Hetek XI. évfolyam, 40. szám, 2007. október 04.

A hírfotók kategóriájában győztes Szigetváry Zsolt Majdnem forradalom című, a Magyar Televízió budapesti székházának tavalyi ostromáról, illetve az október 23-ai zavargásokról készített sorozatával nyert a versenyen

Ha az ezredforduló utáni World Press-képeket évenként elrejtenék egy-egy időkapszulába, majd idő múltán a holnap régészei szépen előszednék a képeket egy akkor már romos pláza betonjából - kevés lényegi különbséget lelnének az évek fotótermései között. Pedig majd minden évben történt olyan, ami (legalább méreteiben) túlhaladja a korábbiakat. Természeti katasztrófák, terrormerényletek, háborús nyomorúságok és erőszak extra mennyiségben tüntetők és gyermekek, nők és nincstelenek kárára. A fájdalom sosem közhelyes és arctalan, ezért személyükben mások persze a szenvedők, de maguk a képek - sajnos - a tavalyiak mögé fűzhetők képregényszerűen.
Látunk most is kéklő jéghegyeket és állatos zsánerképeket. Némelyik - mint a konzervdobozba szorult fejű nyest - ember és természet sajátos viszonyáról szól. Az emberek egymás közti élete - különböző kategóriákban - ennél több disszonanciát mutat. Számíthattunk erre, hisz mára kialakult egyfajta World Press-kánon, olyan ízlés- és formavilág, amiben kell lenni háborúnak (valahogy most is épp izraeli és amerikai katonák akcióznak), harmadik világbeli éhségnek, aszfaltra száradt vérnek és szép sportmozdulatoknak is. Utóbbit idén Peter Crouch hozza egy góllövés előtt lekapott pillanatban, míg egy egész sorozat más focisták igazolványképszerű ábrázatát láttatja közvetlenül meccs után, kissé Benetton-reklám stílusban. Míg a képek többsége drámai, ritkán iróniára is lelünk: egy lepukkant mosdókagyló fölött, fogkrémtubus mellett maga a Türkménbasi plakátja néz vissza ránk a borotválkozótükör helyett. A háborús témáknál némi egyensúlyra törekvés érzékelhető. A telepesekkel tusakodó izraeli katonák és a libanoni romok előterében árulónak vélt palesztin kivégzése borzaszt el a Néprajzi Múzeum filmekben néha bálteremként funkcionáló, patinás aulájában. Amerikai katonákat többféle bevetésen is megfigyelhetünk: házkutatás közben, holttest mellett, társukat mentve. No és ahol rendre a legtöbben megállnak, a tengerészgyalogos esküvői képe előtt. Tye Ziegel ünnepi egyenruhában látható, felépülve egy öngyilkos merénylet után. Összeégett arca - ami arra emlékeztet - vonások nélküli, haja nincs, fél szeme megmaradt. De menyasszonya (aki a kórházban végig vele volt) hófehér ruhában, kifogástalan csokorral a kezében, és az ő tekintete: nos ez az, amit biztosan nem felejt az idei látogató.
Mai világunk dobogós lenyomatai a szakmai zsűri szerint tehát ezek. A méltán nagydíjas kompozíció pedig különösen beszédes. Fiatal katasztrófaturista libanoniak a romok között: két srác és a barátnők nyitott luxuskabrióban. Egyikük mobillal fotóz, arcán finnyás undor, párja homlokán márkás napszemüveg. Echte „nyugatos” fogyasztók helyi kiadásban, közel-keleti drámába kopírozva. Mentés másképp.