Az Egészségügyi Minisztérium a közelmúltban megbízta a Szülészeti és
Nőgyógyászati Szakmai Kollégiumot, hogy dolgozza ki az otthon szülés szakmai
feltételeit. Magyarországon eddig illegális tevékenységként, úgynevezett
„szüléskísérő” szakemberek segítségével zajlott annak az évi 250-300 kismamának
a szülése, akik saját felelősségükre az otthon szülés mellett döntöttek. A
mostani szabályok kidolgozása nem jelenti azt, hogy az állam tömegeket
szándékozna az otthon szülés felé terelni, inkább csak azoknak nyújt egy
biztonságosabb keretet, akik ragaszkodnak az alternatív megoldáshoz.
A Magyar Orvosi Kamara jelenlegi állásfoglalása szerint a tervezett otthoni
szüléshez szülésznő vagy szülész szakorvos nem mehet házhoz, ez a praxisába
kerülhet, míg számos nyugat-európai országban ugyanez legális tevékenységnek
számít. Hazánkban évi 250-300 esetre becsülhető a tervezett otthon szülések
száma. Az eddigi, joghézag szülte gyakorlat szerint az a kismama, aki
ragaszkodik ebbéli döntéséhez, előbb-utóbb találkozik olyan szülészorvossal vagy
bábával, aki rendkívül alapos felkészítés után - az előreláthatóan
problémamentes esetekben - házhoz megy, és „segítő személyként” jelen van a
szülésnél. A szakavatott közreműködők tevékenysége hivatalosan megfoghatatlan, a
jogi felelősséget a szülők viselik. Döntésük hátterében többnyire kiábrándító
kórházi tapasztalatok, illetve egy olyan felfogás áll, amely a szülés életre
szólóan meghatározó eseményét nem tekinti kórházi ellátást igénylő betegségnek.
A rendezetlen helyzet miatt az Egészségügyi Minisztérium nemrég bízta meg a
Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégiumot, hogy dolgozza ki az otthon
szülés szakmai feltételeit. A kollégium sem az 1999-es, sem a 2002-ben kiadott
állásfoglalásában nem támogatta az otthon szülést. Dr. Csákány György, a
Dél-Pesti Kórház osztályvezető főorvosa, a szakmai kollégium témafelelőse
lapunknak elmondta: enyhébb szakmai állásfoglalásra most sem lehet számítani,
hiszen az otthon szülés a jelenlegi magyar viszonyok közt mindenképpen
rizikósabb, mint egy kórházi szülés. Az új szabályozás - amelynek alapján a
szaktárca már 2008. január 1-jétől biztosítani szeretné az intézményen kívüli
szülés lehetőségét - nem engedné meg az otthon szülést semmilyen olyan esetben,
amikor akár az anya, akár a baba részéről túl nagy a kockázat bármilyen betegség
miatt, például alvadászavar, asztma, epilepszia, cukorbetegség és egyebek
esetén. Kizáró ok lehet még, ha az anya nincs 18 éves, vagy elmúlt 35, az
ikerterhesség, vagy ha a gyerek túl kicsi, vagy túl nagy.
Mint tudvalevő, múlt szombaton egy 35 éves hölgy otthoni szülése közben elakadt
a kisbaba válla. Hiába jött pár percen belül a mentő, és vitte be őket a közeli
kórházba, a kisbabát kihúzták ugyan az édesanyából, de már nem tudták
újraéleszteni. A szülők és Geréb Ágnes egykor kórházban dolgozó
szülész-nőgyógyász felelősségének kivizsgálására rendőrségi eljárás indult. A
szülészszakmában rettegett komplikációról lévén szó, nehéz lesz felelősséggel
megítélni, mi lett volna a baba sorsa egy kórházban. A főorvos a tragikus
babahalállal kapcsolatban úgy véli, az otthon szülést eleve kizárta az anya kora
(35 év) vagy a baba súlya (4,4 kg), mert ilyen tényezők mellett magasabb a
szövődmények kockázata. A haláleset egyébként nem befolyásolja őket a szakmai
ajánlás kidolgozásában.
„Mindent megtettünk, amit csak lehetett, amit szakmailag ilyenkor kell, közben
pedig mentőt hívtunk nagyon hamar” - írja a szules.hu honlapon Geréb Ágnes. 17
éves saját klinikai gyakorlata alatt is előfordult hasonló helyzet, hogy
komplikációmentes szülés és vajúdás után elakadt a válla a kisbabának. Ilyenkor
„a szülészek heroikus küzdelme kellett a baba világra segítéséhez. Ezek közül a
gyerekek közül többen maradandó oxigénhiányos károsodást szenvedtek, és olyan is
volt, aki belehalt. Külföldön otthon szülés során is előfordult már ilyen.
Itthon eddig nem”.
Ole Olsen, a koppenhágai egyetem kutatóorvosa 25 ezer szülés vizsgálata során -
Dániában legális az otthon szülés - a következő megállapításra jutott: „Az
összehasonlítás [kórházi versus otthon szülés] eredménye: a csecsemőhalálozási
arány nem mutatott különbséget a kórházi és otthon szüléseket összevetve.
Viszont szignifikáns különbségek voltak a két csoport között a következőkben: az
otthon szülő anyáknál ritkábban volt szükség közbeavatkozásra, kevesebb baba
született rossz állapotban. Kevesebbszer volt szükség gátmetszésre, ritkábban
volt szükség a szülés megindítására vagy gyógyszeres közbeavatkozásra.
Kevesebbszer kellett fogót, vákuumos szívást vagy császármetszést alkalmazni. A
megfigyelt anyák egyike sem halt meg, egyik csoportból sem.” ()
Csákány György az otthon szülés jövőbeni folyamatát úgy látná elképzelhetőnek,
hogy szakorvos segédletével zajlik, aki a szülés megindulását jelenti a
legközelebbi kórházban. Az erre felhatalmazott orvosoknak rendelkezniük kell
hatósági engedélyekkel (ÁNTSZ), felelősségbiztosítással és az átlagosnál jóval
nagyobb szakmai tapasztalattal. A közelben várakozó mentő biztosítását -
külföldi példa - magyar viszonyok között megvalósíthatatlannak tartja.
A szabályok kidolgozásával az állam azoknak nyújt valamiféle hátteret, akik
eddig is mindenképp ezen a módon akarták megszülni gyermeküket. Magát az otthon
szülés iránti lelkesedést Csákány egyébként misztifikáltnak tartja.
Horváthné Kondor Katalin, a Bábaszövetség alelnöke lapunknak kifejtette: az új
szabályozás nagyon fontos lesz a tekintetben is, hogy meg fogja határozni a
szülésznők kompetenciáját (működhetnek-e orvostól függetlenül), a kórházból való
hazabocsátás lehetséges időpontját és még sok egyebet. Így a szülő nő nem csupán
két véglet közül választhat majd: szakorvos által levezetett kórházi szülés vagy
otthon szülés illegálisan részt vevő, egészségügyi végzettségű segítőkkel.
Hiszen számtalan köztes megoldás is van: születhetnének kisbabák például
otthonosan berendezett születésházban, akár pár percnyire egy műtőtől, vagy
kórházban, de csak szülésznővel - ilyen már most is létezik. Van, aki csak a
gyermekágyas osztálytól ódzkodik, a szülőszobától nem, nekik lehetne ambulánsan,
a szülés után pár órával távozva is szülni. Ám a születés folyamatára való
felkészülés, valamint az önismeretből fakadó felelősségteljes döntés mindig is
az anyák feladata marad.