Ha végiggondoljuk az életünk egy részét, bizony sok tekintetben elmondhatjuk,
megváltoztak a dolgok. Nem is sejtettük, mit fog hozni a kilencvenes évek nagy
felfedezése: a mobil. Nem is beszélve az internet adta korlátlan lehetőségekről.
Maga a szó hálót, hálózatot jelent. Valóban, ahogy a mobil behálózta-átjárta
mindennapjainkat, hozzátartozik, szerves része lett életünknek, úgy az internet
adta lehetőségekkel is hamar megbarátkoztunk. Közben észre sem vettük azt, hogy
az általa nyújtott gyorsaság és kényelem kiszorította a könyvolvasást, a
személyes kapcsolatot, a baráti beszélgetéseket, esti sétákat. Ma már mindent
SMS-ben, e-mailen intézünk, hallottam telefonos lánykérésről is. Pár éve tűnt
fel a magyar piacon több közösségi portál, amely a régi barátok, eltűntnek hitt
osztálytársak gyors felkutatására, új kapcsolatok kialakulására született -
állítják sokan. Persze bőségesen akad, aki sok-sok érvet fel tud sorolni ezen
közösségtérképező honlapok mellett, nem is állnék le vitatkozni velük. Csupán
egy dolgot szeretnék felvetni. Míg az utcán, ha leszólít minket valaki, azonnal
tudunk dönteni, hogy megállunk-e, reagálunk-e a kapcsolatfelvételre, vagy sem,
addig ezen társkereső oldalak nem adják meg ezt a lehetőséget. A megszólító
kedves szavai mögött nem tudjuk, ki áll! Lehet, hogy az utcán a fejünket se
emelnénk fel, a neten meg könnyen kerülhet a gyanútlan kíváncsi, barát, ismerős
után kujtorgó egy ragadozó hálójába. Mindenesetre nem ókonzervatív a személyes
kapcsolat, a szemtől-szembe nézés, a kommunikációnak ez a maradi eszköze. Persze
rajtunk áll, hogyan alakul a jövő ismerkedési projektje!
K. Szabolcs, Budapest