Hetek XI. évfolyam, 39. szám, 2007. szeptember 28.

A New Yorkban tartózkodó Mahmúd Ahmadinezsád „hozta a formáját” a Columbia Egyetemen tartott beszédében: többek között meglepő magabiztossággal kérdőjelezte meg a holokausztot és a szeptember 11-ei terroresemények elkövetőinek kilétét. Izrael úgy véli,
a fórum egyetlen biztos vesztese a zsidó állam.

Az ellentmondásos eseményt az egyetem elnöke nyitotta meg, akit heves bírálatok értek azért, mert az iráni elnöknek fórumot biztosított a neves felsőoktatási intézményben. Lee Bollinger azonban már előzetesen is jelezte, hogy kemény kérdésekkel készül Ahmadinezsád számára. Ígéretét valóra is váltotta: felkonferálásában Bollinger a következőképpen fogalmazott: „Elnök úr, ön egy kicsinyes és kegyetlen diktátor összes jegyét hordozza.” Az iráni államfőnek - akit otthon érthető okokból ritkán ér bírálat - láthatóan rosszul estek vendéglátójának szavai, és mikor mikrofonhoz jutott, sérelmének azonnal hangot adott: mint elmondta Bollinger felvezetése „az itt lévő hallgatóság információjának és tudásának megsértéseként” hatott. Véleménye szerint az egyetem elnöke azért részesítette ilyen „barátságtalan bánásmódban”, mert az ellenséges amerikai sajtó és politikusok befolyása alá került. Ahmadinezsád beszédét Korán idézetekkel tarkított hosszas vallási eszmefuttatással kezdte, mely során szó esett a három monoteista világvallás nagy prófétáiról, majd rátért a Bush elnök és az őt megelőző amerikai kormányok kritizálására. A magáról intellektuális beállítottságú politikus és ma is aktív egyetemi tanár képét adó iráni elnök nem győzte hangsúlyozni, hogy kormánya mennyire tiszteli az érvelést és a tudományt.
Az egyetemi hallgatókból álló közönség - amelynek soraiban elvétve muszlim fejkendős, illetve kipát viselő hallgatókat is lehetett látni - olykor tapsban tört ki az iráni vezető megnyilvánulásaira, például amikor a palesztinok hatvan éve tartó sanyarú sorsát ecsetelte. Óriási nevetést váltott ki azonban Ahmadinezsád azon állítása, hogy Iránban nincsenek homoszexuálisok, és hogy ott „nem ismerik ezt a jelenséget”. Szintén mosolyt fakasztó volt, ahogy a nők jogait ecsetelte, mint ahogy elmondta, a világon Iránban rendelkeznek a legnagyobb szabadsággal a hölgyek, miközben köztudottan az iráni törvények a nőket másodrangú emberekként kezelik. Arra a kérdésre, hogy Irán Izrael államának elpusztítására törekszik-e, Ahmadinezsád nem adott közvetlen választ, mint ahogy általában a konkrét kérdéseknél kitért a felelet elől. Ehelyett inkább maga tett fel kérdéseket vagy tartott hosszú elemzéseket a történelemről és az igazságszolgáltatásról.
A holokauszt tagadásával kapcsolatosan Bollinger meglepően erősen fogalmazott, mint mondta az iráni elnök vagy „pimaszul provokatív vagy elképesztően műveletlen”.
Ahmadinezsád minderre úgy reagált, ahogy a tudományoknál is ez a szokás, a holokausztot is kutatni kell, mert ahogy fogalmazott „semmi sem abszolút”. A nagy tudását és képzettségét fitogtató elnöknek úgy látszik elkerülte a figyelmét, hogy számtalanszor bizonyított történelmi tényeket nem lehet ugyanúgy kezelni, mint tudományos feltételezéseket.
Ahmadinezsád azt is elmondta, hogy azért akart a World Trade Center helyére ellátogatni, hogy a szeptember 11-ei támadások áldozatai felé kifejezze együttérzését, ugyanakkor ebben a nagy részvétben megkérdőjelezte, hogy a terroreseményekért valóban az al-Kaida volt felelős, mondván, hogy több kutatásra van szükség annak megállapítására, „ki is áll mindennek a hátterében”. Irán atomprogramjával kapcsolatosan pedig továbbra is azt állította, hogy országa békés szándékú, valamint tagadta, hogy támogatná a terrorizmust, mivel mint elmondta, maga az iráni nemzet a terrorizmus áldozata.
A terem zsúfolásig megtelt, a diákok órákon át sorban álltak, hogy átjussanak a biztonsági vizsgálatokon. Ahmadinezsád beszéde alatt a hallgatóság tagjai néha fütyülésben vagy tapsban törtek ki, de leginkább csendben hallgatták végig az iráni elnök nem mindennapi stílusban zajló előadását. Ahmadinezsád egyébként a Columbia valamennyi diákját hivatalosan meghívta, hogy látogatást tegyenek egy tetszésük szerint kiválasztott iráni egyetemen.
Többen nagy hibának tartják azt, hogy az amerikai egyetem fórumot biztosított az iráni elnök számára. Baklövést jelenthet a meghívás amiatt is, hogy az egyetem elnöke a vendéglátó szerepében nagyon udvariatlanul és keményen viszonyult vendégéhez. Bollinger megnyilvánulása sokak szerint Ahmadinezsád malmára hajthatja a vizet, ugyanis ha valaki valakit meghív - akárkiről is legyen szó - a civilizált világban az a szokás, hogy a vendégnek tiszteletet adjanak. Az egyetemnek ezzel sikerült alapot adnia az iráni elnök számára, hogy erkölcsi fölényére hivatkozzon.
Izraelben pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy a Columbia Egyetemen tett látogatásnak egy vesztese mindenképp van, mégpedig Izrael. Ahmadinezsád a palesztinok hatvan éve tartó szenvedését ecsetelte, amiből világos, hogy szerinte a térség és általában a világ minden problémájáért valójában a zsidó állam („a cionista rezsim”) a felelős. Mindeközben pedig a békét hangsúlyozta, így a béke hírnökeként fellépő Ahmadinezsád gondolatmenete meggyőzően hathat azok számára, akik nem ismerik a Közel-Kelet összetett problémáinak a gyökereit és belefáradtak már az ottani harcokról szóló hírekbe. És ha már csak egy amerikaival is sikerült elfogadtatni álláspontját, Ahmadinezsád már „nyereségként” könyvelheti el az egyetemi látogatást.