Új kutatások segítik a függőségek megértését

Korábban az orvostársadalom úgy vélte, hogy az alkoholizmus sokkal inkább betegség, mint erkölcsi hiba; de miközben rendelkezett az egyéb betegségek minden vonásával, köztük a jellegzetes tünetekkel és az előre megjósolható lefolyással, amely rokkantsághoz, sőt akár halálhoz is vezethet, az alkoholizmus mégis más volt. Fizikai alapja abszolút rejtély volt - és mivel senki nem kényszerítette az ivásra az alkoholistákat, még mindig úgy vélték, hogy az alkoholizmus valamiképpen önkéntes dolog - írta a Time-ban Michael D. Lemonick, aki a függőségek fizikai alapjait vette számba.

„Az a szomorú, hogy ha megnézzük, hol tartott a függőségek kezelése tíz évvel ezelőtt, nem sokkal jutottunk előbbre” - nyilatkozta Dr. Martin Paulus, a San Diego-i University of California pszichiáterprofesszora. „A rák számos formájából jobb esély van a felépülésre, mint az amfetaminfüggőség esetében.”
Mindez most megváltozhat. Ugyanebben a tíz évben a kutatók nagyon sokat haladtak előre a függőség fizikai alapjainak megértésében. A kutatók, egy sor egyre fejlettebb technikával, köztük MRI-vel és PET-tel felszerelve elkezdték feltérképezni, hogy mi hibásodik meg egy függőségben szenvedő beteg agyában - mely ingerületátvivő anyagok egyensúlya bomlik meg, és ez az agy mely részeit érinti.
Az agyunk úgy van programozva, hogy különös figyelmet fordítson a fontos dolgokra. A fenyegetettség például kiemelkedő jelentőségű dolog, ezért ösztönösen igyekszünk elkerülni. De ilyen a szex és az étel is, mert ezek segítik az egyént és a fajt a túlélésben. A drogok ezekből a kész programokból kovácsolnak tőkét. Amikor az ember drog hatása alá kerül, a memória, a jutalmazási rendszer, a döntéshozó képességek, a szabályozó funkciók - és a fontosság érzete nagymértékben - csökkennek, hogy egy mindent felemésztő, kontrollálhatatlan sóvárgásnak adják át a helyüket. Egyes emberek genetikailag hajlamosak a függőségre.
Ez a nem fizikális függőségekre is igaz lehet. A viselkedési formák, mint a szerencsejáték, a vásárlás és a szex szokásként kezdődhetnek, de függőséggé válhatnak. A problémának időnként viselkedésbeli gyökerei vannak. A túl sokat evő, kórosan elhízott emberek agya hiperaktivitást mutat azokon a területeken, amelyek az étel kiváltotta ingerekért felelősek - beleértve a szájat, az ajkakat és a nyelvet.
Természetesen nem mindenkiben alakul ki a függőség. Ennek az az oka, hogy vannak más, analitikusabb területek is, amelyek képesek értékelni a következményeket, és legyőzni a szimpla élvezetkeresést. A képalkotó agyvizsgálati módszerek pontosan megmutatják, hogy mi történik. Paulus például olyan amfetaminfüggő személyeket vizsgált, akik négyhetes intenzív elvonókúrán vettek részt. Azok, akik a program befejezése után egy éven belül visszaestek, gyengébb eredményeket mutattak kognitív képességeket követelő feladatok megoldásában is, és nehézségeik voltak az új szabályokhoz való gyors alkalmazkodásban.
Kutatók által szintén gyakran vizsgált terület a jutalmazási rendszer, amelyet elsősorban a dopamin nevű ingerületátvivő anyag aktivál. A kutatók különösen a dopaminreceptorokat vizsgálják, amelyek az idegsejtekben találhatóak, és a dopaminhoz kapcsolódnak. Abban reménykednek, hogy ha sikerül tompítani annak a kémiai anyagnak a hatását, amely az élvezet jeleit szállítja, enyhíteni lehet a drogoktól való függőséget is.
Nora Volkow, az amerikai Nemzeti Drogfüggőség Intézet vezetője először 1985-ben használta a pozitron-emissziós tomográfiát (PET) krónikus drogfüggők agya és idegsejtjei jellemzőinek vizsgálatára - hogy hol és mennyi energiát használnak. Miután a páciensek egy évig absztinensek maradtak, Volkow az újabb agyvizsgálat során megállapította, hogy elkezdtek visszatérni a függőség előtti állapotukba. „A függőség okozta változások nemcsak egy területet érintenek” - mondja Volkow. „Egyes területeken a változások még két év múlva is megmaradnak.” Az egyik ilyen késleltetve helyreálló terület a tanulás. Valamilyen okból az amfetaminfüggőknél az új dolgokra irányuló tanulási képesség még 14 hónap absztinencia után is érintett marad.
Amennyiben az a károsodás, amely egy drogfüggő tanulási képességeit tartósan befolyásolja, a viselkedési mechanizmusokban is jelen van, érthetővé válik, hogy a kognitív terápián alapuló rehabilitációs programok - amelyeknek célja megtanítani új módon gondolkodni egy anyag iránti szükségről, illetve használatának következményeiről - miért maradnak sokszor hatástalanok, különösen az absztinencia első heteiben és hónapjaiban. „A terápia tanulási folyamat - jegyzi meg Vocci. - Olyankor próbáljuk meg elérni, hogy drogfüggő emberek megváltoztassák a gondolkodásukat és a viselkedésüket, amikor erre a legkevésbé képesek.”
Ezek a kutatások vezettek a kognitív fokozószerekhez, olyan vegyületekhez, amelyek erősíthetik a kapcsolatokat a homloklebenyben, felgyorsítva a természetes helyreállítódás folyamatát. Ezek lehetővé tennék az agy magasabb régiói számára, hogy felvegyék a harcot az amygdala ellen, amely a dopamin-jutalomközpont telítésében játszik szerepet, amikor egyes ingerek azonnali gyönyört ígérnek - bármi, a kokainnak látszó fehér por látványától a korábbi ivócimborákkal eltöltött időig.
A kutatók szerint a vágy legyőzése nem a vágy kioltását jelenti, hanem azt, hogy a függő személynek segíteni kell, hogy a kondicionálás új formáját tanulja meg, amely az agy kognitív erejét arra serkenti, hogy fölébe kerekedjen az amygdalának és más alacsonyabb rendű agyi területeknek. Vocci szavaival „az inger kioltásakor nem az amygdalának kell gyengülnie, hanem a homloklebenynek kell erősödnie.”
Bár a tanulásnak ezt a formáját nem tanulmányozták embereken, Vocci úgy véli, működnie kell. Azok a D-cikloszerinnel kezelt kísérleti alanyok, akiket egy virtuális üvegliftbe helyeztek, jobban tudtak uralkodni a félelmükön, mint azok, akiket nem kezeltek ezzel a gyógyszerrel. „Soha nem gondoltam volna, hogy egyes gyógyszerek ilyen különleges módon befolyásolják a tanulási folyamatot” - kommentálta Vocci a kísérletet.
Az ehhez hasonló meglepetések arra késztették a kutatókat, hogy elgondolkodjanak: vajon egyáltalán gyógyítható-e a drogfüggőség?

(Fordította: Lukács Ibolya Anna)