Szlazsánszky Ferenc
Kovács úr munkát keres
Lehetőségek ötven felett

35 év elteltével Kovács úr megkapta élete első felmondólevelét. 53 évesen az utcára került. Most munkát keres.
A hogyanra voltunk kíváncsiak.

Az egykori gyógyszergyártó szakmunkás a hetvenes években leérettségizett, majd az Egis gyógyszergyárban különböző munkakörökben tevékenykedett: volt ügyintéző, adatszolgáltató, majd váltott, és egy viszonylag kis cégnél folytatta pályafutását. Mivel az elsők között sajátította el a számítógépes ismereteket, rövid időn belül rendszergazdává lépett elő. - Én tanítottam a munkatársakat a számítástechnikai alapismeretekre, majd a modern adatszolgáltatás mikéntjére - emlékszik vissza a boldog évekre.
1996-ban - igaz, csak egy a nyolcvanhoz arányban - cégtulajdonossá avanzsált. A vállalat még jól prosperált, Kovács úr élvezte a munkát, saját kifejezésével élve, a nyüzsgést. Az ezredfordulótól kezdve azonban sötét fellegek kezdtek gyülekezni a cég felett, mivel egyre kevésbé bírta a versenyt a hihetetlen árakkal dolgozó kínai konkurenciával szemben.
- Tavaly év végén arról értesítették a dolgozókat, hogy hamarosan megszűnik a cég, és ezzel a munkánk is. Tudtam a pontos dátumot, mégsem akartam elhinni, hogy velem is megtörténik, hogy én is a kezembe kapom a felmondólevelet - eleveníti fel a lelkileg sem könnyű időszakot Kovács István.
Aki még szerencsésnek is mondható, legalábbis abból a szempontból, hogy sok sorstársával szemben nem zuhant össze.
Kovács úr egy nagy létszámú típust is képvisel: ötven év feletti, idegen nyelven alig beszélő álláskereső férfi. Magyarországon ma több tízezren járnak hasonló cipőben.
- István ráadásul egy további nem túl szerencsés adottsággal is rendelkezik - mondja egykori munkatársa -, nevezetesen azzal, hogy a cégnél sok területen dolgozott, és bár minden helyzetben kiválóan megállta a helyét, mégsem specialista. Manapság pedig egyre inkább specialistákra van szükség.
Kovács úr nem sokáig tétlenkedett, mondhatnánk, egyetlen napot sem vesztegetett álláskeresés nélkül.