A fizetségnek arányban kell lennie a teljesítménnyel, ez az angolszász
alaptézis egyre jobban megjelenik az európai gondolkozásban. Európa nemcsak a
tévéműsorokban, mozifilmekben és a rockzenében kezdi egyre inkább elveszíteni a
saját arculatát, hanem a gazdaság is egyre inkább „amerikanizálódik”.
A klasszikus jóléti állam fenntartása egyre komolyabb erőfeszítéseket igényel
az európai társadalmaktól, ezért vagy új irányvonalakra, vagy követhető
modellekre van szükség. Mind az orosz, mind a közel-, illetve távol-keleti
társadalmi berendezkedés túl idegen számunkra, ezért a francia, német, olasz
gazdasági szakemberek és véleményformálók megpróbálják megtalálni a saját
útjukat az európai „amerikai álomhoz”.