Szlazsánszky Ferenc
Nem kötelező
Csak világos feltételek mellett jönnének a magánbiztosítók

Nem a pénzhiány az egészségügy legfőbb problémája, hanem az átláthatatlan szabályrendszer - állítja Váradi Péter, az AXA Egészségpénztár igazgatója, aki a biztosítók képviseletében vett részt a kormánnyal való tárgyalásokon.

Állítólag évi 1800 milliárd forint fordul meg az egészségbiztosításban. Helytálló ez az adat?  
- Ezermilliárd a gyógyító-megelőző kassza forgalma, - amiről a mostani vitákban szó van. Ezen kívül megjelenik 350-400 milliárdnyi magánkiadás: az állampolgárok saját zsebükből fizetnek a gyógyszerért a patikában, fizetnek hálapénz formájában, fogászati és egyéb magánorvosi ellátás keretében, valamint szemüvegekre, gyógyászati segédeszközökre is költenek. Ez utóbbi nem teljes mértékben biztosítható, de évek során alapját képezheti egy körülbelül 100 milliárdos kiegészítő piacnak. Tehát összességében 1000-1100 milliárd forintról beszélünk egy néhány éves időtávon belül.
Mihez lehetne hasonlítani ezt az összeget?
- Ez összemérhető a teljes biztosítási piac - gépjármű felelősség-, vagyon- és életbiztosítások - árbevételével. Rendkívül nagy az új piac, amire elméletileg beléphetnek a biztosítók, de van egy nagy különbség is: az 1000 milliárd nem igazi biztosítás, inkább a társadalombiztosítás kiszervezésének nevezném, hiszen nem határozunk meg díjat, nem bírálunk el kockázatot, a szolgáltatásokat nem mi alakítjuk ki. Ezen a területen nagyon szoros állami szabályozásban mérsékelt profitelvárásokkal és igen nagy kockázat mellett kell dolgozni, hiszen a keretrendszer legkisebb változtatása is hatalmas veszteségbe sodorhatja a befektetőket.
Többek szerint a magyar egészségügy legnagyobb problémája a pénzhiány, ami arra vezethető vissza, hogy az Állami Biztosító valamikor az államosítás során elvesztette a vagyonát. Nincs tőkéje, így tőkejövedelme sem, hanem hónapról hónapra beszedi a pénzt, majd szétosztja.
Ha a magánbiztosítók beszállnának az egészségügybe, ők hoznának plusz pénzt? Vagy csak arról van szó, hogy a most meglévő pénzt hatékonyabban engednék felhasználni?
- Az első megállapítással sem értek egyet.
Nem a pénzhiány a fő baj?
- Általános jelenség az egész világon, hogy az egészségügy forrásai szűkösek, és nem tudják kielégíteni a társadalomnak az egészségüggyel szemben támasztott igényeit.
A biztosítók hoznak tőkét, ha bekapcsolódnak az egészségügy finanszírozásába, de nem ezt látom meghatározónak. Az üzleti biztosítók szerepvállalása kikényszeríthet egy olyan átlátható rendszert, ahol a szolgáltatási szektorba való befektetés biztonságosabbá válik. A probléma az, hogy jelenleg a privát tőke csak ott van jelen ezen a piacon, ahol az állammal rendkívül jó kapcsolatot kialakító vagy jó lobbierejű egészségügyi szolgáltatók az egészségügy bizonyos szeletében az állammal kötött külön alkuk révén pozíciókat szereztek, és ebből kiszámítható jövedelmük van. Azt várom, hogy ha lesz megfelelő üzleti környezet, jól átlátható struktúra, akkor olyan tőke jelenik meg az egészségügyben, ami most még a kapukon kívül várakozik. Ez a fajta tőkebeáramlás az én becsléseim szerint évente 100 milliárdos nagyságrendű lehet.
Igaz a megállapítás, miszerint a biztosítókat igazából nem érdekli az egészségügy állapota vagy az, hogy az emberek egészségesebbek lesznek-e, hanem a nyereség motiválja őket?
- A biztosítóknak több fajta felelősségük van. A menedzsment tagjai általában magyar állampolgárok, tehát van állampolgári felelősségük, emellett a cégük felé is felelősséggel tartoznak. Egyetlen magyarországi biztosító sem engedheti meg magának, hogy a neve összekapcsolódjon vállalhatatlan korlátozásokkal és a gyógyítás minőségének további romlásával. Ezek a brandek sokkal értékesebbek ennél, és a piac többi része sokkal fontosabb. A biztosítók abban érdekeltek, hogy megfelelő juttatás ellenében a legjobb szolgáltatást nyújtsák az ügyfeleiknek, és ebben az értelemben a jó szolgáltatás mindenképpen egészségnyereséget jelent. Kétségtelenül látunk a jelenlegi gyakorlatban tartalékokat abban, hogy ezt az egészségnyereséget milyen módon érjük el.
Jó nyomon halad a Fidesz a magánbiztosítós modell megtorpedózásához, amikor azt próbálja kommunikálni a társadalom felé, hogy a biztosító egy profitéhes, rideg szervezet, amely nem törődik a betegekkel?
- Ezzel az állítással én még nem találkoztam egyik párt részéről sem, és nem tisztem megítélni, hogy a Fidesz jó nyomon jár-e. A biztosítók racionálisan működő gazdasági szervezetek, céljuk - mint minden szervezeté -, hogy a bevételek meghaladják a kiadásokat. Biztosításokat ajánlanak, ebből élnek. A díjaknak pedig minimum fedezniük kell a károkat és a működés költségeit. Ha a biztosítók valóban olyan rideg és minden szabályt fölrúgó szervezetek lennének, mint említette, akkor valószínűleg nem rendelkezne több millió ember biztosítással Magyarországon. Miért költenének erre, ha nem lenne számukra előnyös?
Antal László közgazdász szerint azért is jó lenne, ha megjelennének a magánbiztosítók, mert így lehetne letörni annak a főorvosi elitnek a hatalmát, melynek a jelenlegi rendszer fenntartása az érdeke. Mit szól ahhoz, hogy egyesek faltörő kosként képzelnék el a biztosítókat?
- Azzal értek egyet, hogy az egészségügy átalakítása 17 éve késik. Ezt az átalakítást csak olyan intézkedésekkel lehet megvalósítani, melyek nem a felszínt karcolgatják, hanem az alapokat érintik: a finanszírozást, a beteg-irányítást, a szolgáltatást, sőt az orvosok jogállását, az orvosi hatáskörök kérdését egyaránt. Egyértelműnek látom, hogy a biztosítók katalizátorai lehetnek ennek a folyamatnak. Egy olyan orvos- és egészségügyi menedzsmenti szakmai garnitúrával kívánnak megállapodni, mellyel egy nyelvet beszélnek. Ez egy olyan rendszerben lehetséges, amiből eltűnik a hálapénz, amiben tisztán vásárolható, garantált tartalommal és árral ellátott szolgáltatások vannak. Ha egy biztosított megvásárol valamilyen terméket, utána ezt számonkérheti. A jelenlegi rendszer erre nem alkalmas, hiszen az emberek hálapénzt fizetnek számos bizonytalan dologért, mint például jóindulat, jobb elbánásban való hit, bizalom, előnyök az elhelyezésben, ugrás a sorban stb. Ez nem tiszta üzlet, hiszen ha a beteg nem kapja meg, amit vár, nincs rá garancia, hogy a hálapénzét visszakapja. A betegek teljesen kiszolgáltatottan próbálnak lavírozni a rendszerben. Eszközeik az ismeretség és a pénz. Azt gondolom, mind a kettőt lehet biztosítással pótolni.
Ha ezt önök mint magánbiztosítók keresztül tudják vinni, akkor az OEP, az állami biztosító miért nem tudta?
- Nem terhelném az OEP-re a felelősséget, ezt mi, a magánbiztosítók sem tudjuk keresztülvinni akkor, ha alapvetően nem változik néhány szabály az egészségügyben. De az is igaz, hogy magánbiztosítók nélkül nehéz lenne sikert elérni.
A következő vádpont az szokott lenni, hogy ezzel a rendszerrel gazdag-szegény, jó és rossz betegre szakadna a társadalom. Ez hogyan kerülhető el?
- Eddigi információink szerint a modell úgy fog működni, hogy a beteg „értéke” nem függ a beszedett járulék mértékétől a biztosító felé: egy harmincéves férfi Budapesten ugyanannyit ér, ugyanannyi bevételt biztosítanak utána, ha 25 milliót keres, vagy ha minimálbéren él, esetleg rokkant. Nem a biztosító gyűjti be a járulékot, hanem az APEH, és aztán az állam azt fejkvóta formájában újraosztja, ami független a jövedelemtől. A fejkvóta alapja a kor és a nem, esetleg a lakóhely. De legyen bármilyen a fejkvóta, egy biztosító nem utasíthat el egyetlen ügyfelet sem. Ha valaki nálunk jelentkezik, akkor szerződünk vele, és ügyfelünkké válik. Ez, azt gondolom, jó alap arra, hogy ilyen diszkrimináció ne legyen. Egyébiránt ez nem is volt célja tudomásom szerint egyik politikai erőnek sem.
Én meg úgy emlékszem, hogy az ellenzők egyik fő érve éppen ez.
- Azt gondolom, ez nincs kódolva a rendszerben. Biztosan állíthatom, hogy a kötelező társadalombiztosítás területén rövid és középtávon nőni fog az esélyegyenlőség. Ami jár, az mindenkinek jár. Ami eddig azért járt, mert a beteg hálapénzt adott, vagy jobb ismeretsége volt, az, hitem szerint, tisztul, és biztosítási csomagokká válik. Az állampolgár megvásárolhatja ezeket a kiegészítő szolgáltatásokat, vagy számla ellenében kifizetheti.
Hogyan szüntetnék meg a hálapénzt?
- A hálapénz a magyar egészségügy egyik legnagyobb terhes öröksége. Káros és megalázó mind a betegnek, mind az orvosnak. Hálapénz alatt általában olyan pénzforgalmat értünk, melynek nincs már igazán köze a hálához, hiszen az esetek jelentős részében nem a szolgáltatás igénybevétele után, hanem előtte vagy közben adják. Megszüntetni csak akkor lehet, ha több ponton alakítjuk át a rendszert. A beteget érdekeltté tesszük abban, hogy ne adjon: vásárolhasson legálisan többletszolgáltatást számlára, szolgáltatásgaranciával. A kórházi vagy rendelőintézeti menedzsmentet érdekeltté tesszük abban, hogy intézményéből kiszorítsa a hálapénzt: részesedést kap a többletszolgáltatásként befolyó összegből. Az orvosokat motiváljuk arra, hogy bevételeiket ily módon legalizálják, és kiszámíthatóvá tegyék. Ehhez tudnak a biztosítók kereteket, módszereket adni.
Mondok egy példát: önnek sem jut eszébe, ha a postán benyújt egy levelet, hogy odaadjon még egy százast egy kacsintás kíséretében a postáskisasszonynak, ha szeretné, hogy küldeménye másnap célba odaérjen. Hanem vásárol egy elsőbbségi bélyeget, és azzal odaér. A kisasszony három okból nem kapja meg, és nem teszi el a százast. Egy: létezik egy ilyen legális szolgáltatáscsomag. Kettő: ez törvénytelen, és ha kiderül, kirúgják az állásából. Három: egyébként sem tudná elintézni.
Ugyanezt a helyzetet kell elérni ebben a rendszerben is: jár, vagy nem jár az adott szolgáltatás. Ami az alapcsomagban nem jár, annak van ára, azt meg lehet vásárolni.  Aki pedig eladja, mondjuk, a kórház kapacitását vagy jogtalan előnyöket biztosít, az ugyanolyan bűnt követ el, mintha a raktárból lopna el valamit. Elsőre biztosan furcsa ez a szemlélet, de alaposan végiggondolva teljesen normális.
A hálapénz nélkül viszont szégyenletesen keveset keresnek az orvosok, miközben sokuk naponta ment emberi életeket. Igazuk van, amikor azt mondják, a rendszer kényszeríti őket a hálapénz elfogadására.
- Ebben teljesen igazuk van. Megalázóan alacsonyak a bérek, azonban felhívnám a figyelmet arra, hogy a hálapénz nem egyenletesen oszlik el az orvosok között. Megítélésem szerint Magyarországon a kifizetett hálapénz 80 százalékát az orvosok kevesebb mint 5 százaléka teszi zsebre.
Hozhat a magánbiztosítók megjelenése 4-5-szörös fizetésemelkedést a számukra?
- Hozhat nagymértékű legális jövedelemnövekedést, de a fennálló struktúrát csak komplex intézkedésekkel lehet felszámolni. Meg kell nyitni a lehetőséget, hogy legálisan keressenek pénzt több forrásból, az eddig a feketegazdaságban szerzett jövedelmeiket alacsony költséggel kifehéríthessék.
A koalícióban hétfőn nem sikerült eredményt elérni biztosítók tekintetében. Van értelme arról beszélni, hogy a biztosítóknak melyik elképzelés szimpatikusabb: amit az MSZP képvisel, vagy az SZDSZ-é?
- A mi álláspontunk szerint aggályos, hogy valaki 49 százalék tulajdont vásárolhat egy olyan cégben, melynek az lenne a célja, hogy az egész rendszert megváltoztassa. Nagyon nagy mértékben rontja a befektetés esélyeit, hogy kisebbségi tulajdont kell vásárolni egy olyan piacon, ahol mind az árat, mind a szolgáltatás tartalmát, mind az összes játékszabályt az állam határozza meg, ezen felül pedig a biztosítók pénzén létrejön 5-8 pénztárcég, amelyen keresztül az irányítást is magánál kívánja tartani az állam. Ez nem olyan struktúra, amibe bárki pénzt tenne.
Egy címlapon olvastam: már csak az a kérdés, hogy a biztosítók kategorikus nemet mondanak, vagy udvariasan hátrálnak ki. Helytálló a megállapítás?
- Én az elmúlt heti találkozót pozitívan ítélem meg. Nem arról van szó, hogy mi felállnánk a tárgyalóasztaltól, hanem arról, hogy volt alkalmunk a kormánypártok meghatározó személyiségei előtt konkrétan néhány dolgot megemlíteni, amit aggályosnak látunk. Az a határozott benyomásom alakult ki, hogy mind az üzleti, mind a politikai oldal részéről nyitottság és nagyfokú felelősségérzet van egy működő, hatékony modell kimunkálására. Természetesen, amíg az alapvető kérdésekre nem kapunk reménykeltő válaszokat, tartózkodóak maradunk.
Ön szerint bejönnek a magánbiztosítók az egészségügybe?
- A politika dolga, hogy egy politikailag elfogadható kompromisszumot és szerintük egy működő modellt dolgozzon ki. Mi ebben csak szempontokat tudunk megfogalmazni. Amikor a rendszer körvonalai látszanak, minden potenciális befektető - légyen az biztosító vagy bárki más - eldönti, hogy a létrejött kompromisszum üzletileg elfogadható-e. Én egy optimista ember vagyok.