Szobota Zoltán
Gyümölcskeresés
Ellentmondásos a Városmisszió katolikus visszhangja

Belterjes katolikus happening? Nevetséges jámborkodás? Értékeink megfogalmazása, újra felfedezése és felmutatása a nyilvánosság számára? A megújulás lehetősége a keresztényeknek is? Falra hányt borsó egy közömbös világban? - teszi fel kérdéseit az egyik katolikus internetes portál arra keresve a választ, hogy a múlt héten befejeződött egyhetes Városmissziónak vajon vannak-e kézzelfogható eredményei.

Protestáns előadás a Városmisszión
Fotó: Németh Tamás

Az összkép még a katolikus egyházon belül is vegyesnek mondható. Az egyik aktivista szerint például „a katolikusok csináltak maguknak egy szuper jó, egyhetes happeninget. Furcsamód úgy sikeredett, hogy mások ebből nem nagyon részesültek”. Magyarázatul azt állítja, hogy a „tényleg jó programok falak mögött zajlottak, ahol az összes jó helyet mi - katolikusok - foglaltuk el”. Hittestvére a vitafórumon nem ért vele egyet, szerinte nincs miért pironkodni, hiszen az események egyik célpontja maguk a katolikus hívők voltak. „Keccsölünk és robotolunk a templom körül. Ásunk, meszelünk, gyereket hittanra küldjük, előadást szervezünk, azon részt veszünk, képviselőtestületben pénzek és beruházások felett döntünk, a híveket megmozdítani próbáljuk, saját, valamint családjaink, rokonaink és üzletfeleink Végső Célját segítjük” - írja a belső kritika leszerelésére.

Inkább a pozitivista szárnyat erősíti egyházában Jákfalvi Dragán Edit, aki az információs szolgálat vezetőjeként tevékenykedett egész héten át a Szent István-bazilika terén felállított sátorban. Igaz, ő is elsősorban szervezési szempontból meri sikeresnek nevezni a rendezvénysorozatot, melynek előkészületeiben másfél éve főállású munkatársként vett részt. „Az a 600 külföldi, aki kifejezetten a misszióra érkezett, azt kapta, amit várt, és elégedetten ment haza” - állítja a főmunkatárs, és ő is úgy vélekedik, hogy főleg maguk miatt érte meg a fáradtságot, hiszen mint mondja: „végre világossá vált, hogy össze tudunk fogni”. Megítélése szerint, ami Budapesten történt, sok későbbi országos megmozdulás főpróbája is lehet egyben, de arra még nem gondolt, hogy ezt az energiát mondjuk egy esetleges előrehozott vagy a 2010-es választás szolgálatába állítsák. Kollégáival már attól is boldogok lennének, ha évente újrázhatnának Budapest utcáin.
„Ilyen típusú akcióban egyelőre nem tervezzük a részvételüket, de a missziós tevékenységet valahogy továbbvisszük Magyarországon, talán évente egy művészeti hét vagy evangélizációs kampány formájában” - mondta el a Heteknek Blanckenstein Miklós pasztorális helynök, a Városmisszió egyházi felelőse, hozzátéve, hogy Erdő Péter bíboros már át is adta Varsó megbízottjának a missziós keresztet, így most rajtuk kívül Barcelona, Dublin és Zágráb készül hasonló nagyszabású projektre. Felhívta a figyelmet ugyanakkor, hogy a magyarországi megyék püspökei „Miskolctól Sopronig” megfigyelőket küldtek a fővárosi eseményekre, és ő maga is már öt egyházmegye papságának meghívását fogadta el egy előadásra a tapasztalatok megosztásáról. „Bízom benne tehát, hogy lesz folytatása az elmúlt hét történéseinek városi evangelizációk címszó alatt” - tette hozzá a helynök. Addig is az ősz folyamán több egyházmegyei fórumon értékelik az eredményeket, melyekből belső, egyházi használatra szánt tanulmány születik majd.
Tény, hogy a katolikus egyház ki tudta mozdítani saját hívei egy részét arról a holtpontról, melyen eddig többnyire karácsonykor vagy húsvétkor tudtak csak túllendülni. Egyikük így ír erről internetes levelezőpartnerének: „A Városmisszió nem (csak) az utca népének szól, hanem neked (és nekem, nekünk „belterjes” katolikusoknak). Hatásait elsősorban magadon (rajtam stb.) mérheted. Például: mikor érezted korábban magadénak a missziót? Mikor fuvaroztál a Városmisszió előtt papokat? Mikor mentél (megyünk) fáklyás misére a Gellérthegyre? Vagy mikor telt meg egy reggeli 8 órás mise alatt a templom a Krisztinában?”
Erről vallott lapunknak a Blaha Lujza téren zajló Városmisszió felelőse is, aki több ezerre teszi a megmozdított aktivisták számát. Becslése szerint plébániánként legalább 250 emberrel kell számolni, plusz a csatlakozó kisegyházak. Ami utóbbiakat illeti, ők az Orbán-kormány idején, állami bábáskodás mellett életre hívott „Felvonulás Jézusért” és „Ez az a nap” elnevezésű kisegyházi ökumenizmus jól ismert képviselő voltak. Céljuk akkor a vallási sokszínűség bemutatása és a különböző felekezetek összefogása volt a baptistáktól fogva a szabadkeresztényekig, most viszont erről szó sem lehetett azok után, hogy Erdő Péter bíboros úr világossá tette: a Városmisszió kizárólag a katolikus egyházé. Nem is sikerült teljesre az egység, mert míg az egyik téren, félreérthetetlenül a Városmisszió részeként álldogáló pünkösdi csoport bálványimádóknak titulálta a katolikusokat, addig pár metrómegállóval odébb az illetékes plébánia munkatársai probléma nélkül szektázták le valamennyi kisegyházat.

Tanúságtevés a Nyugati téren
Fotó: Somorjai László

Blanckenstein Miklós szerint nem árultak zsákbamacskát, amikor jelezték az egyéb felekezeteknek, hogy bármilyen párhuzamos rendezvény szóba jöhet a Városmisszió hete alatt, de mindaz nem az ökumenizmus zászlaja alatt zajlik. Az pedig, hogy a támogatókként feltüntetett felekezetközi „Ez az a nap!” aktivistái is jól érzékelhetően letették a garast a színpadi eseményeknél, elsősorban véletlen egybeesés szerinte, és mivel az általuk felkért zenekarokkal „nem a felekezetiségre, hanem a tanúságtételre” tették a hangsúlyt, nagyban hozzájárultak a katolikus evangelizációs hét sikeréhez. „A bíboros úr nem őket, hanem a karizmatikus jellegű katolikus Em-mánnuel közösséget kérte fel, hogy úgymond laikusként, az egyházmegyei emberekkel együttműködve tegyék a dolgukat” - mondta el a helynök.
Hogy az egy héten át tartó esemény-kavalkádból objektíve mit profitált a főváros, arra Blanckenstein a több ezer budapesti katolikus aktivista és az általuk megszólított fővárosiak lelki gazdagodását emelte ki. Ám bizakodásával sokan nem értenek egyet még saját egyházában sem. A történtek utóéletét értelmezni próbáló katolikus vitafórumokon a fiatalabb generáció egyik képviselője a következőket írja: „Milyen hatást várhatunk egy olyan városban, egy olyan országban, ahol a többség újra és újra megválaszt maga fölé egy olyan kormányt, amelyik sanyargatja és teljesen hülyének nézi? Tudomásul kell vennünk, hogy óriási tömegben élnek körülöttünk emberek, akik egyszerűen már képtelenek értelmesen és etikusan dönteni, cselekedni. El tudjuk képzelni, hogy bármilyen hatással lehet ilyenekre egy keresztény fiatalok által bemutatott utcai musical? Rohannak haza, hogy ne késsék le a tévében a szappanoperáikat és a »tahóság-show«-ikat!”