Vissza a tartalomjegyzékhez

Hazafi Zsolt
Kilép-e az SZDSZ a tizedik emeletről?
Intrikák és kiszivárogtatások – avagy a stábok harca

„Mint a tizedik emeletről kilépni” - jellemezte lapunknak az SZDSZ egyik ügyvivője, hogy szerinte milyen következménnyel járna, ha a liberálisok felbontanák a koalíciót. Ennek ellenére találkoztunk olyan szabad demokrata vezetővel, aki szerint érdemes lenne legalább elgondolkodni a kilépésen, mivel mind a koalíció, mind a párt helyzete drámai. Bár az elmúlt hetekben Horn Gábor, a párt egyik elöljárója többször beszélt a kilépésről, esetében mindenki biztos, hogy fenyegetésével csupán az egészségügyi reformról szóló tárgyalásokat igyekezett kilendíteni a holtpontról.

Országgyűlési frakciójának kicsinységéhez képest legalább három-négy pártként is leírható az SZDSZ. Az egyik pólusnak az örök optimistának tartott Kóka János pártelnökhöz és Horn Gábor koalíciós ügyekért felelős államtitkárhoz köthető vonulat tartozik, amely a jelenlegi programokkal és ügyekkel magától értetődőnek tartja, hogy a liberális párt növekedésnek indul.
A derűlátók szerint ugyanis az SZDSZ a kormányzati munkának és a vidéki újjászervezésnek köszönhetően (Kóka János járja az országot) elindul felfelé a közvélemény-kutatásokban. „Előbb-utóbb beérnek az egészségügyben tett intézkedések, látható lesz a fejlődés. Magyar Bálint az uniós fejlesztési ügyekben hiperaktív, míg Fodor Gábor jól csinálja a környezetvédelmet. A konvergenciaprogram betartása lehetőséget teremt 2009-ben adócsökkentésre és adóracionalizálásra. Mindebből lehetne építkezni” - sorolta egy ügyvivő az általa várt növekedés indokait.
Riportalanyunk azért használt feltételes módot, mivel szerinte hónapról hónapra feszültebbnek tűnik a már említett bizakodó Kóka-pólus és a Fodor Gábor fémjelezte szárny viszonya. Mint állította: a sajtóba rendre olyan információk kerülnek ki liberális körökből, melyekkel láthatóan Kóka pozícióit próbálják gyengíteni. A politikai szezon kezdetén tartott zártkörű frakcióhétvégéről a legbefolyásosabb hírportálon, az Indexen úgy számoltak be, hogy azon „leégett” Kóka. Illetve a Magyar Hírlaphoz (melyet a liberálisokkal nyíltan ellenséges orgánumként tartanak számon) olyan belső közvélemény-kutatást juttattak el, miszerint „már a sajátjai sem bíznak Kókában”.
A Marketing Centrum kérdésére, miszerint „Ön szerint az SZDSZ kinek a vezetésével lehetne sikeresebb a 2010-es választáson?”, Kóka János helyett egyértelműen Fodor Gábort nevezték meg az SZDSZ szavazói. A szavazók 46 százaléka Fodort jelölte meg első helyen, míg Kókát csupán 19 százaléknyian említették.
A Marketing Centrum (amely vélhetően Fodor tárcájának készíthette a felmérést) több kérdéskörben hasonlította össze Kókát és Fodort. Ebből a pártelnök csak a „pénzügyi, gazdasági szakértelem” (66:57), a „szervezőkészség” (65:64) kategóriákban kerekedett felül. Döntetlen született a „döntésképesség” (66:66) és a „beszédkészség” (68:68) kérdésekben, de Fodor 12 pontot vert Kókára az „együttérzés az emberekkel” (59:47), 11-et a „politikai rutin” (70:59), 10-et az „önkritika” (55:45) és 7 pontot a „hazaszeretet” témakörökben.
A kiszivárogtatások heves vitát váltottak ki az SZDSZ-en belül. Több forrásunk is azt állította: Fodor Gábor cáfolta, hogy ezekhez bármi köze lenne. Végül az ügyvivők között abban alakult ki konszenzus, hogy a környezetvédelmi miniszter stábjának egy túlbuzgó tagja igyekezhetett így előnyt szerezni főnökének. „Azt reméltem, hogy Kóka megválasztása után legalább egy évet kap, hogy bizonyítson. Ijesztő az SZDSZ-re nézve, ha a párton belüli ellenfelei már most köszörülik a kést, ezért remélem, hogy tévedésről van szó. Mindenesetre az eset azt mutatja, hogy Fodor nem tud rendet tartani a stábjában” - mondta egy a pártelnökkel jó viszonyt ápoló ügyvivő.
Kóka belső ellenfelei viszont aggódnak, hogy vele az SZDSZ olyan hátrányba kerül, amit már egy későbbi elnökváltással sem lehet helyrehozni, és amely végzetes lesz a liberálisok parlamenti jövőjét illetően. Jelenleg a Medián kutatása szerint a biztos pártválasztók között 3 százalékon áll a párt.
„Kóka János a pártelnökséggel nem tudta átvenni Kunczétől a népszerűséget, hanem Horváth Ágnessel együtt a párt legnépszerűtlenebb politikusai. Sokunkban erős a kétely, hogy a pártelnök bármikor is képes lesz kitörni a róla kialakult vagy kialakított újgazdag, playboy-os, helikopteres, szociálisan érzéketlen yuppie-skatulyából, ami viszont elengedhetetlenül szükséges lenne a párt nagyobb támogatottságához” - vélekedett egy szabad demokrata vezető. Szerinte az SZDSZ utolsó esélye az egyre jobban muzsikáló Fodor lenne, aki miniszterként rácáfolt a vele kapcsolatban korábban hangoztatott („mindenre alkalmatlan”) sztereotípiákra: nemcsak hogy népszerű, de még a szocialista kormánytagok is elismerik szakmai tevékenységét.
A Kóka- és Fodor-szárny mellett az SZDSZ-ben önálló csoportként lehet értelmezni például Kuncze Gábort és Pető Ivánt, akik ugyan forrásaink szerint passzívak, de azért olykor hozzászólnak, tanácsot adnak utódaiknak. Mások, mint például Böhm András, az országos tanács korábbi elnöke, még ennél is visszavonultabban élnek.
A sajtóban több tucatszor felmerült, hogy az MSZP és az SZDSZ tárcát cserélne egymással, hogy a koalíciós feszültségeket így csillapítsák. A liberálisok szerint ezt a szocialisták szivárogtatják, méghozzá úgy, mintha Magyar Bálint „hajtana”, hogy újra ő legyen az oktatási miniszter. „Igaz, hogy Bálint hiperaktív, de az inkább a fejlesztési pénzek területére szól. Többször cáfolta, hogy érdekelné a tárcacsere” - mondta a már idézett ügyvivő. Álláspontja szerint így próbálják a szocialista mamutok „ledarálni” az általuk nem kedvelt Kóka Jánost.
Az SZDSZ-nek ugyanis továbbra is kulcskérdés az egészségügyi reformok folytatása, mivel ez már évek óta kampánytémájuk. (Az MSZP-ben többen úgy vélik, hogy az egészségügyi reformot „házon belül” körültekintőbben, kevesebb társadalmi megrázkódtatással menedzselték volna.) A liberálisok meggyőződése, hogy az eddigi intézkedések előbb-utóbb pozitív hatást váltanak ki az emberekből. Ráadásul az általuk végletekig szorgalmazott több-biztosítós egészségügyi finanszírozási rendszertől is azt várják, hogy népszerűséget hoz a pártnak. Molnár Lajos volt egészségügyi miniszter több belső fórumon is előadást tartott arról, hogy a biztosítók megjelenésükkel szinte azonnal fogyasztóbarát megoldásokkal „bombázzák” majd a polgárokat, hogy őhozzájuk menjenek. Azon túl, hogy a társaságok tőkét hoznak az egészségügybe, és fejlesztenek majd, a váltás okozta pozitív lélektani helyzet az SZDSZ számára a polgárság, a támogatókat jelentő középosztály elismerését váltaná ki.
Mindenesetre információink szerint az MSZP vezérkarában úgy tekintettek az egészségügy kérdéseire, mint a koalíció egyik lehetséges szakítópróbájára.