettem a bárban román, cseh, brazil lányok »dolgoztak«, mind azért jött, mert el akarta tartani a családját, a gyerekét, és küldték haza a pénzt. Többnyire nős férfiak voltak a vendégek. A lányok nagyon várták, hogy egyszer hazamehessenek, de nemigen lehetett kiszállni. Szinte mindegyik keményen drogozott, hogy kibírja. Sok olyan lánnyal is beszéltem, akik az utcán »dolgoztak« - nem sokan kerültek oda jószántukból. A többségük kalandvágyból vagy bébiszitternek jött el otthonról, közvetítőn keresztül, akinek aztán kint odaadták az útlevelüket. Sok esetben már a megérkezésükkor megerőszakolták őket, gyakran többen is, vagy irtózatosan megverték, aztán meg nem engedték többet sehova. Délelőtt bezárták egy lakásba, az utcán meg figyelték minden lépését, nem lehetett egyedül, nehogy segítséget kérhessen, és a pénzét elvették. Több ilyen lánnyal is beszéltem kint, sokan közülük végül a stricijük veréseibe haltak bele, vagy abba, hogy egy tucat férfi erőszakolta meg őket.”

Ma a prostitúció számít az emberkereskedelem legfőbb célállomásának: Nyugat-Európában már a prostituáltak több mint 80 százaléka illegálisan foglalkoztatott külföldi. Emiatt azokban az országokban, ahol teljesen legális a prostitúció, a „szexrabszolgáknak” csak néhány százaléka van nyilvántartva. Így a liberalizálástól remélt adóbevételek nem folynak be az államkasszába, viszont ellenőrizhetetlenül burjánzik az illegális és egyre aberráltabb szexipar. Hollandiának elege van, és svéd példára törvényei szigorítására készül.
Az EU tagországaiban az emberkereskedelemről szóló törvények szigorítása a kilencvenes években kezdődött el. A szovjet blokk szétesése köztudottan lényeges változásokat hozott az emberkereskedelemben. Föllendült a Nyugatról Keletre irányuló szexturizmus, a kelet-európai országok pedig, élükön Oroszországgal a fejlett államok szexpiacának beszállítói lettek. Csak a Kelet-Európából származó gyermekprostituáltak száma százezres nagyságrendűre tehető.

A The Times című angol nyelvű napilapban nemrég egy harmincas éveit taposó férfi, aki egyébként szigorúan vallásos családban nevelkedett, és a híres Cambridge-i Egyetemre járt, úgy nyilatkozott, hogy időnként eljár örömlányokhoz, akár Amszterdamig is. Szerinte ez így egyszerűbb, mintha felcsípne egy lányt egy bárban, és feleslegesen játszadozna az érzelmeivel. Egy prostituálttal mindketten tudják, hogy ki mit akar, a pénz felváltja az érzelmeket. Felszabadítja a kötöttség és a felelősség alól. Véleménye szerint az érzelmi, kulturális, szociális távolság teszi vonzóvá a fizetős szexet a klienseknek, hiszen talán soha többé nem botlik bele a nőbe.

Nyugat-Európában az általános jólét növekedésével párhuzamosan nő a prostitúció iránti kereslet is. A nyugat-európai piac felvevőképessége olyan nagy, hogy egyes nemzetközi szervezetek (ENSZ, IOM) százezrekre becsülik az évente újonnan importált prostituáltak számát - áll abban a frissen készült nemzetközi kutatási jelentésben, amely az Európai Összefogás a Nőkereskedelem Ellen (ENATW) elnevezésű projekt keretében készült. - A szegény országok a prostitúciójukat exportálják Nyugatra: élesedik a kontraszt az egyre inkább felemelkedő, egyenjogúsodó nyugat-európai nőtársadalom, valamint a Közép-Kelet-Európából és a világ más, szegényebb tájairól származó, rabszolgasorba süllyedő nőtársaik között.

A jogi szabályozás

A prostitúció törvényi szabályozása Európa-szerte ellentmondásos. Az emberkereskedelem mindenhol bűn-cselekménynek számít, de sok országban máig úgy vélik, hogy a prostitúcióhoz nincs köze. Ennek legfőbb oka, hogy a közgondolkodás a prostitúciót még mindig csupán egy szakmának tekinti, nem pedig a nők elleni erőszak egyik formájának. Az ENATW-prog-ram keretében meginterjúvolt görög, litván, olasz és magyar prominensek - „témafelelősnek” számító magas rangú politikusok, rendészeti vezetők, egyéb döntéshozók - többnyire nemhogy a prostitúció emberellenes voltával, de még saját országuk vonatkozó törvényeivel sem voltak tisztában.

Anna még tizenévesen a lakóhelyén, a téren került bele egy baráti társaságba, ahol mindenki füvezett. „Aztán hamarosan következett a heroin - meséli. - Közben a szüleim elváltak, az apám kitett otthonról. Az utcára kerültem, »anyaghiányos« állapotban. Találkoztam néhány roma fiúval, akik szereztek nekem drogot, majd - mivel nem tudtam fizetni - eladtak egy stricinek. Akkor engem csak egy dolog vezetett: hogy anyaghoz jussak. Nem érdekelt, hogy hogyan, nem voltam abban az állapotban, hogy ezen gondolkodjak. A strici egyébként viszonylag jól bánt velem: nem vert meg, nem erőszakolt meg, hanem ruházott, etetett, orvoshoz vitt -, és szervezte nekem a kuncsaftokat. Olyan jó befektetésnek bizonyultam, hogy amikor egy hónap után elé álltam: »Figyelj, kerestem neked vagy kétmillió forintot, most már elmennék«, egyszerűen az arcomba nevetett.”

Az uniós országok többségében bűncselekménynek minősül a prostitúció kihasználása, elősegítése (kerítés, futtatás, lánykereskedelem). Viszont - a nőket áldozatnak tekintő ENSZ-egyezmény folytán - maga a prostituált elvileg már sehol nem büntethető. Helyzete tisztázatlan, nem tudni, igazából minek minősül: szabálysértőnek, munkavállalónak vagy áldozatnak? Ahol a prostituáltak legális munkavállalóknak számítanak - Görögországban, Németországban, Hollandiában -, ott virágzik a szexrabszolgaság, mert az illegális emberkereskedelem az áldozatait prostituáltakként legalizálhatja. Svédországban viszont, ahol a prostituált áldozatnak minősül, s így a klienseket is erőszakos bűncselekmény elkövetőinek tekintik, és nevesítik, sikerült jelentősen visszaszorítani a prostitúciót és az emberkereskedelmet is.
A megoldást a tanulmány szerzői az újragondolt törvényi szabályozásban és az áldozatok szervezett segítésében látják. Ez a foglalkoztatás, képzés, társadalomba való visszailleszkedés segítését jelenti a szexipar lelkileg és fizikailag megnyomorított áldozatainak, társadalmi összefogással és hathatós állami ráfordítással. Speciálisan képzett rendőrségre, szociális szolgálatokra, biztonságos menedékotthonokra, de legfőképpen mindenhol erős politikai akaratra lenne szükség - ennek hiányában az ENSZ-egyezménynek vagy az EU-normáknak vajmi kevés hatása van.