Szobota Zoltán
Így kell lebuktatni a korrupt elitet
Vásárolnak-e titkos felvételeket vagy dossziékat a szerkesztőségek?

Új Péter, az Index.hu főszerkesztője

Sok olyan megmozdulásunk volt, ahol próbáltak rajtunk etikai szempontból fogást találni, persze pártpolitikai nyomásra. Ilyen volt például a 2004-es EP-választásnál, amikor Ron Werber szocialistáknak szóló tanácsait felvettük egy kampánygyűlésen. De a cél ennél még durvább eszközöket is szentesíthet, ha az a tendencia folytatódik Magyarországon, hogy a politikai elit egyre rafináltabb módszereket vet be az igazság eltitkolására. Igenis konspirálniuk kell az újságíróknak, ha a politikusok is konspirálnak. Amíg az igazság kiderítése a fő cél, addig erős erkölcsi talapzatra épül az ilyen tényfeltáró tevékenység.
Ha tehát olyan anyagot ajánlanak föl a szerkesztőség számára, melynek nyilvánosságra kerülése közérdek, akkor nem sokat gondolkozunk, bár a napi praxisunkban ritkán fordul elő az ilyesmi.
Ha pénzért kínálják a felvételt, akkor eleve gyanakszik az ember, mert akinek fontos, hogy az igazság kiderüljön, annak ingyen is fontos. És itt jön be az a kényes kérdés, hogy az újságíró mikor milyen érdekek eszközévé válik egy politikai vagy gazdasági sárdobálásban. Ismerjük be, hogy az elmúlt idők nagy botrányai mind azért robbantak ki, mert valakik eszköznek tekintették a sajtót mások lejáratásában. De a közélet tisztaságát nem az veszélyezteti, ha pénzért vesznek a szerkesztőségek titkos felvételeket, hanem az, hogy az azokból kiderülő ügyeket így kell kirobbantani, és így kell lebuktatni a korrupt elitet.

Gajdics Ottó, a Hír Tv vezérigazgató-helyettese

Nincs bevett gyakorlatunk, mindig eseti probléma egy felvétel megvásárlása vagy elutasítása. Mi arra esküdtünk, az a munkánk, hogy a tényeket, összefüggéseket, információkat a nyilvánosság elé tárjuk. Ez a legfontosabb szempont. Természetesen fennáll annak a veszélye, hogy az újságíró eszközzé válik valamilyen érdek szolgálatában, de ha felkészült és erkölcsös, akkor okosan tud mérlegelni. Meg kell vizsgálni az információ hitelességét, valódiságát, a közérdekűséget, és hogy kinek áll érdekében a nyilvánosságra hozatal. A kialakult mérleg alapján döntünk, de ez minden esetben egyedi megfontolás tárgya.

Vörös T. Károly, a Népszabadság főszerkesztője

Soha nem fordult elő, hogy felvételt vásároltunk volna, és nem is fordulhat elő. Jelenleg még jogászok által is vitatott, hogy az ilyen módon készített felvétel mennyiben használható fel mondjuk egy adott perben. A magyar jog álláspontja szerint semennyire. A közélet tisztasága nagyon fontos, és komoly veszélybe kerülne, ha titkos felvételekkel kereskedő emberek irányítanák a sajtót. A cél nem szentesítheti az eszközt. Ez a gyakorlat erodálja az újságírás tisztességét.
Ugyanakkor a magyar sajtó történetében ritkán volt olyan, hogy maguk az újságírók bukkantak volna rá disznóságokra. Általában szivárogtatások és fülesek alapján indul el az ügyek felderítése. Viszont nagyon fontos az információ ellenőrzése, és a valósággal való egybevetése. Nem szabad bedőlni azoknak a politikai érdekeknek, melyek az ügyek mögött állnak. Ki kell azonban mondani azt is, hogy a sajtó nem egyszer válik még így is eszközzé. Vannak teljesen eszközzé vált újságok Magyarországon, melyek bizonyos politikai érdekeket dossziék nélkül is kiszolgálnak, és vannak olyanok, melyek megpróbálnak ettől távol maradni, még ha nem is sikerül nekik teljes mértékben.

Gavra Gábor, a Hírszerző.hu főszerkesztője

Az első kérdés, hogy pénzért vagy ingyen kínálják a felvételt. Nincs az a titkos anyag, bármennyire is közérdekű, amiért a Hírszerző mondjuk 3 millió forintot fizetne, hogy ő hozhassa le elsőként. Az a gyakorlat is aggályos, ha az adott médium azért ad pénzt mondjuk a társadalom perifériáján élő interjúalanynak, hogy az feltárja sorsát. Magyarán nagyon könnyen torzulhat az információ, ha az informátor és az újságíró kapcsolatába belép a pénz, arról nem is beszélve, hogy az „üzlet” minden negatív következményét az újságíró viseli.
Volt már nagy dobása a Hírszerzőnek is felvételek nyilvánosságra hozatalával, de az informátor nem kért pénzt az anyagért. A „pénzért botrányt” gyakorlat aláássa a közélet tisztaságát. Ha pedig előre legyártott anyagokról van szó, akkor az újságíró már csak egy mögöttes érdek eszköze, nem az ő céljai érvényesülnek, nem az igazság kiderítése a végső cél, hanem általában valakiknek a lejáratása. Ilyenkor azt kell mérlegelni, hogy milyen ügyet szolgál a nyilvánosságra hozatallal. Vannak jó és vannak rossz ügyek. A 2001-es Torgyán Attila- ügyben példának okáért az akkori baloldali sajtó a Fidesznek a kisgazdapárttal való leszámolásához asszisztált.