Vissza a tartalomjegyzékhez


Felkészülés a legrosszabbra

Látványos fordulatra került sor a francia külpolitikában azt követően, hogy a Bernard Kouchner francia külügyminiszter Irán nukleáris terveivel kapcsolatban kifejtette: a nemzetközi közösségnek „a legrosszabbra is fel kell készülnie”, történetesen egy Irán elleni háborúra, mivel ma a világon nincs más, ami ennél nagyobb válságot jelentene. Amerikában elégedettséggel, Európában nyugtalanul, Oroszországban viszont egyenesen felháborodva fogadták a párizsi nyilatkozatot.

A francia diplomácia korábbi álláspontja korántsem volt ilyen sarkos Irán nukleáris fegyverkezésével kapcsolatban. Jacques Chirac Iránnal kapcsolatos változó magatartása ugyanis akadályozta az egységes nemzetközi fellépést, és az Irán elleni szankciók bevezetését. Mindeközben Chirac 2006-ban új nukleáris stratégiát hirdetett, amelyben Iránra utalva kifejtette, hogy Franciaország kész használni nukleáris fegyvereit, amennyiben erre szükség van.
A francia külügyminiszter közelmúltban tett közel-keleti utazásai már sejtették, hogy az új francia külpolitika felhagy korábbi passzivitásával, és Sarkozy fő jelszavának megfelelően (akció-) offenzívába lendül. Kouchner bagdadi látogatását követően például a francia diplomácia térképére újra felkerült Irak is, amely a 2003-as amerikai inváziót követően vált nem létező országgá Chirac és külügyminiszterei számára.
Bár Bernard Kouchner megjegyzése nagy vihart kavart, a közelmúltban maga Nicolas Sarkozy tette nyilvánvalóvá, hogy Iránnal kapcsolatban is szakítani kíván elődje politikájával. Augusztus 27-én a Franciaországba akkreditált nagykövetekkel folytatott beszélgetésen kifejtette, Irán számára a Biztonsági Tanács határozatainak betartása az egyetlen esély, hogy elkerülje azt a katasztrofális alternatívát, amelyben az egyik oldalon az iráni atombomba, a másik oldalon Irán bombázása áll.
Miután az interjút követő napokban Kouchner többször is utalt rá, hogy tárgyalásokkal szeretnék megoldani az iráni kérdést, François Fillon miniszterelnök hétfőn nyilvánvalóvá tette, hogy a külügyminiszter helyzetértékelése egyúttal a kormány álláspontját is jelenti. Egy katonai támaszponton tett látogatása során ugyanis a francia miniszterelnök kifejtette, hogy a helyzet rendkívül feszült, és Irán nukleáris tervei valóságos veszélyt jelentenek a világ számára. Fillon szerint, mivel a nemzetközi közösség még nem használta ki az összes olyan szankciót, amellyel Iránt rá lehetne kényszeríteni tervei megváltoztatására, a konfrontációra csak a legvégső esetben kerülhet sor.
Az iráni vezetés éles hangon reagált a francia diplomáciai offenzívára: az iráni hírügynökség (IRNA) kommentárja szerint a francia elnök egy „amerikai bőrbe bújt európai, aki megpróbál úgy üvöltözni, mint ők”. Ahmadinezsád elnök pedig azt üzente a franciáknak, hogy meg fogják még bánni azt, hogy egy „nem-európait választottak államfőnek”.
Míg amerikai oldalról üdvözölték, hogy a francia diplomácia felmérte az Irán fegyverkezése által jelentett veszélyt, európai részről nem váltott ki osztatlan örömöt Kouchner helyzetértékelése. A német külügyminisztérium szóvivője szerint felesleges háborús veszélyről beszélni, az osztrák külügyminiszter szerint pedig érthetetlen, hogy mi szükség van a háborús retorikára. Maxime Verhagen holland külügyminiszter ugyanakkor üdvözölte Párizs szándékait, kifejtve, hogy készen állnak európai szankciók bevezetésére Irán ellen, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem tud megegyezni a kérdésben.
Miközben a hivatalos diplomácia óvatosan fogadta az új francia doktrínát, befolyásos európai lapok örömmel üdvözölték, hogy Párizs végre tenni kíván valamit. A Die Welt szerint Kouchner kijelentése egyértelmű jelzés, hogy a francia külpolitika szakítani kíván a korábbi Amerika-ellenességgel: „Bernard Kouchner külügyminiszter ki merte mondani a háború szót, és ez nemcsak Iránnal szembeni politikájában, hanem az Egyesült Államokkal szemben is egy új politika kezdetét jelenti. Ez a kijelentés a Párizs és Washington közötti hagyományos rivalizálás végét jelzi.” A spanyol ABC szerint végre vége a „provinciális és irigy” Amerika-ellenes chiraci politikának. „Talleyrand idejéhez hasonlóan Párizs háborúról beszél, hogy esélyt adjon a diplomáciának” - értékelte a francia váltást az ABC.